Bevezetés az archetipusos asztrológiai elemzésbe

Richard Tarnas, Ph.D.
Fordította: Félix Iván
www.asztropirin.ini.hu

A születési ábra az égbolt képe a születés pillanatában. Az ábrán a Nap, a Hold és a bolygók helyezkednek el körös körül, visszatükrözve a Föld körüli helyzetüket valakinek a születésekor. Például, ahol a Nap szimbóluma látható az ábrán, az a hely a születés napon belüli idejét mutatja, így ha egy ember délben született a Nap a diagram tetején (az égbolt közepén, az MC-nél) helyezkedik el, míg ha valaki hajnalban született, ott a Nap emelkedés közben, a keleti horizont (az Ascendens) közelében látható.

A fo különbség a születési képlet és az asztronómiai valóság között, hogy az elobbi két dimenziós ábra, szemben a három dimenziós valósággal, nem mutatja a planétáknak a Földtol való különbözo távolságát, viszont pontosan mutatja a planéták és a Föld közötti szögkapcsolatokat, a születés idejénél és helyénél.

Az asztrológia alapveto elve az, hogy a bolygóknak van egy alapelemük, kozmikusan megalapozott kapcsolatuk, speciális archetipusos erokkel vagy elvekkel, amelyek befolyásolják az emberi létezést, és a bolygók mintázatai az égbolton jelentos megfelelési kapcsolatban állnak az emberi ügyek mintáival a Földön. Egyének vonatkozásában az egy személy születésének az idejénél és helyénél levo bolygók pozíciói úgy tekinthetok, mint az adott személy életének és karakterének alapveto archetipusos mintái.

Az asztrológia lehetové teszi az ember életének jobb megértését - a ciklusokat, a hullámhegyeket és hullámvölgyeket, a válságokat és az áttöréseket, a fontos változások és átalakulások periódusait- a tranzitok tanulmányozása révén. Tranzitok akkor történnek, amikor a planéták a jelenlegi idoben, bizonyos geometriai mintákat formáznak (fényszögeket alkotnak) a születési képlet planétáival. Ezeknek a mintáknak a természete (az abban résztvevo planéták és azok helyzete szerint) feltunoen következetes módon korrelál azoknak a tapasztalatoknak az archetipusos karakterével, amelyekkel az ember hajlik arra, hogy a tranzit idején rendelkezzen.

Három Elozetes kérdés

Eloször szeretnék írni arról a három fontos kérdésrol, amelyet az emberek rendszerint megvitatnak, amikor közelednek az asztrológiához. Az elso az archetipusok természetét érinti, a második magába foglalja a determinizmus, vagy szabad akarat kérdését, a harmadik az asztrológia természetének oksági mechanizmusát érinti, vagyis miért muködik az asztrológia. Ez a három kérdés szorosan összefügg egymással.

Eloször is, mi az archetípus ? Archetípusokat sokféleképen lehet érteni és leírni, és valóban sokan a nyugati gondolkodás történetében Platóntól és Arisztotelésztol kezdve már érintik ezt a kérdést. De a jelenlegi céljainkhoz, definiálhatjuk az archetipust univerzális elvként, vagy eroként, amely sok szinten befolyásolja - ösztönzi, strukturálja, átjárja - az emberi pszichét és az emberi viselkedést. Lehet osi ösztönökként gondolni rájuk, mint Freud, vagy pedig transzcendens elso elvekként ahogy Platón tette, vagy mint a lélek isteneiként, mint James Hillman teszi. Archetípusok (például a Vénusz vagy a Mars) úgy tunik, hogy transzcendens, mitikus minoséggel bírnak, és még rendelkeznek nagyon specifikus pszichológiai kifejezésekkel is, mint a szeretet iránti vágy és a szépség tapasztalata (Venus), vagy eroteljes aktivitásra és agresszióra való késztetés. (Mars). Azonfelül úgy tunik, hogy az archetípusok benn és kívül egyaránt muködnek, mivel a belso pszichébol sugallatokként és képekként tudják kifejezni magukat, de eseményekként és helyzetekként is megnyilvánulnak a külvilágban.

Jung az emberi psziché alapveto alkotórészeiként gondolt az archetipusokra, amelyek, kultúrákon keresztül minden emberi lényt összekötnek és a kollektív tudattalan egyetemes kifejezésének tartotta azokat. Sokkal korábban a platoni hagyomány az archetípusokat nem csak pszichológiai tényezoként tekintette, de szintén kozmikusan és objektíven is, mint az Egyetemes Elme alapveto formáit, amelyek felette állnak az emberi pszichének. Az asztrológia úgy tunik, támogatja a platóni felfogást, valamint a jungit is, hiszen bizonyítja, hogy a jungi archetípusok nem csak láthatóak, a humán pszichológiában, az emberi tapasztalatban és viselkedésben, de össze is kapcsolja a makrokozmosszal - a bolygókkal és azok mozgásaival az égbolton. Az asztrológia így támogatja a régi elképzelést, Anima Mundi , a világ lelke, amelynek az emberi psziché is része. Ebbol a szempontból, azt amit Jung az úgynevezett kollektív tudattalannak nevezett, úgy lehet tekinteni, hogy az emberi lény végül is beágyazott magában a kozmoszban.

A szabad akarat vagy determinizmus kérdése : Régen úgy gondolták, hogy az asztrológia feltárja egy embernek a neki szánt sorsot, hogy a születési diagram mereven determinisztikus. Az asztrológia megfelelo megértése azonban a személyes szabadság jelentos növelését szolgálhatja inkább, mint korlátozza azt. Ez részben azért van, mert a születési ábra jelentésének megértése, az alapveto archetipusos struktúrák és minták tudatossága, lehetové teszi a feladatok sokkal tudatosabb teljesítését, az ember legmélyebb lehetoségének, hiteles természetének a megnyilvánulását.. De az asztrológia felszabadító jellege abból is ered, hogy minél mélyebben megértjük az archetipusos eroket, amelyek befolyásolják az életünket, annál szabadabbak lehetünk velük kapcsolatban. Ha egyáltalán nem ismerjük ezeket, akkor az archetipusok bábjaihoz leszünk hasonlóak: akkor tudattalan motivációk szerint cselekszünk, annak a lehetosége nélkül, hogy lényünk intelligens része kölcsönhatásba kerüljön ezekkel az erokkel. Az, hogy tudatában vagyunk az archetipusoknak abban nyilvánul meg, hogy nagyobb önállósággal és öntudattal tudunk reagálni. Ez a magyarázat természetesen a mélylélektanhoz kapcsolódik, Freudtól és Jungtól kezdve – a tudattalan váljon tudatossá, hogy kiszabadítsuk magunkat a vak cselekvés rabságából, felfedezzük és megtapasztaljuk a rejtett eroket az emberi pszichében. Az asztrológia nagy érdeme, hogy nagyon pontosan feltárja azokat az archetipusokat, amelyek különösen fontosak minden egyes ember számára, hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással, mikor és hogyan fejezodnek ki a legnagyobb valószínuséggel az élet folyamán.

