Annamari
Csöndben
ülök szobám homályában,
és ízlelgetem neved ritmusát,
mint egy jó bort a sarki kocsmában,
vagy mint nagy költők egy-egy verssorát.
Több
ezerszer dúdolom dallamod,
eljátszom vele, mint egy kisgyerek,
s te ezt mosolyogva hallgatod,
mert csak neked írom a verseket.
Érd, 2002. augusztus 25.