Romhányi József: Szamárfül

© 1983

 

Tartalomjegyzék

 

EZ OPUSZ? . 4

A BÖLCS BAGOLY.. 4

MEDVE TANKÖLTEMÉNY.. 4

A RÁK HALADÁSA.. 5

A NAGYRALÁTÓ GÖRÉNY.. 6

EGY KÖLTŐI VÉNÁTÓL JÓL BECSÍPETT BOLHA.. 6

ÖNÉLETRAJZ-REGÉNYÉT NEKEM MONDTA TOLLBA.. 6

AZ ÖRDÖG HÍVŐ KROKODIL.. 8

PARAINESIS, MELYET EGY LÉGY INTÉZ LEENDŐ FIÁHOZ.. 8

A MAJOM BÚCSÚBESZÉDE TÁRSAIHOZ EMBERRÉ VÁLÁSA ALKALMÁBÓL.. 9

MARHALEVÉL.. 10

INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT.. 11

KÖRKÉRDÉS KUTYÁKHOZ: 11

MIÉRT UGATJÁK A TELIHOLDAT?. 11

Magyar kuvasz: 12

Orosz lajka: 12

Német juhász: 12

Angol bulldog: 12

Ír szetter: 12

Kínai csau-csau: 12

Svájci bernáthegyi: 12

Keverék kiskutyám: 13

KUKAC-SORS. 13

BORZ.. 13

DISZNÓ-VERS. 14

HAL-DAL.. 14

EGY BOLDOGTALAN SÜNNEK PANASZAI 15

A HALOVÁNY HOLDNÁL.. 15

KANSZONETT.. 15

EGY SZÚ VÉGRENDELETE.. 16

IRKAFIRKA EGY BIRKÁRÓL.. 16

A PAPAGÁJ SZÓNOKLATA.. 17

VEREBESDI 17

A RÓKA ÉS A HOLLÓ.. 17

A téma. 17

Első variáció. 18

Második variáció. 18

Harmadik variáció. 19

Negyedik variáció. 19

Ötödik variáció. 19

TANULJ, TINÓ! 20

DIZŐZIKÉK.. 21

DIZ-ŐZ SUTA SLÁGERE.. 21

VARJÚNÓTA.. 21

KAKUKKOLÓ.. 21

TIGRISMAMA ALTATÓDALA.. 22

A LIBA HATTYÚDALA.. 22

A DARVAK VÁNDORÚTJA.. 23

MESE A SZÁMOLNI TUDÓ OROSZLÁNRÓL.. 23

MÓKUSMESE.. 24

TÜCSÖKDAL.. 24

FELEMÁSOK.. 26

A KENTAUR DILEMMÁJA.. 26

SÁRKÁNYMESE.. 26

GYÍKREGE.. 26

A BABONÁS FEKETE MACSKA.. 27

A HARKÁLY SZERENCSÉJE.. 27

A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT.. 27

MIÉRT VIHOG A HIÉNA?. 28

A ZSIRÁF GőGJE.. 28

A CSODACSIGA.. 29

A MACSKAFOGÓ EGÉR.. 29

LEPKETÁNC.. 29

ÚJ STRUCCPOLITIKA.. 30

A SÉRTHETETLEN... 30

A ROZMÁR DRÁMÁJA.. 30

EGY KOS PÁRBESZÉDE A VISSZHANGGAL.. 31

SZARVASHIBA.. 31

A KACSA NAPILAPJA.. 31

VIZILÓ-SZÉPSÉG.. 32

SÍRFELIRATOK.. 32

Zebra. 32

Seregély. 32

Hangya. 32

Nerc. 32

Gödény. 33

Egy sáska a hadból 33

Vakondok. 33

Cerkóf 33

Hülye tyúk. 33

Galamb. 33

Lajhár. 33

EBIGRAMMÁK.. 34

EBIGRAMMA.. 34

TAVASZI MADÁRDAL.. 34

BÁLNABÁL.. 34

A PESSZIMISTA KESZEG.. 34

TYÚK VAGY TOJÁS?. 34

VESZÉLYES MESE.. 34

ÁLLATI JOGOK.. 35

MÉHEK.. 35

GÓLYA-VENDÉGSÉG.. 35

OKOZATOSAN... 35

ROMÁNC.. 35

SÜLETLEN TRÉFA.. 35

APRÓHIRDETÉS-ROVATOT.. 36

INDÍTOTTAK FÉRGEK ÉS ROVAROK.. 36

Házasság. 36

Állás. 36

Lakás. 37

Ingatlan. 37

Bútor. 37

Jármű. 37

Kultúra. 37

Vegyes. 38

HAT BETŰ ETŰD SZÍNIISKOLÁSOKNAK.. 39

KECSKÉRE KÁPOSZTÁT.. 39

NYÚLISKOLA.. 40

SZAMÁRMESE.. 41

A MOSZKITÓ-OPERA.. 41

A PÉK PÓKJA.. 42

A TEVE FOHÁSZA.. 43

 


 

EZ OPUSZ?