Ez a téma összefügg a születésünk kérdésével, hogy mennyire véletlen a sors, amely által valamire kijelöltettünk, olyan nehéz e, mint a születési képletünk a bolygók specifikus konfigurációival. Személyes meggyozodésem, hogy a születésünk körülményei nem véletlenek, hanem bizonyos értelemben a szellemi és karmikus jellegünknek a következményei. Mint sokan mások, arra jutottam, hogy mi választjuk az életünk körülményeit, mi választjuk a családot, a kultúrát és a kort, amelybe születünk, és ez a választás valahogy a szellemi lényünk egy magasabb szintjérol készül, mint amelynek általában a tudatában vagyunk.

Ebbol a szempontból a születési ábra nem a véletlenszeruen kiosztott kérlelhetetlen sorsunk büntetés-struktúrája, de inkább a lehetséges kibontakozásunk alapveto struktúrájaként látható - emlékeztet a személyes ajándékokra és megpróbáltatásokra, amelyeket mi választottunk erre az életre, hogy rajtuk keresztül dolgozzunk és fejlodjünk. Az asztrológia megvilágítja azokat az alapveto archetipusos dinamikákat, amelyek mélyen kondicionálják az életünket, ami nem jelenti azt, hogy teljesen meghatározzák azt. Mert a személyes válaszunk az életre mindig tartalmazza a kiszámíthatatlanság és a lehetséges szabadság egy elemét, és mert az asztrológia hozzá segít az alapveto archetipusos összefüggéseink nagyobb megértéséhez és idozítésükhöz, valamint a születési ábránk és tranzitjaink ismerete jelentosen növelheti a választási lehetoségeket, a rugalmasságot, és az intelligenciát amellyel az életet közelítjük meg. Az asztrológia tanulmányozása rendkívüli módon felszabadító lehet.

Végül, az oksági mechanizmus kérdése , vagy miért muködik az asztrológia: Valószínutlennek tunik számomra, hogy a bolygók valamilyen fizikai kisugárzása, ok-okozatilag, mechanisztikusan befolyásolja az emberi élet eseményeit. A bolygó pozíciók és az emberi létezés közötti egybeesések tartománya túl hatalmas, túl összetett, túl finom és vég nélkül kreatív, hogy egyedül fizikai tényezok által megmagyarázható legyen. Úgy gondolom, hogy egy elfogadható és átfogó magyarázat, hogy az univerzum informált és átjárt, az alapveto holisztikus mintázata által, amely kiterjed minden szintjére, így egy állandó szinkronicitás vagy értelmes összefüggés áll fenn a csillagászati események és az emberi események között. Ez a gondolat jelenik meg az alapveto ezoterikus axiómában, "amint fent, úgy lent", amely tükrözi az univerzumot, amelynek minden része integrált egy értelmes egészbe.

Ebbol a szempontból a bolygók maguk nem "okoznak" bármi történik is az életünkben. Inkább a bolygók helyzete a kozmikus állapotot, az archetipusos eroket jelzi abban az idoben. Az a tény, hogy a bolygók szemmel láthatólag állandóan ezeket a dolgokat ilyen pontossággal jelzik egyszeruen csak arra utal, hogy a kozmikus rend sokkal mélyebb és áthatóbb, mint azt a hagyományos hiedelmeink alapján feltételeztük. De egy adott planetáris mintázat és az emberi tapasztalat közötti kapcsolat sokkal inkább tekintheto értelmes összefüggésnek, vagy megfelelésnek, mint lineáris oksági kapcsolatnak.

Azonban mégis értelmezheto az oksági kapcsolat az asztrológiai felfogásban, mint archetipusos ok-okozati kapcsolat. (összehasonlítható Arisztotelész nézeteivel, a formális és a végso okokról) Míg a fizikai bolygók és az emberi tapasztalat között, csak szinkronisztikus kapcsolat állhat fenn, a tapasztalat mindazonáltal érintett, vagy oksági viszonyban áll ( befolyásolt, motivált, kényszerített, elore lépett), a lényeges planetáris archetipusok által, és ebben az értelemben nagyon is indokolt errol beszélni, például a Szaturnusz (mint archetipus) „befolyásoló” egy bizonyos módon, vagy „szabályzó” a tapasztalat bizonyos fajtáira.

De a kozmosznak miért kellett volna létrehoznia egy megalapozott összefüggést a planetáris minták és az emberi életek archetipusosan mintázott jelenségei között? Számos lehetséges válasz van erre a kérdésre, nem utolsósorban ez utalhat egyfajta belso esztétikai ragyogásra az univerzumban, a kozmikus intelligencia túláradására, hogy feltárja magát ebben a matematikai csillagászat és a mitikus költészet közötti folyamatos házasságban. De az én asztrológiai értelmezésem gyakorlatiasabb, hogy a bolygók helyzeteinek és az emberi életeknek az állandó egybeesése, egyfajta univerzális kódként létezik az emberi elme számára, azért, hogy jobban megértsük önmagunkat és a világot, újra felfedezzük mély kapcsolatunkat a kozmosszal, és teljesebb emberi lényekké váljunk.

A születési képlet és a tranzitok archetipusos dinamikáinál két kategóriának legfontosabb a megértése: a bolygóknak és a fényszögeknek. A bolygók képviselik az alapveto archetipikus eroket magukat, amíg a fényszögek-a bolygók közötti szögkapcsolatok, gyakran jelzik a képletben a bolygó szimbólumok között berajzolt vonalakkal - a bolygók által képviselt archetipusos erok közötti kölcsönhatások általános természetét tükrözik. Eloször felvázolom az egyes bolygók jelentését, aztán a fényszögekét. (Az asztrológiában a Naprendszerünknek a Földön kívüli nyolc „valódi” bolygója mellett, a Napot és a Holdat is bolygónak, vagy planétának nevezik)

Bolygók

Nap	Jupiter
Hold	Szaturnusz
Merkúr	Uránusz
Vénusz	Neptun
Mars	Plútó

10 planetáris archetípus van, és ezek képezik minden asztrológiai elemzés alapját. Bár mindegyikük fontos szerepet játszik a születési képletben, bizonyos értelemben személyesen a legkifejezobb a Nap és a Hold. A Nap képviseli az életenergia központi elvét és a tudatos egyéniséget a születési ábrában. Ahogy a Nap a Naprendszer központja, úgy a Nap a központi entitás az egyéni pszichében, és ezt tükrözi a születési ábra.

A Nap képviseli a személyes identitás központjában, a tudatos ént, társulva az önirányultságra és az önkifejezésre való késztetéssel.. Uralja az ember alapveto energiáit, az akaratot a létezésre, és a dinamikus önkifejezésre autonóm személyiségként.. A személyes akarat dinamikus kifejezését jelképezi, amely befolyásolja és felhasználja az összes többi bolygó energiáját. Az ember része, egyszeruen annyit tesz, hogy törekszik „lenni”: "ragyogni", alkotni, elérni valamit, hogy megvalósítsa önmagát. Az ember alapveto személyes identitásához kötodik az életben: "Én vagyok John Smith, ez vagyok én, mit tettem, hova megyek" stb. mitikus értelemben a Napot a hos archetípusával társítják, és yang jellegu. Amikor a Nap fontos fényszöget képez egy másik bolygóval a születési képletben, akkor ez a második bolygó archetípus kiemelkedo szerepet játszhat az ember életében és karakterében, betöltve minoségeit a Nap által képviselt alapveto energiákba. Ezért minden fontos Nap-fényszög nagy jelentoségu. Tehát a Nap, mind a férfiak, mind a nok képletében jelentos férfi alakokat jelképez.

