Bartók Béla horoszkóp-elemzése

Az alábbi elemzést Bartók Béla emlékére készítettem, halálának 60. évfordulója alkalmából.
Megjelent az Ezotér Magazin 2006/júniusi számában.

Nagyszentmiklós, 1881. március 25. 8.55 LMT
Az elemzést Székely Júlia: „Elindultam szép hazámból” című Bartók Béla életéről szóló műve felhasználásával készítettem. A születés pontos idejét is az itt közölt életesemények alapján határoztam meg.

Az elemi felosztás szerint . levegő 8, tűz : 6, víz . 4, föld : 2. A levegő és a tűz vezető szerepe
azt mutatja, hogy az eszmék, ideák világában élt, ezek voltak a legfontosabbak az életében, és fennkölt céljai megvalósításához kellő kreatív energiával rendelkezett. A föld csekély mennyisége arra utal, hogy a mindennapok „rögvalósága”, pénz, hatalom, jólét, sőt saját egészsége is, kevésbé érdekelték, ezeket alárendelte az előbbieknek.
Részlet Kassák Lajos „A mérleg serpenyője” című verséből:

„Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
S az uccán, amint levett kalappal
Sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
Olyan fehér, mint egy liliom
De ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
Csörömpöl, sír és néha ugat
Hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.”

Az elemi energiák minőségi megoszlása egyenletes: szilárd: 7, változó: 7, kardinális: 6, vagyis nagy lendülettel, hatalmas energiákkal vágott bele egy – egy új feladat megvalósításába, kellő erővel, kitartással rendelkezett az eredmények eléréséhez szükséges küzdelmekhez és kellő szilárdsággal a kivívott célok megőrzéséhez, stabilizálásához. A változó minőség megfelelő aránya biztosította számára a fejlődőképességet. Élete során többször is tudott váltani az őt meghatározó zenei önkifejezésében, eszményképeiben, amíg kiteljesedett művészete, és kialakult az igazi bartóki zene.

A horoszkóp fő témája az Uránusz szembenállása a születési uralkodóval, a Merkúrral, és
ezt a feszültséget egy magasabb harmóniává alakító Neptunusz, amely együttáll a vele rokon jelentéstartalmakat hordozó Vénusszal, és harmonikusan kapcsolódik a szembenálló bolygókhoz. A többi horoszkóp-tényező is ezt a fő motívumot támasztja alá. A neptunuszi hatás jelentőségét aláhúzza, hogy a Vénusszal való együttállása, a magasabbrendű, , önzetlen szeretet, a szépség iránti vágy és a művészi tehetség, egymást erősítő kölcsönhatása, a 12. házban, a Neptunusz mundán-házában (a vele analóg jelentésű házban) található, és innen támogatja egzakt szextillel az uralma alatt lévő, mert a vele analóg jelentésű jegyben, a Halakban álló Merkúrt, a születési uralkodót. Ezen kívül kapcsolatban van a horoszkóp tengelyeivel is. Az Ascendenssel bezárt közeli félszextiljén valamint a Merkúrral és az Uránusszal alkotott harmonikus fényszögein keresztül oldódhat, levezetődhet a két szembenálló bolygó Ascendensre vetett kvadrátjainak feszültsége.
A Neptunusznak ez a hatása, hogy a diszharmóniákat egy magasabb harmóniába transzformálja, jól érzékelhető Bartók műveiben. A szenvedélyes, feszültséggel telített, fájdalmasan szaggatott részek, csodálatos harmóniában egyesülnek. Nem andalító, fülbemászó zene, át kell érezni az örök emberi szenvedést, a fájdalmakat, hogy a katarzis bekövetkezzék.

Az önkifejezését, spontán megnyilvánulásait jelző Ascendens az Ikrek jegyében áll. Az Ikrek Ascendensre jellemző kíváncsiság, barátságosság, fejlett intelligencia és kommunikáció, itt az erős neptunuszi hatások miatt érzékenységgel, szenvedélyességgel, nagy képzelőerővel, és művészi kifejezésmóddal párosul. Az Uránusz kvadrátja fontossá teszi számára függetlenségének, egyediségének kifejezésre juttatását, nyitottá, érdeklődővé teszi az új eszmék, a megszokottól eltérő újszerű megoldások iránt.
Születési uralkodója a Merkúr a Halakban azt fejezi ki, hogy, hogy a rendkívüli képzelőerő, inspirációs készség egész gondolkodásmódjára, kommunikációjára jellemző és ez összhangban önkifejezésével az egész lényét átitató zenében nyilvánult meg. Már kora gyermekkorában megmutatkozott ragyogó tehetsége és a zene iránti rajongása.

