Síneken

Hányszor sétáltam hozzád,
vagy tőled el,
két ezüstvonal között;
mint ki a tejúton jár,
úgy érlek el
a szép csillagköd fölött.

Lépkedtem a talpfákon
a sötétben,
két ezüstcsík vezetett;
az utamat kell járnom
és velem
ott van a nagy szeretet.

A vonatok mentek el
mellettem; egy
pillanatra remegek;
engem nem tipornak el,
ahogy József
Attilát a kerekek.

Budatétény, 2002. november 12.