A Hold, ezzel szemben a feminin oldalát képviseli a léleknek, az animát a jungi értelemben. Ez szorosan összekapcsolódik az érzelmileg és ösztönösen reagáló személyiséggel, az emberi lény pszichoszomatikus alapjával, és a korai anya-gyermek kapcsolattal. A Hold szimbolizálja, bizonyos értelemben, az emberi lény méhét vagy mátrixát. Míg a Nap az autonóm tudatos személyiséget tükrözi, az egyén identitását és akaratát, aktívabb és önálló, irányító jellegu, a Hold inkább az egyén mögöttes pszichológiai karakterét jeleníti meg, azokat a részeket, amelyek rejtettebbek a tudatos egonál és sokkal érzékenyebbek, spontán cselekvo vagy reagáló természetuek. Különösen a Hold felel meg az ember érzéseinek és azoknak az átható, de nagyrészt tudattalan pszichológiai mintáknak, amelyek mélyen az egyén múltjában jöttek létre. A Hold nem egyszeruen a tudattalan, hanem inkább kapcsolódik a modern self irányzatokhoz, amelyek szerint a tudattalan: a psziché érzelmi, fizikai, képekben gazdag, családi, és osi földje vagy mátrixa.

A Hold megfelel annak, hogy az ember hogyan érez magáról még mielott gondol magáról valamit, hogyan tud spontán kapcsolódni másokhoz és az élet különbözo helyzeteihez. A Hold, mint a lélek része, az ember hangulataival és érzéseivel társulva , hasonlóan folyton változó ciklusaihoz és fázisaihoz, hajlamos a változékonyságra és az ingadozásra a jellemben, de egy másik szinten mélyen bevésodött mintái nagyon maradandóak. Az embernek az élethez való azonnali pszichoszomatikus reagálási módját érinti, amely legkorábbi éveiben kezdodik, azaz részben öröklodött, részben a világgal való korai kapcsolataiban alakult ki - különösen a saját anyjával és más anya-figurákkal, valamint családjával (testvérek, apa) és egy korai otthoni környezettel általában. Ez kialakítja az ember „valahová tartozás” érzését (vagy nem), hogy mennyire lesz hajlamos a nevelésre és mennyire lesz nevelt, és összefügg mind az anyai ösztönnel mind a gyermekkor szükségleteivel és ösztöneivel. Késobb, a Hold tükrözi minden ember intim kapcsolatainak a természetét, családi és egyéb, valamint otthoni életét. Mitikus értelemben a Hold bizonyos szempontból a Nagy Anya istennohöz kapcsolódik , és yin jellegu.

Ismét, mint a Napnál, ha egy fontos fényszög jön létre a Hold és egy másik bolygó között a születési képletben, ez a második bolygó archetípusa különösen jelentos lehet az ember életében. De ebben az esetben a második archetípus hajlamos lesz az életnek a Hold által irányított részeibe terelodni: az egyén érzései és hangulatai, csecsemo-és gyermekkora, édesanyja és a korai családi környezete, intim kapcsolatai és a családi élete, stb. Továbbá, a nok és férfiak képletében egyaránt, a Hold egy fontos noalakot képvisel a személy életében.

Fontos megjegyezni, hogy a noknek és férfiaknak egyaránt van Napjuk és a Holdjuk, ezek az alapveto férfi és noi archetípusok a pszichén belül. Ezek az elvek képviselik azt a nagy yang-yin polaritást, ami a létezést átjárja. Az nem világos, hogy mennyi a férfias és a noies természeteinkbol a kulturálisan kondicionált és mennyi a vele született, de határozottan úgy tunik, hogy egy nagyobb belso rezonancia van a Hold archetípus és a noi test és lélek között. Ugyanakkor egy másik szinten az egyik legnagyobb kihívás minden ember számára a belso egyensúly elérése e két alapveto polaritás között – a független személyiség elérésére való törekvés és egy nagyobb egészhez való kapcsolódás értelme között, a cselekvés és az érzés, a tudatos és tudattalan, a self és a psziché között.

A Merkúr képviseli az értelem elvét, a gondolkodást és a gondolatok mozgását vagy cseréjét a beszéd, írás és más kommunikációs formákon keresztül. Szabályozza a fogalmazási, közlési elemzési megértési és, tanulási készségeinket, a szavak és nyelvek használatát, a felfogási képességünket a kapcsolatteremto készségünket, szállít és összeköt.. A Merkúr archetípusa a görög mitológiában Hermész alakja, a római Merkúr, az istenek hírnöke. Egy fontos fényszög a Merkúr és egy másik bolygó között általában összefügg az ember mentális és idegi folyamataival a munkához való irányultságával, hogyan szerez és ad információt.

A Venus képviseli a szeretet és a szépség elvét. A Vénusz Eros, mint a Merkúr Logos. A Vénusz uralja a vágyat a romantikus és társadalmi kapcsolatokban való részvételre, vonzani és vonzódni másokhoz, részt venni muvészeti tevékenységekben, keresni a harmóniát és az esztétikai vagy érzéki élvezet. A Vénusz archetípusa a görög mitológiában Aphrodité alakja, a római Vénusz, a szerelem és a szépség istennoje . A Vénusz fontos fényszögei általában összefüggnek azzal, hogy az egyén hogyan ad és kap szeretetet, a szociális és romantikus kapcsolatai természetével, muvészi impulzusainak és esztétikai érzékenységének karakterével.

A Mars képviseli az energetikai ero elvét. A pszichének azt a részét jelképezi, amely cselekvésre, önérvényesítésre, küzdésre ösztönöz minket, és arra, hogy tovább haladjunk, bátrak és erosek legyünk, versengok, vagy harcosok. A Mars az archetipusos harcos, uralja a agresszivitás és a düh kinyilvánítására való képességet és a fizikai energiát, valamint a sérülés, az eroszak, és impulzivitás iránti hajlamot. Kapcsolódik a sport-tevékenységhez, és mint a Vénusz poláris párja, irányítja a szexualitás jang aspektusát. A Mars archetípusa a görög mitológiában Ares, a római Mars, a háború istene. Fontos fényszögei jelzik, hogyan hajlamos az ember cselekedni és érvényesíteni magát az életben, és hogyan éli meg a konfliktusokat és az agressziót.

A Jupiter jelenti a terjeszkedés és a siker elvét. Ez irányítja a bovülésre és növekedésre való hajlamunkat, hogy felemeljünk és lelkesítsünk, keressük azt, ami jobb, vagy nagyobb, javítsunk és felnagyítsunk, befoglaljuk a kívül levoket egy nagyobb egész eléréséhez. Szintén befolyásolja a siker, a becsület, a boség, a jószerencse és a boldogság megtapasztalása iránti késztetésünket . és kapcsolatban áll a nagylelkuségünkkel, a szabadság-szeretetünkkel, a büszkeségünkkel és az optimizmusunkkal. Ezen kívül a Jupiter felel meg az erkölcsi és filozófiai eszmékkel és elvekkel való kapcsolatunknak, hosszú távú vagy széles perspektívákkal, kiterjedt kulturális és intellektuális érdeklodéssel, és általában szélesköru tapasztalatok megszerzésére irányuló törekvéssel (pl. utazás, sok irányú olvasás , belso feltárás, stb.) A negatív oldalon a Jupiter a túlzásokkal, a szertelenséggel, a gazdagsággal, státusszal való hivalkodással, az élvhajhászással, az önelégültséggel, a túlzott önbizalommal, és a szellemi fölény éreztetésével kapcsolatos.