 

 

A BÖLCS BAGOLY

 

A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,

de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.

Atyja a nagyhírű egyetemi dékán

sokat bosszankodott lüke ivadékán.

Hosszan unszolta:

- Magolj,

fiam bagoly!

Hiába korholta, intette,

kölkét ez csak untatta.

Utálta az egyetemet,

órák alatt legyet evett.

Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán

csak ücsörgött és pislogott pislán.

- Huss!

Rivallt rá az elnök akadémikus.

- Szálljon egy házra,

és borítsa gyászba!

- Jó! - mondta a buta bagoly, holott

azt sem tudta, miből lesz a halott.

Rászállott a legelső viskóra,

és ott csücsült bóbiskolva.

Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,

mert ez volt a temetői gyászház.

Így lett a nagyerdő legostobább baglya,

a Huhogányos Akadémia tagja.

 

Tartalom

MEDVE TANKÖLTEMÉNY

 

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:

- Ez mind kontár! Sarlatán!

Mit gügyögnek, locsognak

szerencsétlen bocsoknak!

Oly negédes némelyik,

hogy már szinte émelyít!

Te szent múzsa, irgalmazz,

milyen ócska rímhalmaz!

Minden sorvég szinte önként adódik.

Majd én írok igazit, valódit:

- Dörmeg-dirmeg a vén medve,

mert ma cudar ám a hangulata.

Csípi darázs, marja bolha,

vidor kedve mitől kerekedne?

Mikor ma a kasba nézett,

nem talált egy nyalás csemegét.

Szeder, málna? - Sehol semmi.

Mit lehetne akkor vacsorázni?

Hogy ne haljon szegény éhen,

szundikál majd egész gyertyaszentelőig.

Kézbe kapta e verset egy lektor,

aki tanult némi verstant egykor.

És most újra letette a vizsgát,

összeírta a rím-hiánylistát:

Kedve

volna

mézet

enni

télen.

A többit eldobta.

Bőszült is miatta.

Ezt viszont kiadta.

 

Tartalom

A RÁK HALADÁSA

 

Egy nagyeszű fóka rámordult a rákra:

- Ne haladjon hátra,

hisz nem jut előbbre soha,

kinek vissza van az oda.

Ám a ráknak, mi tagadás,

visszásnak tűnt ez a tanács.

Azt értette belőle,

szégyenszemre hátráljon meg előre.

De kevéssel előbb úgy gondolta aztán,

más kárát tanulná meg saját hasznán,

hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,

előregázolna hátra az iszapba.

Viszont azt is tudta a nyomorult pára,

az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,

és hogy ne hagyja a drága időt veszni,

elhatározta, már tegnap el is kezdi.

 

Tartalom

A NAGYRALÁTÓ GÖRÉNY

 

Egy görény

felül akart emelkedni társadalmi körén.

E nagyralátó terv szerint

feleségül kérte a nemes hermelint.

De a felsőbb kasztba

tartozó prémes kikosarazta.

Talált persze vigaszt csakhamar a görény:

- Szép hölgy, de a bűze még nem elég tömény...

 

Tartalom

EGY KÖLTŐI VÉNÁTÓL JÓL BECSÍPETT BOLHA

ÖNÉLETRAJZ-REGÉNYÉT NEKEM MONDTA TOLLBA

 

Születtem Dolhán,

egy kutyán,

tizenkettőben, Gezarol után.

Atyám

paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.

Anyám

egy cipész vérét kicsikarva,

átment kisiparba.

Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,

s a csípésem jelentősen viszketett.

Lakókutyám egy kis pulipintyó,

mint jó

suba betakart,

de többet akart

ifjúi vágyam már tavaszra:

átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,

mely nemsoká a plébános ebe lett.

Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.

A lelkem felkészült,

s a tornácon, hol este a lelkész ült,

magam is reverendába bújtam.

Ám az új tan

s a jámborság nem kötött le sokáig.

Meglátam másnap a szakácsnő bokáit,

fogtam

magam s kiugrottam.

De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.

