Ön az, aki nélkül léteznem nem lét,
kivel töltenék minden reggelt, estét,
kihez tartoznék én egy életen át,
kiben társat látok, gyermeknek anyát.

Ön az, aki - meglep - én vagyok magam,
kinek szól néma, s kimondott szavam,
ki megszületett, hogy engem szeressen,
s kiért egykor én is megszülettem.

Ön az, ki mosolyt ad hideg arcomra,
ki mindent, mindenkit jelent számomra,
ki egyetlen szavával a földre súlyt,
vagy a mennybe emel. Ön a biztos út.

Érd, 2002. szeptember 20.