Gondolatban levetem magam...

Gondolatban levetem magam a mélybe,
de a valóságban nem teszem meg mégse,
mert nem az az erős, aki mélybe zuhan,
hanem az, aki él, bár bizonytalan.

Gondolatban levetem magam a mélybe,
és csak zuhanok könnyen a messzeségbe,
vállaimon nem érzem az élet súlyát,
csak megérintem én a halál szárnyát.

Gondolatban levetem magam a mélybe
és meghalok. Ez lenne hát az út vége?
Vagy a megváltás egy szebb folytatás felé?
Megtudom, ha eljutok Szent Péter elé.

Gondolatban levetem magam a mélybe,
hadd győzzön a halál, mert halott a lelke
annak, ki mélybe zuhan könnyű szárnyakon.
Még az a jó, hogy én is csak gondolom.

Érd, 2000. június 29.