Az örökös hagymaszag

tönkretette a gyomrom,

és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.

Nem maradtam egy estét sem,

megszöktem a sekrestyésben,

aki velem a kocsmába tántorgott.

Magához vett a kántor ott,

s hogy lett tanyám egy tamár úr nadrágja?

- Ez a kis út nagy dráma

a kántorné életében.

Én megértem.

Így kerültem iskolába,

amit néhány diákban

tisztességgel kijártam.

Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,

de mivel az osztály sűrűn vakarózott,

szavamra,

valamit mégiscsak szívhattam magamba!

Érettségi vizsgánkon én átmentem.

Az elnökre.

Felnyögve

kaparászott utánam,

s bár az ízét utáltam,

mégis, pályám érdekében

addig benne éldegéltem,

amíg a rég áhított

fővárosba szállított.

Az elnök egy kis színésznőt szeretett.

Így kaptam szerepet

az egyik színpadon.

De nem szerepeltem soha a színlapon,

mert atyám tanácsa mindig bennem marad:

"Sohase engedd kinyomni magad!"

Színésznőm illatos szoknyáján hintázva

jártam szinházba.

Az öltözőpad alatt

én is mindig jól kicsíptem magamat.

Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,

ráerőszakolt egy színikritikusra.

Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,

de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,

ezért ugrottam át Önhöz néhány napra

többi rajongómat inkább megváratva.

Csináljunk most egyűtt egy jó csípős darabot.

...S ezzel a bolha jól belém harapott.

Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.

Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!

Veszítve karriert, nagy lakomát,

riadtan menekült az ablakon át.

Tovatünt egy kóbor eben kutyagolva,

s lett, ami volt: kutyabolha.

 

Tartalom

AZ ÖRDÖG HÍVŐ KROKODIL

 

Egy krokodil elhatározta,

meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.

S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,

fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:

- Feloldozást adj énnekem,

mert vétkeztem nagypénteken,

felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,

...hogy csak ennyit, mert ült ott még három.

Felszisszent

a sátáni szent:

- Hármat elszalasztott?!

Csak kettőt evett meg?!

Nem kaphat malasztot,

átkozott eretnek!

 

Tartalom

PARAINESIS, MELYET EGY LÉGY INTÉZ LEENDŐ FIÁHOZ

 

- Már egy hete

vagy te pete!

Legyen már belőled légy!

Legyen,

mint minden legyen,

rajtad is hat láb

legalább.

Szárnyaid is legyenek,

a fene egye meg!

- Mert ha légy vagy, légy

légy!

- mondta vagy száz légyöltő

előtt a költő.

Beszédében tartott egy kis szünetet,

mert a kis légy éppen akkor született.

Aztán befejezte atyai intelmét:

- Kerüld el azt mindenképp,

ami ragacsosan tapad.

Menj! A mai naptól magad

szerezd meg az eledeled.

Legyek ura legyen veled!

A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,

de oly lámpalázat

érzett még a legelső faláskor,

mit egy színész is csak nehezen palástol.

Bele is sült rögtön - mákoskalácsba.

Nem hallgatott az atyai tanácsra.

 

Tartalom

A MAJOM BÚCSÚBESZÉDE TÁRSAIHOZ EMBERRÉ VÁLÁSA ALKALMÁBÓL

 

Majmim, ki eleddig testvérim valátok,

fán csimpaszkodtomban hű társaim valátok,

meghatva álló ím búcsúzni alátok,

mivel kezdetét vőn emberré válásom,

sok hasraesés közt két lábra állásom.

Az kies barlangban lészen már szállásom.

De bármerre viszen rangos embrEségem,

testvér-emlékitek soha meg nem sértem.

Esküre emelem kezem...

Na mit csodálkoztok ezen?

Persze! Ezt mellsőnek nevezik, akik

még oktalan makik.

Kívánom, teremjen bőséget sok fátok,

tömje pofátok

gumó, gubacs, inda.

Nekem jó lesz majd a velős palacsinta.

Ugye most csurog a nyálatok,

alsóbbrendű növényevő állatok?

Meg ne szenvedjétek a tél kemény fagyát...

néhány viseltes gatyát

eljuttatok majd hozzátok,

de nehogy a fejetekre húzzátok,

idétlen barmok!

Különben is mit akartok,

fejlődéstanilag visszamaradt emlősök?!

Korcsok vagytok nem ősök!

Meggyalázzátok a késő utódokat!

Kaktusz bökje meg az ülőgumótokat!

Mars innen! Végeztem! Slussz!