A Jupiter archetípusa a görög mitológiában Zeusz, az olümposzi istenek királya, a római Jupiter, az úgynevezett Nagy Jótevo. A Jupiter fontos fényszögei az embernek a terjeszkedésre, növekedésre való irányultságát és a sikerorientáltságát jelzik az élet minden területén valamint azt, hogy ezekben az irányokban az impulzusok hogyan lehetnek túlzottak.

A Szaturnusz a következo bolygó-archetipus a megvitatásra, és mert ez különösen összetett, részletesebben fogok írni róla. A Szaturnusz képviseli a határ elvét, a szerkezetet és a szükségszeruséget. Az anyagi világot irányítja, az idot, a hagyományt, a múltat, az öregedést, a halált és a dolgok elmúlását. Ez az archetipus a görög mitológiában Kronosz alakjaként jelenik meg, az istenek szigorú apja, a római Szaturnusz. A hagyományos asztrológiában a Nagy Ártónak nevezik, olyan archetipusos alakokkal társítva, mint Sors, Apa, Ido, Halál és a Nagy Kaszás. A jungi és az archetipusos pszichológiában, gyakran nevezik senex-nek (a bölcs öreg ember, vagy a gonosz apa archetipusa)

A Szaturnusz képviseli a dolgok kemény struktúráját, a valóság-elvet. Sok szempontból ellentétes a Jupiter természetével, ahol a Jupiter tágul és sikert ad, a Szaturnusz összehúzódik és gátol,, ahol a Jupiter liberális és nagylelku, a Szaturnusz konzervatív és szigorú, ahol a Jupiter feltölt, a Szaturnusz elnyom. Valóban, a Szaturnusz úgy tunhet, hogy egy egyoldalúan negatív bolygó az asztrológiai panteonban, de valójában a helyzet sokkal bonyolultabb. A Szaturnusz ellenez és korlátoz, de eközben megerosít, megedz, megszilárdítja a lelkünket, a valósághoz igazít minket.

Egy fontos értelemben a Szaturnusz maga a születési képlet uralkodója, mivel a Szaturnusz az Ido, Kronosz, úgy, mint amely rögzíti a pillanatot, a születésen keresztül létrehozza a valóság egy elkülönült megtestesülését, majd fenntartja és kidolgozza az idon keresztül az archetipikus pillanat összes jelentését és kihívását.

Szaturnusz az az archetípus, amely az életünk szerkezetét szabályozza. A dolgok mátrixa, amely behatárol és struktúrát ad, ezáltal biztosítja a megnyilvánulás lehetoségét. Korlátozásban és lezárásban, a Szaturnusz meghatározó. A Szaturnusz az ítélet elve is, hozzá tartoznak a tetteink következményei, szembesít minket a múltunkkal. Ezoterikusan, úgy vélik, hogy a karma bolygója, elmúlt életekbol való karma szállítója, amelyeknek a következményeivel most kell találkoznunk a jelenlegi életben. Láthatóan viseljük, mint a keresztet, mert a megpróbáltatásainkkal és a szenvedéseinkkel kapcsolatos, amelyek gyakran megmagyarázhatatlanok és látszólag nem megérdemeltek. Teológiai szempontból hasonlít a héber Jahve néhány(bár nem mindegyik) vonásához: a szigorú patriarchális uralkodó és a törvények magalkotója, az igazság és a megtorlás Istene, aki az embereket elkülönült életre, munkára, szenvedésre, betegségre, szülési fájdalomra és végül halálra ítéli. A Szaturnusz a végesség birodalmának, a tökéletlenségnek és a halandóságnak az ura. Egy mélyebb szinten a Szaturnusz úgy tunhet, mint a létezés archetipusos születési munkája, amely összehúz és korlátoz, rideggé tesz, elidegenít, elvág minket az elso egységbol, meghalni „késztet”, de szintén az, amely inkarnál minket, megtestesülést, formát, szilárdságot, anyagi valóságot ad nekünk.

A Szaturnuszt ezért gyakran szimbolizálják, csontvázként, a halál szimbólumaként, az ido végso fogyasztó ereje, de szintén a dolgok csontvázszeru szerkezeteként és alapjaként, amely nélkül nem lenne forma, nincs stabilitás, nincs támogató kerete az eronek és a szilárdságnak , amely lassan az idon és a tapasztalaton keresztül fejlodött.

A Szaturnusz arra késztet minket, hogy egyedül álljunk és megismerjük a magányt; ez elkülönít másoktól,a méhtol, amikor megszületünk, a gyerekkori családunktól, ahogy öregebbekké válunk, és mindenkitol ahogy szembenézünk a halálunkkal De szintén a Szaturnusz az, amely azzá tesz minket, aki mi vagyunk, szabályozza a létezésünket és fegyelmezi azt, amíg ki nem faragta a lényegünket. Ez a szuperego a belso bírónk és lelkiismeretünk, az elsajátított társadalmi szokások komplex visszatükrözodése , vallásos hagyomány, és erkölcsi törvény. A Szaturnuszhoz tartoznak a hibáink következményei, buntudat, pesszimizmus, kisebbrenduség, depresszió, nélkülözés; de szintén a Szaturnusz adja nekünk a szigorúságra való alkalmasságot, a rendet, koncentrációt, kitartást, komolyságot, a huséget, a felelosséget, és az érettséget. Hogy folytassam a Jupiterrel való összehasonlítást, ahol Jupiter felfuvalkodott, eltúlzott vagy túlzottan derulátó lehet, ott a Szaturnusz megfontolt, megalapozott, és pragmatikus. A Szaturnusz lassan és fokozatosan muködik gondosan gyakran fájdalmasan, de valójában, maradandó eredményekkel.

A Szaturnusz uralja a munkánkat a világban, mind azt amit teszünk, hogy „révbe jussunk” „egy élet munkáját”. Beirányítja a valóságot az életünkbe, amikor a megterhelo idoszakainkban szembesít minket az anyagi korlátokkal, „lehoz minket a földre”.Arra késztet minket, hogy megtapasztaljuk a vereséget, miközben korlátozzuk a törekvéseinket és lemondunk az álmainkról. A Szaturnusz ellen áll és elnyom minket, de szintén az, amely meghatároz, tapasztalatot és bölcsességet hoz nekünk, arra késztet, hogy felelosséget vállaljunk magunkért, hogy a saját mesterünk legyünk. Aki nem tud engedelmeskedni magának, annak parancsolni fognak, mondta Nietzsche. Egyedül a Szaturnusz adhatja nekünk a belso hatalomnak azt a speciális értelmét, amit csak idon és tapasztalaton keresztül lehet megszerezni.

A Szaturnusz helyzete a születési képletben nagy jelentoségu, és a más bolygókkal alkotott fontos fényszögei sokat elárulhatnak a legfobb aggodalmainkról az életben. Tranzitjai rendszeresen megjelölik a jelentos fejlodési idoszakok ciklusait, miközben gyakran hoznak személyes megpróbáltatásokat, de szólhatnak egy mély érési folyamatról is,a jelzett személyiségrész megerosítésérol a karrier területén, jelentos kapcsolatokról, vagy fontos karmikus feleloségrol.

