Egy kövér könnycsepp futott le az arcodon,
s nekem forró léte puszta ténye fájt,
megpihent egy pillanatra ajkadon,
de megnyugvást csak az ujjamon talált,

mikor letöröltem kezemmel az arcod,
hogy mosolyt varázsoljak rá egy perc alatt,
a fejed némán a kezemre hajlott,
s a következő könnycsepp rá szaladt.

Erre a képre emlékszem vissza némán,
ahogy távolról álmod fölött őrködöm,
a tekintetedre, ahogy néztél rám;
s azt hogy vagy nekem, most is köszönöm.

Budatétény, 2003. március 16. 0:12