Nézze meg a Pithecanthropus erectus!

 

Tartalom

MARHALEVÉL

 

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,

minden vad bikának legvadabbikába

Vonzalmát megírta egy marhalevélben

nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.

Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,

mégis tollat ragadott csülköm,

hogy amit a marhanyelv ebőgni restell,

így adjam tudtára, Mester!

Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,

tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.

Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,

gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.

Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!

Midőn megláttam a legelő előtt,

elpirultam, elsápadtam,

vágy reszketett felsálamba,

s úgy éreztem, hogy kéj oson

keresztül a rostélyoson.

Muú, hogy forrt a vér a szívembe,

hogy tódult a bélszínembe!

Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,

megrázza majd egész pörköltnekvalómat.

Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,

vad féltés öl a szívemig férkőzve,

és átjárja ó mind a kín,

velőscsontom, mócsingjaim.

Már bánome merész vágyat,

hisz Ön büszke tenyészállat,

csupa gőg,

mely után az egész tehéncsorda bőg.

De ne féljen Bikaságod!

Ha nem szeret, félreállok.

Nem fog látni levert búsnak,

mert beállok leveshúsnak.

Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,

s megszánja az Önért égő tehenet,

válaszoljon hamar rája.

Üdvözli Önt a marhája.

 

Ím a levél. Ráírva a kelte.

Az úton a posta előtt le is pecsételte.

De a postáskisasszony nem vette fel...

 

Tartalom

INTERJÚ A FARKASSAL, AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT

 

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.

Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.

- Igaz volna ama vád,

hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?

- Egy nagymamát? Egy grammot se!

Ez az egész csak Grimm-mese!

- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?

Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát!

- Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!

Én az almát is hámozva eszem meg.

- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,

mégis piros farkaslábnyom díszeleg a parketten.

- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.

Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,

s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,

a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.

-Én úgy tudtam, Önnél szabály,

hogy csak friss húsárut zabál.

- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,

zsengét, hogy gyenge gyomrom megeméssze.

- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?

- Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!

 

Tartalom

KÖRKÉRDÉS KUTYÁKHOZ:

MIÉRT UGATJÁK A TELIHOLDAT?

 

Magyar kuvasz:

- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?

Csaholhatom reggelig!

Magát rosszul informálták, azt hiszem,

mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem.

 

Orosz lajka:

- Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.

Vakkantgatom csak a felet,

mert látom ám, már mértéktartó.

Nem nyikkanok, ha már sarlló,

s ha még a kalapács is felkúszna, halkan-

csóválnám a farkam.

 

Német juhász:

Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,

mivel keleten kél, és átmegy nyugatra.

Bőven indokolja mind a két eset,

hogy átugassanak illatékesek.

 

Angol bulldog:

Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,

ha éjjel barangol.

Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:

...Írek!

 

Ír szetter:

- őrfalkáink ma még csupán csaholnak,

de elkapjuk azt a holdat maholnap.

Ki is sütjük még este

angolosan véresre...

 

Kínai csau-csau:

- Mit teng-leng fenn? Az ellenség kéme!

Link csel csak. Egy nagy ugrás és vége!

 

Svájci bernáthegyi:

- Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam

valami ilyesmit a magas alpokban.

Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kátlem.

Esetleg majd egyszer, kényelmesen délben.

 

Keverék kiskutyám:

- Holdügyekhez még csak nem is konyítok.

De mert zavaros az égbolt,

annyi fent az apró kémhold,

félelmemben vonyítok.

 

Tartalom

KUKAC-SORS

 

Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,

mért él a föld alatta rút esőkukac.

Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:

Mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?

Nem volt képes felelnirá sok oktalan állat,

hogy terem az emberszívben undor és utálat.

Végül megsúgta egy csendes esti órán

a svábbogár, azaz németajkú csótány:

- Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van lakás

srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.

Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:

tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.

Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.

Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?!

Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!

Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya!

- Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem! -

Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.

 

Tartalom

BORZ

 

Büszke borzanya összetoborzott

néhány csellengő borzot,

hogy szívének féltett kincsét,

hat kicsinyét megtekintsék.

-Nézzétek!Ez itt a mennyország! -

mondta dédelgetve hat egyszülött borzát.

Ám a bámészkodók formátlannak, torznak

találták a sok torzonborz borzat.

Szólt az egyik értelmesforma,

kinek kedélyét e látvány felborzolta:

- Érdekes! Ha belülről, elfoultan nézed,

ez az alom meleg kis családi fészek.

Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:

... egyszerűen borz-alom...