„Ott ült a kisfiú a gyermekszéken, ölében a dob. Olyan erővel, olyan villámgyors egymásutánban követték egymást a dobütések, hogy nemcsak füllel, de szemmel is alig lehetett számon tartani őket.
Szóltak hozzá, nem felelt, rákiáltottak, nem is hallotta, csak dobolt mámorosan, mindenről és mindenkiről megfeledkezve. Édesanyjának jutott eszébe, hogy ha leül a zongorához, és játszani kezd, arra a gyerek okvetlenül felfigyel, mert az mindennél jobban érdekli. Így is történt. Midőn felhangzott a zongoraszó, a kisfiú csak ugyan abbahagyta a dobolást. Néhány másodpercre. Utána nyomban folytatta, de nem ám akárhogyan, összevissza, hanem pontosan úgy, ahogy azt az édesmama zongorajátéka megkívánta. Minden taktus hangsúlyos ütemrésze egy dobütést kapott. Formás kis kamarazenélés alakult ki néhány perc alatt, valami dobszonátaféle ….
Négyéves korában már éppen negyven dalt tudott; a felnőttek számolták, számon tartották őket. Szövegüket is tudta, de nem énekelte. Ha valaki a kezdősort mondta, ő ott termett a zongoránál, s állva, mivel a székre való felülés még nehézségekbe ütközött, játszotta a szöveghez tartozó dallamot. Egyelőre még csak egyetlen ujjára tudott koncentrálni, kíséretről nem lehetett szó, de azt az egy szólamot óraműpontosságú ritmusban szólaltatta meg.”

10 évesen, 1891 március 15-én, majd a következő év május 1-én az iskolai ünnepségeken fényes sikereket aratott, mint előadó és alkotóművész egyaránt. Saját szerzésű zongoradarabjaival és Beethoven Waldstein-szonátájának első tételével ejtette ámulatba hallgatóságát. A Duna folyása című nagy terjedelmű 20 perces művéről és Beethoven interpretációjáról lelkes, magasztaló kritika jelent meg a korabeli nagyszőllősi hetilapban.

Kirobbanó tehetségéhez, idegrendszerének érzékenységéhez, gyors felfogásához, bámulatos emlékezőtehetségéhez, 10 idegen nyelven beszélt, nagymértékben hozzájárult az Uránusz szembenállásának feszítő, gyorsító ereje, amely a Neptunusz inspiratív csatornáján keresztül összhangba került elméjének merkúri rezgéseivel, és ezért , idegrendszere be tudta fogadni, fel tudta dolgozni a bevillanásszerűen, impulzusokban érkező hatalmas uránuszi energiát. Az uránuszi hatásnak tudható be alkotói pályafutása jelentős részében az a törekvése, hogy a magyar és más népek zenéjén keresztül eljusson a zene ősi gyökereihez, a „tiszta forráshoz”. A népzenéből feltárt ősi zenét egyesítette, szintézisbe hozta a modern műzenével és ezzel gyökeresen újat, eredetit alkotott. A sallangjaitól lecsupaszított ősi zene kutatása, majd ebből az új létrehozása, jól kifejeződik az Uránusz IV. házbeli pozíciója által. A IV. ház analógiakörébe, az otthonon kívül, az eredet, a származás is beletartozik, a „honnan jöttünk” tágabb értelemben.
A XX. század elején kibontakozó nemzeti mozgalomhoz csatlakozva jutott el a népzenéhez.
„ A zenében is sajátosan magyart kell teremteni !” Ekkor még nem ásott mélyre, az általa akkor megismert népzenét beleszőtte, akkori példaképe, Richard Straussz zenéjének ragyogó formavilágába és elkészült a Kossuth-szimfónia.
Az igazi kutatómunka kezdetét, Kodály Zoltánnal való megismerkedése és barátsága hozta el számára. A Kodály által már elkezdett népdal gyűjtést együttesen folytatták, hogy megleljék a tiszta forrást. Az akkori Magyarország peremvidékének magyar lakossága őrizte legjobban a hagyományokat, Bartók Erdélyt, szülőföldjét választotta. Hegyek között, gyalogszerrel, tűző napon és viharban, eldugott falvakon keresztül vezetett az út. Hosszú, kínokkal, fáradtsággal és lemondásokkal teli évekig tartott a munka. Egész élete a küzdelemről, a kemény munkáról szólt. Ez volt az ára annak, hogy küldetését, a zene megújitását beteljesítse. Ehhez az energiát, a hajtóerőt, az említettek mellett a kihívásokat, küzdelmet kedvelő, koncentrált erőkifejtésre képes Kos jegyű Nap biztosította. A hitéhez abban, hogy céljait megvalósítja, és az ehhez szükséges kitartáshoz a testi, lelki kínok között, a szintén a Kos jegyében együttálló Jupiter és Szaturnusz adott erőt. Mind a három bolygó a 11. házban a Vízöntő házában található. Ez a pozíció jelzi céljai egyetemességét az egész emberiség kultúrájának felemeléséért. A Vízöntő eszmeiségét tükrözi a következő Bartók idézet is : "Az én vezéreszmém, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem, amennyire erőmtől telik, szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!"