Talán a legfontosabb dolog, amire érdemes emlékezni - vagy elfogadni, mint egy munka-hipotézist -, hogy a Szaturnusz azt a döntésünket jelzi, hogyan muködjünk együtt vele ezen az életen keresztül, annak érdekében, hogy elérjünk egy magasabb szintu spirituális tudatosságot. A szenvedések és frusztrációk hozhatják el talán a legjobban azt a felismerést, hogy a szolgálat egy cél, amely hosszú ido múltán elismert lesz, mint az egész élet kemény munkája. Ismét, a Szaturnusz az archetipusos születési folyamatnak az a része, amely elnyom és elidegenít, formába önt és strukturál, és a létezés egy új szintjébe vezet be minket. Ez a küszöb orzoje.

Az Uránusz képviseli a változás, a szabadság, a lázadás és a forradalom elvét. Kapcsolódik a váratlan jelenségek minden fajtájához, hirtelen meglepetésekkel és ébredésekkel, áttörésekkel- szellemi, pszichológiai, spirituális. Elo idézi az állandósult szerkezetek hirtelen szétszakítását, és gyakran olyan, mint egy izgalmas és elektromos minoség. Szintén az Uránuszhoz tartozik az individualizmus és eredetiség, a találmány és a technológia, a kreatív zseni,a ragyogó szellemi betekintés. Az Uránusz, az elso bolygó, amit a modern idokben felfedeztek, 1781-ben a radikális kulturális változás és forradalom kora alatt- -archetipusosan, a görög mitológia Prométheuszaként értelmezheto a legjobban, aki fellázadva az istenek ellen, tüzet lopott az egekbol, hogy nagyobb szabadságot adjon az emberiségnek.

A prométheuszi impulzust társítva a bolygóval, az Uránusz képviseli azt a részünket, amely arra ösztönöz, hogy a saját utunkat járjuk az életben. Arra készteti az embert, hogy változékony, nyugtalan és kiszámíthatatlan- - néha felelotlen legyen, a személyes szabadság és az új tapasztalatok állandó keresésében. Az Uránusz a kreativitást és az újítást is közvetíti: a kevésbé egzaltált alakjában ez egyetlen különcséget vagy törvénytelenséget jelenthet, de a legmagasabb kifejezésében az igazi zsenit jelezheti, és azt a képességet, hogy jelentos személyes, vagy kulturális áttörést vigyen véghez az élet folyamán. A Prométheusz archetipust társítva a bolygóval, az Uránusz összefügg az archetipusos születési folyamatnak azzal a szakaszával, amelyben az ember hirtelen megszabadul a szülocsatorna szorításából és megtapasztalja a váratlan szabadságot, az ébredést, új életet, új identitást, a horizont radikális kitágulását: Prométheusz a Bolond.

Egy másik oldala is van ennek az archetípusos energiának, amely által azonban egy nagyon más fajta uránuszi tapasztalatot szerezhetünk. Amikor egy személy nem integrálta a prométheuszi impulzust az alkotói szabadság, az autonóm individualizmus és a képességváltozás irányába, akkor eros hajlama lesz arra, hogy ezt az archetípust izgató, bomlasztó külso hatásként tapasztalja meg. Vagyis ahelyett, hogy magunk lennénk a változás, a függetlenség és az izgalom forrása , hajlamosak lehetünk arra, hogy a változásokat és a kiszámíthatatlan eseményeket ránk eroszakolták, így kényszerítve vagyunk, hogy új horizontokat és lehetoségeket nyissunk ki az életünkben. Az Uránusz, így konfrontálódik a szaturnuszi részünkkel, amely ragaszkodni kíván a státuszkó fenntartásához, ellenáll a változásnak, a biztonság, a hagyomány és az elfogadott rend védelmében.

A Prometheus archetípus lázadó-csaló oldala így jöhet belülrol vagy kívülrol, és az utóbbi esetben a személy állandóan kiszolgáltatottnak érezheti magát a problémás változásokkal szemben, amelyek szükségesek, hogy megváltoztassák az életét. Ezek a változások jöhetnek más emberektol, kiváltódhatnak új pszichológiai, vagy fizikai feltételek, vagy külso körülmények által, a szerepük az, hogy kinyissák az ember életét új dolgokra. Ha valaki túlzottan azonosul a múlttal, ha megpróbálja megtartani az elavult struktúrákat, akkor meg fogja tapasztalni az Uránusz bomlasztó erejét, amely néha elég kényelmetlen lehet. De mindig van lehetoség az archetipus integrálására, hogy a szabadságért, és az izgalomért képes legyen kapcsolódni a váratlanhoz és az újhoz.

Amikor valamelyik bolygó fontos fényszöget alkot az Uránusszal, a második bolygó archetípusa hajlamos szabadabban kifejeznie magát, gyakran hirtelen, szokatlan vagy váratlan módon. A második archetípus egy izgalmas, kreatív és innovatív ösztönzést kap, és a szabadság és a váratlan változás forrása lehet.

A Neptunusz a transzendens, az ideális valóság, a képzelet és a spiritualitás archetipusa. A tudat óceánját képviseli, amely felold minden határt a self (személyes én) és mások között, a self és az univerzum között, a self és Isten között, és a konkrét valóság és más valóságok között. A magzati idoszakban a Neptunusznak sok köze van a méhen belüli állapothoz, amelyben a gyermek lénye és a tudata még nincs megkülönböztetve az anyjáétól, ahol egy szimbiotikus egység van, az egybeolvadás óceáni érzése. Azok, akik mély önfeltárásban kapcsolódnak ehhez az elso emlékhez, gyakran társítják ezt az állapotot az egység misztikus körülményeivel, a Természettel, egyesülés Istennel, vagy egyesülés a Mindenséggel és még egy szabadon lebego tudattal is. Ezekben a képekben sok valóság - spirituális, elképzelt, vagy illuzórikus – látható egymásba hatolva, éles különbség nélkül.

A Neptunusz, így uralja az ideális világot, meghatározható a tökéletes mindent felölelo anyaméhként, az ideális valóság spirituális világaként, vagy az ember legnagyobb álmai és vágyaiként. Mégis, mint minden más bolygó - archetípusnak, a Neptunusznak is vannak ellenkezo oldalai, a fény és az árnyék. Mindketto meg tudja „világítani” az embert, azokkal a legmagasabb spirituális igazságokkal, amelyek meghaladják a mindennapi világot, de vezethetnek légvárépíto fantáziába, illúzióba, és csalásba is. A Neptunusz képviseli Nirvánát, a legfelsobb boldogság misztikus állapotát, ahol ennek a világnak az összes felosztása és struktúrája meghaladott, de azt is jelenti: Maya, az isteni játék, amely a valóság illúzióit állítja elo, amely elvarázsolja a tudatot. Egyaránt összefügg az orülettel és a misztikával is, és gyakran nehéz meghúzni a határvonalat..

