Úgy emlékszem rád

V. Á. emlékére

Úgy emlékszem rád,
ahogy egy gyorsétterem asztalát
birtokba vetted,
és rajzmappád felett kevergetted
kihűlő kávéd.
Lassan kortyoltad a keserű lét.
Rajzot szült kezed,
s néha én is ott ültem veled,
ilyenkor halkan
beszélgettünk, amiről akartam.
Így emlékszem rád.
Hogy egy gyorsétterem volt a szobád.

Úgy emlékszem rád,
hogy mindig veled volt egy hátizsák,
benne minden kincs,
mint kinek azon kívül semmi sincs,
mindig azt hittem,
hogy új életbe költözöl éppen,
pedig a régit
cipelted csak, hogy majd mindig épp itt
minden meglegyen
szövegben, rajzban, vagy fényképeken.
Így emlékszem rád,
hogy a szekrényed volt egy hátizsák.

Érd, 2002. május 13.