 

Tartalom

DISZNÓ-VERS

 

Kesergett a koca szopósai mellett,

miután harmadszor egy tucatot ellett.

- Na, megmondom a kanásznak,

nálam többé nem lesz násznagy!

A malackodásból elegem van.

Énnekem többé nem kell a kan!

Búsat sóhajtott kimiskárolt emse:

- Nekem se!

 

Tartalom

HAL-DAL

 

Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,

hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.

Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,

mely a parton ülő horgászban ért véget.

- Bekapom! Ez finom falat! -

mondta volna a víz alatt.

A ponty, hogyha

a pongyola

természet nem teszi némává a halat.

- Csak kapd! - bíztatta volna menten

a közismerten

rosszmájú csuka.

- Csak a

végén meg ne bánd,

mert a horgász veleránt!

- És ha kiránt?

Kis hal iránt

irgalmas a rendes pecás,

s még nem vagyok negyven dekás.

- Sületlenség! - szólt a márna.

- Ki lenyelné, pórul járna,

mert aki bekapja az ellenség horgát,

annak bizony elvágják a torkát.

- Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,

ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!

Be is kapta a csalétket sebtiben,

aztán kisült az igazság. Tepsiben.

 

Tartalom

EGY BOLDOGTALAN SÜNNEK PANASZAI

A HALOVÁNY HOLDNÁL

- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,

céltábláját az emberek gúnyának.

Engem senki sem cirógat, becézget,

mert bőröm egy kicsikét recézett.

Hogy irigylem a nercet, a hódokat!

Nekik jár elismerés, hódolat.

Hányszor kértem a bennfentes rókától,

hogy legyen az én ügyemben prókátor.

Könyörögtem: Szólj a szűcsnek, bátyuska,

protezsálj be prémesállat státusba,

vagy vegyen be legalábbis bélésnek.

De hiába! Nem enged e kérésnek,

Értékemért agyon sose csapnának,

nem kellek én se muffnak, se sapkának...

Így keserdett sündörögve, bujkálva,

míg egy fakír nem került az útjába.

Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:

- Jössz a szögeságyamra, te kispárna!

 

Tartalom

KANSZONETT

 

Oh, mint imádlak, bájpofájú süldő;

te konda dísze, sertésól csodája!

Hogy vonz e gonddal mocskolt szép tokácska

s e sárfüggőkkel ékesített fültő.

 

Még vályút álmodsz, henteregve koszban.

Nem sejted tán, hisz kis disznó vagy most még,

hogy más is van e földön, mint moslék,

hogy súghatsz-búghatsz nászkanoddal hosszan.

 

Hússzék elé míg nem szólít a böllér,

míg végröfögésem az égre fel nem hangzik,

egy hízlaldáért el nem válnék tőled.

 

De jaj, te engem százszor is megölnél,

ha ülnél orvul mesterséges lagzit,

igent rebegve álnok fecskendőnek.

 

 

Tartalom

EGY SZÚ VÉGRENDELETE

 

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,

ráült a szakácsnő százszor is napjába.

És jött a baj csőstül. Még a tetejébe,

az asztalos is szöget ütött a fejébe.

Néha percekig már percegni sem tudott,

végül hát megírta a testamentumot:

- A hármasszekrényt, mely koromszín, ében,

özvegyemre hagyom, járjon feketében.

Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,

- ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.

- Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,

- a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.

- Kerülje a drámát, bölcseleti művet,

- mert a nehéz könyvet szétnyűvik a nyüvet.

- Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,

- s lezabipetézett,

- kint éljen eztán

- a szemétládában, kegyelemdeszkán!

- Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:

- rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

 

Tartalom

IRKAFIRKA EGY BIRKÁRÓL

 

Egy kényelmes birka unta,

hogy nyomja az irhabunda.

Úgy gondolta, jogy csak nyerhet,

ha nem visel többé terhet.

Éppen arra szállt pár moly, hát

felkínálta loncsos bolyhát.

Gyertek, ti sok mafla, mind!

Ez nem látott naftalint!

Szólt a molyné: - Gyerünk, apjuk!

Zabálhatunk tiszta gyapjút!

És mi történt a lustával?

Tanulság lett, galuskával...

 

Tartalom

A PAPAGÁJ SZÓNOKLATA

 

Egy ritka bátor

papagáj kitört a rácsos kalitkából.

Kint magához intett

néhány cinkét, pintyet,

hogy mint szabad szellem,

szónoklatot tartson a rabtartók ellen.

És mert gyakorlott lett régen a beszédben,

el is kezdte szépen,

a Nagy Igazságot rikoltva szét:

- Gyurrrika Széép!