A Neptunusz a Narcisszusz archetípusaként is tekintheto - amelyik elmerül a saját visszatükrözodésében. Ezt lehet úgy érteni, mint a végso Isteni örök megtapasztalás végtelen tudatát, amint visszatükrözodik a misztikusban, aki elmerül a boldog meditációban, de lehet önmagában elmerült narcisztikus, a kábítószer-függo, vagy alkoholista, a légvárépíto vagy az pszichotikus, aki már hosszabb ideje nem tudja észlelni a konszenzusos valóságot. Egy önzetlenség és az anyagi világ meghaladásának a vágya látható a szentnél és a mártírnál, az önzetlen szociális munkásnál, a jóginál vagy a szerzetesnél.

Ám ugyanezek a tulajdonságok az „én” egészségtelen tagadásához is vezethetnek, egyfajta tehetetlen gyengeséghez, egy csökkeno impulzushoz, távol az élet és a lét kihívásaitól, vagy a túlzott spiritualitáshoz, amely teljesen tagadja a fizikai világot és a fizikai test igényeit. Számunkra az szükséges, mint mindig, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt a Neptunusz és a többi bolygó igényei között.

A Neptunusz szabályozza az alapveto emberi hajtóerot vagy szomjúságot a transzcendencia iránt: a vágyat a láthatatlan ideálisra, a vágyat beoldódni a kozmikus egységbe, beleolvadni egy álomba, túl lépni az elkülönültségnek ezt a világát, megtapasztalni a szeretet és az együttérzés áramlását, és a személyes ego határainak a meghaladását. Éppen ez a hajtóero,vagy szomjúság, fokozza a függoségi impulzust és a spirituális keresést. Mivel a Neptunusz társítható az ideálissal, egyfajta misztikus paradicsommal vagy óceáni méhhel, amelybol a pszichének archetipusos emlékei lehetnek, gyakran kíséri veszteségérzés, vagy vágyakozás mindazzal kapcsolatban, amit megérint a születési ábrán.

Ez nagyban növeli az intuíciót, de szintén hajlamossá tehet valakit, hogy a saját belso állapotát másokra kivetítse, megtéveszto módon. A Neptunusz összefügg a gyógyító képességgel, mind a fizikaival, mind a pszichikaival. Egy finomító, tisztító, szublimáló hatása van. Amíg a Neptunusz fizikailag az ember saját testét gyengítheti (a lélek elonyére), addig lelkileg az egot gyengítheti (a tudat nagy egésze elonyére).Folyamatosan dinamikus hatást fejt ki a struktúrák feloldására, hogy mindent dolgot vissza vigyen egy differenciálatlan egységbe. Úgy tunik, hogy a Neptunusz minden vizes dologhoz kapcsolódik, a fizikai-óceánhoz vagy a magzatvízhez, amelyben lebeg az embrió.

Mivel a képzelet birodalma a Neptunuszhoz tartozik, úgy lehet tekinteni, mint minden alkotó fantázia és a muvészi ábrázolás forrását. Befolyásolja a mítoszokat, az álmokat, a szimbólumokat, és a képek áramlását a tudatban. Az anima mundi-nak , a világ lelkének vagy kozmikus pszichéjének a spirituális mátrixa, minden dolog végso spirituális egységének a szimbóluma. A Neptunusz a forrása a szeretetnek és az együttérzésnek is. Amikor egy bolygó a Neptunusszal fontos fényszöget alkot, ez a második bolygó archetípusa különösen érzékennyé válhat, néha legyengül, néha spiritualizálódik, olykor mindketto. A második archetípus valamilyen módon idealizált lesz, amely megnyilvánulhat egy kézen fekvo illúzióban, vagy misztikus jelentésben másfelol. A képzelet elvének és a spiritualitásnak a szövetségesévé válik, és potenciálisan egy jelentos csatorna lehet a tudat bovítésére.

És végül a Plútó: az osi energia archetípusa, univerzális életero, amely ösztönöz minden fejlodést és átalakulást. A Plútó képviseli a hatalomnak magának, az elemi eronek, az elso libidónak és az agressziónak az elvét, és lényegében azonos Freud elképzelésével az id-vel (a psziché tudattalan, ösztönös része). Ez az élet dionüszoszi energiája, a Kígyó hatalom, a Kundalini. A Pluto irányítja az ösztönöket és a természet eroit. Ez kényszerít, feljogosít, eláraszt, transzformál; ez megsemmisít és feltámaszt. Ez uralja a születés biológiai folyamatait, a szexet, és halált, és a legmélyebb szintjénél magába foglalja a halál és az újraszületés misztériumát.

A Plútó uralja a felfordulást, a lebontást és a pusztulást de a regenerálódást és a katarzis tisztító tuzét is. Visszatükrözi az archetipusos Alvilágot, a sötétséget, a misztériumot és gyakran a rémiszto valóságot, ami a dolgok felszíne alatt leselkedik az egónk, a társadalmi konvenciók és a civilizáció máza alatt és amelyik idonként nagy romboló és átalakító erovel kirobban. A problematikus ösztönök közül sok, mélyen az emberi pszichén belül fekszik, mint például a gyilkos gyulölet, eroszakos féltékenység, megszállott kapzsiság és vágy stb., visszatükrözve a Plútó tevékenységét. A Plútó látható a vulkánkitörés, a pusztító oroszlán, a háború, az orgazmus, és a születés elemi erejében. Ez jelen van minden eroszakban, a felgyülemlett energiák tisztító kibocsátásában - a Földnél a földrengésben, vagy az emberi testnél és léleknél a gyógyításban, vagy a pszichotikus törésben. A Plútó sok szempontból a Neptunusz poláris kiegészítoje - együttesen képviselik Dionüszosz és Apolló nagy polaritását, a kthonikus (alvilági) és a transzcendens, a vulkanikus és az óceáni, a természet és a lélek, az ösztön és a képzelet. És, mint a Neptunusz, a Plútó is kifürkészhetetlen.

Az archetipusos születés folyamatában, a Plútó felel meg annak a szakasznak, amelyben a baba éppen eroteljesen kiutasítatott az anya testébol a véres biológia élet-halál harcában, amikor az erotikus és agresszív ösztönök a végsokig felajzottak. A Plútónak tehát két oldala van, mindketto a Természet folyamatait fejezi ki: a Kali által megszemélyesített destruktív oldal, a Pusztító Anya, és a Shakti által megszemélyesített kreatív oldal, az egyetemes isteni energia, amely minden életet és fejlodést ösztönöz. A Pluto, amit Schopenhauer és Nietzsche egyetemes Akaratnak nevezett- egy szintnél, úgy tunik, csak a vak, hajtó ösztönt tükrözi vissza, egy másiknál, ami birtokolja a Természet evolúciós intelligenciájának az egészét, az isteni Shakti-t. A Pluto a Természet maga, élet, amely állandóan átalakítja és legyozi önmagát, egy óriási evolúciós küzdelemben..

Azt mondják, hogy az élet folyamán, mi állandóan fogyunk az élet tüzétol, az egyetlen kérdés -- és itt van a mi kihívásunk, -- az, hogy torzulunk vagy tökéletesedünk e ettol az eljárástól.