„A magyar dallamkincs származásának kiderítésére Bartók megkezdte a szomszéd országok népzenekincsének felkutatását. Nekilátott a szlovák, román, ukrán, bolgár népzene gyűjtéséhez, rendszerezéséhez.
Sok-sok év munkája volt ez. Évek, évtizedek folyamán járt Észak-Afrikában arabnépzene-gyűjtő úton. Még később Anatóliában tanulmányozta a török, Amerikában az indián népzenét. Vaskos köteteket tesz ki kutatómunkájának csupán tudományos eredménye.
És akkor hol vannak még az ugyanebből sarjadzó kompozíciók?
Miközben új zenei nyelvet teremtett meg Európa számára, megtanult szlovákul, románul, törökül, arabul. Latinul, görögül, németül már iskoláskorában tudott. Jól beszélte a francia, angol, olasz nyelvet is. Ez természetes, hiszen a népek nyelve is zene, s a nyelv, akár a zene, közel visz az emberek megértéséhez
Bartók számára a népdal nem csupán kottafejek sokasága volt, hanem a néplélek megnyilatkozása. A népdalt mindig szöveggel együtt tanulmányozta. Ezért tanult annyi nyelvet. Célja ezzel az volt, hogy megértse a népdalok mondanivalóját is
A különböző népek népzenéjét tanulmányozva, Bartók a nemzeti és etnikai sajátosságokon kívül olyan elemekre is bukkant, melyek közösek, amelyek valamennyiükben fellelhetők, s így föltételezhetően a történelem előtti korszakok etnikailag még el nem különült emberének muzsikáját jellemezték. Ezek az apró motívumok nem annyira dallamuk szépségével, mint inkább ritmikájuk ellenállhatatlan sodrával tűnnek ki. Ez az őserő a XX. század városi kultúrájában elpuhult emberre elementáris erővel hat, s így a megújhodás forrása lehet. Bartók zenéje gyakran villantja fel ezt az őserőt.
A XX. században mindez démonikusnak hatott, szinte barbárnak. Ez a barbár zene keveredett a Párizsból hozott túlfejlett európai zenével. E keveredés ellenállhatatlan hatású vegyületet adott. Elragadtatta azokat, akik megértették, meghökkentette azokat, akik nem értették meg.
Megdöbbent az egész világ. Egyeseket dührohamra ragadott, másokat eksztázisba hozott az Allegro barbaro. Soha ilyet nem hallott senki. Tomboló szenvedély, vad ritmus, őserő, s mindez a legtisztább formába öntve. A XX. századi új zene legnagyszerűbb zongoraműve az Allegro barbaro, egyben a zongorairodalom forradalma. Az ősi népzene fölfedezése nélkül talán sohase született volna meg.”

A tudatalatti vágyait, késztetéseit kifejező Hold a Vízöntő jegyéből harmonikusan, szextillel kapcsolódik a Naphoz. A szabadság és függetlenség szeretete, az újdonságok iránti vonzalma, összhangban áll, elősegíti tudatos célját, a tiszta forrásból, az ősi gyökerekből táplálkozó, modern zene létrehozását.
Szabadságszeretete nyilvánult meg akkor is, amikor a fasizmus elől Amerikába emigrált.
Az önérvényesítését, cselekvő energiáit kifejező Mars, csakúgy mint a hivatást, a személyiségfejlődés irányát jelző tengelypont, az Mc, szintén a Vízöntőben található. Önérvényesítésére a az intelligencia és a függetlenség jellemző, önkifejezésében a teljes szabadságra törekszik. Ez az erős Vízöntő jelleg (a Vízöntő jegy és a 11. Ház hangsúlyozottsága) a már említett tulajdonságok mellett alkalmassá tette a kutatómunkára és az eredmények tudományos feldolgozására. Ugyanakkor a Vízöntő Mars szenvtelenségét vágyai kifejezésében, itt kompenzálja a Plútótól kapott kvadrátja, valamint az erős neptunuszi hatás a képlet más részeiben.

Félix Iván