 

Tartalom

VEREBESDI

 

Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,

mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok.

Az állatok, mint a veréb,

erre-arra felfülelnek,

s ha az egész nem felel meg,

kicsipkedik az igazság nekik tetsző felét.

 

Tartalom

A RÓKA ÉS A HOLLÓ

(TÉMA ÉS VARIÁCIÓK)

 

Róka és a holló

 

Megírta Aesopus

Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.

Mégis elismétlem e témát pár szóval,

majd megtoldom néhány variációval.

 

A téma

 

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,

csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.

Arra kószált búsan a ravaszdi róka,

Ki nem jutott sajthoz fagyosszentekóta.

Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,

felujjongva tört fel mohó gyomornedve.

És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,

hogy madárkirály légy, régen esedékes!

És a neved, "Holló", oly olvadó-omló.

Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.

A dicséret szép szó, ámde a bírálat már olyasvalami, mit ki nem bír állat.

Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét.

A sajt lehullott, erre várt a róka,

ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

 

A róka és a holló

Első variáció

 

A róka szájában egy jó darab rokfort.

Megette a felét, de már az is sok volt.

Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,

s megakadt a szeme mesebeli társán.

Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,

fondorkodott, tervelt, s az eredmény az lett:

Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,

megadta s sors a sajtszerzés esélyét.

És máris megszólalt, cifra ódon módon?

-Ó, rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!

Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,

le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,

mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,

hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.

Rókánk e sértésre tágra tátva száját,

cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.

De meg kell jegyeznem erről az estről, hogy a sajt a fára azért nem esett föl.

 

A róka és a holló

Második variáció

 

Fenn csücsült a holló,

falt sok pusztafőrit,

annyi maradt mégis,

majd lehúzta csőrit.

Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,

de már falánk gyomra kezdett ellenállni.

Hogy látta a hollót ez megcsömörlött,

- Brr, még egy sajt! - morgott. - Vigye el az ördög!

- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,

s a sajtja lehullott a selymes pázsitra.

- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka,

s amit tett, azóta nevezték el róla.

 

A róka és a holló

Harmadik variáció

 

Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,

s töprengett az idők változandóságán.

Éppen arra kószált a bús, sovány róka.

Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.

Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:

- Mit ér ravaszságom, ha neked nincs sajtod?

- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,

viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.

Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.

- Sajttal!- szólt a róka. - Így kell a fenének!...

 

A róka és a holló

Negyedik variáció

 

Fenn csücsült a holló a dús hársfa árán.

Csőrében trappista hivalkodott sárgán.

Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet

megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.

Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,

hogy primadonna légy, régen esedékes!

És a neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!

Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.

De hiába várta a ravaszdi róka,

hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.

Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,

szerény, józan, okos hallgatásnak titka?

Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?

Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...

 

A róka és a holló

Ötödik variáció

 

Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.

Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.

S bár az aesopusi helyzet elétárult,

csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.

Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,

ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.

A holló csak várt, odafenn a hársfán,

szeme kérdőn függött mesebeli társán.

Miért hallgat a holló? Miért nem szól a róka,

holott más a szokás kétezer év óta?

A róka néma volt, a holló meg süket.

Kérem elnézésüket...

 

A róka és a holló

Tartalom

TANULJ, TINÓ!

Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.

Gyötörte agyát könyörtelen.

Mikor tudta már nagyjából, hogy díszítőjelzője a "jámbor",

megalkotta az ökörlét

három alaptételét:

Egy:

Ha doronggal vernek, az kegy.

Kettő:

Hogy szaporodj, azért lettél meddő.

Három:

A boldogság kulcsa a járom.

Így lett a legnagyobb ökör a világon.

 

Tartalom


 

DIZŐZIKÉK

 

DIZ-ŐZ SUTA SLÁGERE

 

Nekem már régóta tetszik egy bak,

bármilyen fapofa, fura alak.

Hiába mondják az okosabbak:

a szerelem vak

a szerelem vak.

 

Tiltanak tőle, az ingerel csak.

ő lesz az apja a gidáimnak !

 

Bár most egy fúrésszel él ez a bak.

A szerelem vak,

A szerelem vak.

 

Ha a sete-suta sztori

bosszant valakit,

hallgassa a kolostori

láma dalait.

Értelmeket a slágerekben úgyan ki keres !

Ha a szerző bakot lő, épp attól sikeres.

 

Tartalom

VARJÚNÓTA

 

Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.

Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:

- Elszáll a nyár, kár !

Lucskos ősz van már.