Amikor egy bolygó fontos fényszöggel kapcsolódik a Plútóhoz, a második bolygó archetípus nagyon felerosödhet, néha ez egy megrögzött szélsoséghez vezet. Ez a hatalmi harcok forrása lehet az ember életében, külso vagy belso, de szintén mély személyes átalakulás. Ezek tehát a tíz bolygó archetípusai. Az archetípusok mélyek és sokoldalúak, és állandóan újabb értelmezést nyerhetnek minden egyes tanulmányozás által. Azt is fontos megjegyezni, hogy bár itt külön-külön írtam róluk, az adott életben mindig kölcsönhatásban vannak egymással, a Plútó és a Vénusz, például, vagy az Uránusz és a Mars, és gyakran három vagy több egymással egyszerre. Éppen ezek a komplex archetipusos kölcsönhatások - a születési ábrákban és a tranzitokban - képezik az asztrológiai elemzés alapját.

Fényszögek

A fényszögek a bolygók közötti geometriai kapcsolatok, amelyek jelzik, hogy a megfelelo archetípusok hogyan léphetnek egymással kölcsönhatásba és hogyan fejezhetik ki magukat az ember életében.

Egy fényszög egy speciális szögkapcsolat (például 90, vagy 180 fok) a két bolygó között, amely a megfelelo bolygó-archetipusok kölcsönös aktiválódását jelzi. . Vagyis, ha a két bolygó egy bizonyos szöget zár be egymással (az égi hosszúság fokaiban mérve az ekliptika mentén), a két vonatkozó bolygó-archetípus kölcsönhatásba kerül és konkrétan kifejezodik az emberi ügyekben. (Például, ha a Merkúr és a Plútó közeli fényszöget zár be valaki születési képletében, akkor várhatóan egy meghatározó kölcsönhatás mutatkozik meg a két bolygó-archetipus között az illeto életében és karakterében.

Öt fontos fényszög létezik:

• együttállás (0 fok)
• szembenállás (180 fok)
• trigon (120 fok)
• kvadrát (90 fok)
• szextil (60 fok)

A fontos fényszögek közül az együttállás és a szemben-állás a legjelentosebb és a legerosebb. Ezek a fényszögek, valamely bolygó-ciklus tetopontjait mutatják ( például az Újhold és a Telihold, a Hold és a Nap közötti együttállás, illetve szemben-állás idején) A trigon és a kvadrát közepes ereju, a szextil a legkevésbé hatékony. A fényszögek annál erosebben hatnak, vagyis a megfelelo archetipusok közötti kölcsönhatások annál intenzívebbek, minél pontosabbak, minél közelebb áll a tényleges értékük, a fényszög pontos értékéhez.

A trigon és a szextil, általában harmonikus kapcsolatot jelez a két bolygó-archetipus között, amelyben a két elv, vagy az energia két formája könnyen egyesül, és együtt áramlik. A szemben állás és a kvadrát egy dinamikusabb, konfliktusosabb kölcsönhatásnak felel meg. Itt a két elvnek ellentmondásosabb a kapcsolata. Az egyénnek, miközben muködteti ezeket az ellentétes energiákat, keményen kell dolgoznia hogy pozitívan fejezze ki a kettot együtt, hogy ez által összhangba kerüljenek, ne akadályozzák egymást, szabadon, együtt áramolhassanak. És végül az együttállás a két energia szintézisének a lehetoségét jelzi. Így a két bolygó közötti fényszög, a két megfelelo archetipus kölcsönhatását mutatja, és meghatározza annak jellegét.

Szintén fontosak az elemzésben bizonyos nyomvonalak, amelyek felezopontként ismertek, és amelyeket a fényszögek egy finomabb fajtájának tartanak. Amikor egy bolygó fényszöget zár be két másik bolygó pontos felezopontjával, akkor ez a megfelelo archetípusok kölcsönhatásának tekintheto. Ez a konfiguráció mindhárom archetipus komplex, kölcsönös aktíválását jelzi.

Bár szükséges megbeszélni a különbözo egyedi fényszögeket és felezopont-konfigurációkat elszigetelten a képletben, két vagy három bolygót egy idoben, a valóságban ezek mind részei egy integrált egésznek, amely nagyobb, mint a különálló részek összege. Ez komplexen kölcsönhatásban áll az egész, születési képletben, és végül ellenszegül a teljes szellemi megértésnek, de az egyéni fényszögekre és azok archetipusos dinamikájára fókuszálva, „jelentos fény hullhat az ábrára” megvilágosodhatnak a mélyebb összefüggések, és ezt az élet is jelképesen visszatükrözi.

Hadd hangsúlyozzam itt, hogy bár a „puha” fényszögek valóban nagy ajándékok , gyakran a „kemény” fényszögek, mind a születési ábrában, mind a tranzitokban, amelyek bizonyítják , hogy a legeredményesebbek egy ember életében , néha drámaian. Bár jogosan kapcsolják ezeket nehézségekkel , válságokkal és kihívásokkal, mégis a „kemény” fényszögek, amelyek inkább segítenek abban, hogy a dolgok megtörténjenek az életben. A velül járó konfliktusok egy dinamikusabb, energikusabb hozzáállást váltanak ki és elmozdulásra késztetnek egy magasabb, kreatívabb szintézis irányába . Ezek a fényszögek inkább kézzelfogható megnyilvánulásai , a karakter erosítésének , a lélek elmélyítésének. Továbbá , mivel az egyén dolgozik egy ilyen fényszög negatív oldalán , a lelki energia , amely kötodik belül az archetipusos komplexhez, felszabadulhat, több kreatívitásban nyilvánulhat meg, az élet minoségét javító módon (például a kényszeres merevség , amely a kemény Szaturnusz- Plúto fényszögeket kísérheti, a cél eléréséhez szükséges eros, kitartó energiává alakulhat és így tovább). Akik valódi eredményeket érnek el az életben, rendszerint a bolygóik közötti kemény fényszögeik a legjelentosebbek az eredményeik elérésében és azokat gyakran a jelzett életszakaszt érinto megerölteto tranzit ideje alatt érik el

Tranzitok

A tranzitok tanulmányozása különösen értékes , mivel lehetové teszi számunkra bizonyos értelemben a planetáris archetípusok idozítését az életünkben . Talán az asztrológia minden területén, a tranzitok tanulmányozásából nyerhetjük a legimponálóbb bizonyítékát az asztrológia erejének és óriási gyakorlati értékének. A tranzitok hatásának elve azon a tényen alapul, hogy a bolygók a születés után tovább haladnak, és a mozgásuk során fényszögkapcsolatba kerülnek a születési képlet bolygóival majd tovább haladva „kilépnek” azokból. Így amikor bármelyik bolygó jelenlegi pozíciója az égen fényszöget alkot egy olyan ponttal, amelyet az adott ember születése idején valamelyik bolygó elfoglalt (például most az égen az Uránusz együttáll a születési képlet Vénuszával),majd abban az idoszakban amelyben a fényszög fenn áll (a pontos értékhez képest, egy adott turéshatáron belüli tartományban marad) az ember olyan tapasztalatokat szerezhet, amelyek összefüggnek az adott bolygókkal és az általuk alkotott fényszöggel. ( ebben a példában , egy két- három éves idoszakban nyitottá válhat egy új szerelemre, késztetést érezhet a muvészi kreativitásra, vagy az élet iránti esztétikai érzékenységre, egy bizonyos nyugtalanságot és a kiszámíthatatlanságot érezhet a kapcsolataiban, és így tovább) .

Amíg a születési ábra önmagában az ember életének és karakterének egy teljes portréja, a tranzitok az élet és a karakter dinamikus kibontakozását tükrözik, speciális események és tapasztalatok által. A tranzitok aktíválják a születési képletben rejlo lehetoségeket.

Mivel a különbözo bolygók eltéro sebességgel mozgnak, a tranzitjaik idotartama is változó— egy Hold tranzit, csak néhány óra, A Nap, vagy Mars tranzit néhány nap, és a külso bolygóké néhány hónap, vagy néhány év. A belso bolygók tranzitjai az élet rövidebb ciklusainak, a mindennapok változásainak a megértésében lehetnek hasznosak, de a négy külso bolygó— Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó-- tranzitjainak nagyobb a jelentosége az élet nagyobb dinamikájának a megértéséhez.

Számos tényezo van még a születési képletben, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, úgy mint a bolygók jegyállása (Kos, Bika, Ikrek, stb.), a házak, elemek és minoségek, hemiszférikus hangsúlyok (1) , harmonikusok, valamint egyéb elorejelzo technikák, mint a progressziók, a solar arc direkciók, a Nap és Hold visszatérések, stb. Ezek mindegyikét értékes tényezonek találtam a feltáráshoz , idonként vitattam néhányat, de a saját egyedi szaktudásom, a nagy számú empirikus kutatásom azt mutatja, hogy a planetáris archetipusok kombinációit, a fontos fényszögek (bele értve a felezopontokat) és a tranzitok magyarázzák. Sok éves kutatómunka után úgy tekintek ezekre, mint az asztrológia legfontosabb tényezoire, nagy pontosságuak és gazdag jelentéstartalommal rendelkeznek. Ezek a tényezok visszatükrözik az egyes archetipusos formák és erok szép, tiszta geometriáját. Azt hiszem, hogy intellektuálisan a legmeggyozobbek és bevezetnek az asztrológia titkaiba.

(1) http://www.cafeastrology.com/articles/hemisphereemphasis.html

Néhány utolsó megjegyzés

Minden bolygókombinációnak létezik egy problémás oldala, valamint egy többnyire nyilvánvalóan jótékony és produktív oldala, én mindig megpróbálom mindkettot leírni a leheto legvilágosabban. De különösen a bolygók közötti kemény fényszögek ( mind a születési képletben, mind a tranzitban) kihívást jelentenek, az ellentétes energiák összehangolására késztetnek és a leírásokban nem kellene megszépíteni ezeket, hogy úgy tunjék, mintha csak csodálatos személyes tulajdonságaid lennének és az életed ahogy eddig is, csodálatos élmények folyamatos sorozatából fog állni. Senki élete, vagy karaktere nem ilyen. A születési ábra egy élénk portrét nyújt az emberrol, saját magáról, és a hasznossága attól függ, hogy hajlandó vagy e világosan és tisztán szembenézni az igazi karaktereddel, beleértve a személyiségrészeidet és az életed nehéz, vagy rejtett részeit is. A születési ábra a léleknek és annak mozgásainak egyfajta röntgensugarát nyújtja, amely keresztül vág a psziché több felszínes szintjén, hogy elérje az ember életének és lényének archetipusos alapjait.

Fontos megérteni, hogy az asztrológia nem konkrétan prediktív (nem jóslás), hanem archetipusosan prediktív. Azaz a születési ábra és a tranzitok jelzik, hogy mely általános elvek hangsúlyosak, milyen kombinációban és mikor. Nem adnak információt, hogy te kapsz egy állásajánlatot egy nagy lapkiadó vállalatnál foszerkesztoi munkakörbe 2004 április 26.-án, vagy te találkozol a lélektársaddal a tengerparton Waikiki-nél 2005-ben Újév napján. Lehet, hogy egy tehetséges látnoknak nem lehetetlen valami hasonlót elore látni, de az asztrológia más jellegu.

Hasonlóképpen, mi felismerünk néhány, a születési ábránkban szimbolizált archetipusos dinamikát, ahogy az igaz, de azt nem annyira a saját karakterünkbol, mint az életünkben eloforduló események jellegébol és a kapcsolatainkból. Ez azért van, mert a születési ábránkban az archetipusos minták az élettapasztalataink minoségét írják le. Nem lehet tudni biztosan, hogy az archetipusos energiák közvetlenül tudatosulnak e az emberben, vagy hogy kifejezzék magukat, az élet egy nagyobb szférájában nyílvánulnak meg, eseményekben, kapcsolatokban és körülményekben, amelyek bizonyos fokig kívül esnek az emberen, de végül vissza tükrözodnek a tudatában. Ha nem birtokoljuk pszichológiailag az ábránkban jelzett minoségeket, halamosak leszünk kivetíteni azokat másokra és így mások fogják beteljesíteni ezeket az energiákat az életünkben. Amint azt Jung gyakran mondta, amit a tudattalanba kényszerítünk, azt elhozza nekünk a sors.

Egy jó asztrológiai elemzésnek az az értéke, hogy képes több összefüggo fényt deríteni az életünk sok eltéro és gyakran kaotikus részletére, és így mi megláthatjuk az archetipusos mintákat abban. Több problematikus minoség tekintetében, amelyet az ábra sugall, néhány már nem tunik majd fontosnak, egyszerúen azért, mert mi már átéltük azokat, teljes mértékben megtapasztaltuk a kihívásaikat, és kinottük azokat. Mi több, integráljuk azokat a fényszögeket és elérjük, hogy pozitívabb módon nekünk dolgozzanak. Egy elemzésnek az a lényege, hogy tovább ösztönözze ezt a folyamatot. Egy osi ezoterikus mondás szerint: „Az okos ember segíti az ég munkáját, ahogy a gazda segíti a természet munkáját”

Végül , fontos felismerni, hogy legalább egy kritikus értelemben , az asztrológia a jó és a rossz fogalmán kívül muködik. Minden archetípus Janus - arcú , pozitív és negatív oldallal, és mint ahogy azt az elozöekben kifejtettem, az asztrológus az ábra alapján nem tud következtetni arra, hogy az a személy „jó”, vagy „rossz”. A születési ábra nem határozza meg a személyes karakter erkölcsi vektorát és nem határoz meg sem végso sikert, sem végso kudarcot. Inkább az archetipusos dinamikák alapveto természetét ábrázolja, amelyek informálnak az egyén életérol és karakterérol. Az hogy az egyén hogyan birkózik meg az adott dinamikákkal és növekszik ezen keresztül, hogyan testesíti meg és integrálja a születési képletének az eltéro potenciáljait az az egyéntol függ. Az istent tisztelni kell, az archetipus megnyilvánul, de hogy ez hogyan történik, abban jelentos a mozgástér.

És ebben rejlik az asztrológiai betekintés fontossága, az adott archetipusok természetének minél jobb megismerése, tudni hogy megnyílvánulásra törekszenek, kombinálódva a potenciális idozítésük tudatosságával, ez jelentos szerepet játszhat abban, hogy pozitívan befolyásolja az eredményt. Akkor az élet egyre inkább egy tánccá válik - az archetipikus erok és az emberi tudatosság közötti finom kölcsönhatás táncává, a tudat játéka az istenek és az emberi elme, és az akarat és a szív között, amely ezeket informálja.

Forrás: www.gaiamind.org