Ha túl nagy a sár,

felszállok a fár.

Nem okozott bajt a sor végén az ür,

ezt a dalt hozta ki győztesen a szür.

 

Tartalom

KAKUKKOLÓ

 

Mikor férjhez ment a könnyűvérű kakukk,

azt akarta, legyen szép kis lakuk,

és tojásaikat is költsék ki maguk.

Ültek is rajt', amíg elzsibbadt a faruk,

ki is kelt egy tucat - Szent Habakuk -

szarka.

 

Tartalom

TIGRISMAMA ALTATÓDALA

 

Aludj szépen, tente-tente,

kedves kölöktigrisem te!

Ugrándoztál, szaladgáltál,

játszikáltál eleget,

csörgő csontot harapdáltál,

ráncigáltál beleket.

Csicsijja uuuuuu!

 

Aludj, édes, tente-tente,

szép véres a naplemente.

Dimbes-dombos liget mögött,

meg is zibi-zabálta.

Csicsijja uuuuuu!

 

Álmodj ölést, tente-tente,

az istenke így teremtete.

Májacskába, lépecskébe

vájd mancsod, pancsikálj.

Vese-vese, szép vesécske,

fuss el véle, s hajcsikálj.

Csicsijja uuuuuu!

 

Tartalom

A LIBA HATTYÚDALA

 

A tömzsi, totyogó tavalyi ludat

cserbenhagyta csúful a józan öntudat.

Fennhordta a csőrét, s nyújtogatta nyakát,

gyönyörű hattyúnak képzelte magát.

 

Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: "Gá!"

Kilépett a libasorból, s elment világgá.

A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,

és hattyúi halálához eg dalt komponált:

 

Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt,

a halálhívó szent, nagy éneket,

a fagyos lánggal kilobbanva égőt,

mely lebegve száll idő s tér felett.

A hattyúdalt, mit életen át érlelt

a méltóságos csönd, a némaság,

a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,

a semmivé lett vágyak halk dalát!

Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,

és költött is végül szép dalt, szomorút.

Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.

Zengett a bús ének: "Gá-gá gá-gá-gá!"

 

Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,

várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.

Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:

- Gágogva élni könnyű - dalolva halni nehéz!

 

Tartalom

A DARVAK VÁNDORÚTJA

 

A költözők vándor V-je

éket vág a téli szélbe.

Így halad a célja felé a szárnyas csapat,

mert így írja elő a bölcs tapasztalat.

Ám egyszer csk megrövidül a V betű szára,

s néhány ifjonc összefog a rend megbontására.

- Más betűbe tömörülünk! A formásabb S-be! -

Elindultak, s nem jutottak estig egyenesbe.

Majd a fagyos éjszakába'

átcsaptak Zébe, Kába,

és végül az önmagába visszatérő O-ba,

míg holtan hulltak a tóba.

 

Tartalom

MESE A SZÁMOLNI TUDÓ OROSZLÁNRÓL

 

Szorongva ment ki reggel Leó a porondra,

mert várta már

a goromba idomár,

hogy tanszernek használva rút ostorát,

számolásra tanítsa az ostobát.

-Mondd meg, mennyi egy meg egy,

vagy ütlek, hogy meggebedj! -

De hiába pattogtatott peckesen,

nem ment annak még az első lecke sem.

Szégyenében később szegény vadállat

feladott egy nehéz példát magának.

Megoldotta szépen aznap este még:

elosztotta néggyel gonosz mesterét.

 

Tartalom

MÓKUSMESE

 

Dió-tetten ért egy kis

mókust a gazda.

Ketrecre ítélte, de nem

bántalmazta.

Majd meg is kedvelte

szegény rabfiókát,

s megetette vele az összes

dióját.

Mikor mind felfalta a

mohó mihaszna,

gazdánk egy nagy zsákkal

rohant a piacra.

Hogy elfogyott, bőven

hozott neki menten,

de fogva tartotta, nehogy

nehogy megint csenjen.

Őszig hét zsák diót vett

még a foglyának.

Ez is állat mese. De

melyik az állat?

 

Tartalom

TÜCSÖKDAL

 

- Ön művész?! - fitymálta a tücsköt a hangya.

- Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.

Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynak,

sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.

Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!

Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.

Szólt a tücsök halkan:

gondgyomláló dalban

épp ez a művészet.

 

Tartalom


 

FELEMÁSOK

 

A KENTAUR DILEMMÁJA

 

Elővette fiát Kentaurné asszony,

itt az ideje már, hogy pályát válasszon.

Szólt a kamasz hibrid:

- Rég rágódom ezen.

Ha kissé éhezem,

nagy Kutató lennék, Jeles Ember, Észlény,

ha jól bezabálok, akkor meg tenyészmén.

 

SÁRKÁNYMESE

 

Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek.

Rájuk szólt az anyja, de ő nem maradtak veszteg.

Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze,

végül leharapta egymást, önmagát is közte.

Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájbarágom, tessék:

Minden fejtúltengés vége teljes fejetlenség.

 

Tartalom

GYÍKREGE

 

Szerette volna a

gyík, ha kitudódna:

ő a félelmetes

bősz sárkány utóda.

Hogy sor ne kerüljön

kétkedő vitákra,

dúlt-fúlt, pofikáját

szörnyűre kitátva.

Aztán bizonyságul

mesékből idézett,

hogy váltak ebéddé

szűzek és vitézek,

miként mondott misét,

szagosat a püspök,

hogy egyházmegyéje

ne lehessen früstök.

Röhögte a szájast

szűz lúd, vitéz kácsa:

- Itt az ebéd! Kapj be

te mafla pojáca! -

Hátrált a regélő

kínos zavarában,

erre már a légy is

felkuncogott bátran.

Ám nyomban megtudta

szegény saját kárán:

Aki ennek bohóc,

lehet annak sárkány...

 

Tartalom

A BABONÁS FEKETE MACSKA

 

A fekete macska búsan bandukolt.

Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.

Tizenharmadikán, s persze pénteken

lett kunkori dísze ily éktelen.

Azért vesztett el abból egy darabkát,

mert az úton maga előtt szaladt át...

 

Tartalom

A HARKÁLY SZERENCSÉJE

 

Harkály kopácsolta a vastag fa kérgét,

úgy találom-formán. Sikert nem remélt még.

Bizony néha az is kevés,

ha egy tucat lukat bevés,

mert mire az asztal terül

a lakoma elmenekül.

De alig koppantott kettőt avagy hármat,

a szerencse hozta már az aranytálat:

Egy tudatlan féreg ült a kéreg alatt,

s kikiáltott: szabad!

 

Tartalom

A BŰNBÁNÓ ELEFÁNT

 

Az elefánt elmélázva

a tópartra kocogott,

és nem vette észre lent a

fűben a kis pocokot.

Szerencsére agyon mégsem

taposta,

csak az egyik lábikóját

egyengette laposra.

- Ej de bánt, ej de bánt!

- sopánkodott az elefánt.

- Hogy sajnállak,

szegényke!

Büntetésül te most tízszer

ráhághatsz az enyémre!

 

Tartalom

MIÉRT VIHOG A HIÉNA?

 

Vicceket mondott vihogva néha

potyaleshelyén hülyén a hiéna.

Aztán epedve ült hűlt dögért,

csak üldögélt,

remélve, a jópofaság

segít megtölteni hasát.

Majd rákezdte újra, hogy a nagyvadak

jutalmul valamit mégiscsak hagyjanak.

Az epét, a belet oda is dobálták,

hogy fogja be végre a mocskos pofáját.

Ez idő óta

az idióta

undok kis állat

kiadja magát humoristának...

 

Tartalom

A ZSIRÁF GőGJE

 

A Nagyságos Zsiráf

fennhordta az orrát.

Társait lenézte, mint

kényúr a szolgát.

Külön koszton élt fent,

lombot csemegézett,

míg odalent

legelt a személyzet.

A világ sok ilyen

csúf esetet ismer.

Így megy, ha magasra

kerül fel egy kis fej.

Tartalom

A CSODACSIGA

 

Egy csiga azt leste a magas buckáról,

hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.

Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,

mert érdeklődését roppant felcsigázta.

Majd töprengve egy-két hete,

alkotott egy elméletet:

- Talpon marad a síkoson,

ki csak araszolva oson.

És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,

jégre ment, és estig csúszott is egy métert.

Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -

szólt ki diadallal, aztán odafagyott.

Tartalom

A MACSKAFOGÓ EGÉR

(MŰFORDÍTÁS)

 

Egy jókora macskát fogott az egérke.

Nagy munka, nem mondom, de mégis megérte.

- Engedj el! - könyörgött a macska riadtan -

Szegény jó szüleim aggódnak miattam. -

És bár a cirmosnak könnye is megeredt,

nem tudta meghatni a kevély egeret.

- Bekaplak! - ugrott tá az egér ordítva...

(eredetiből fordítva.)

Tartalom

LEPKETÁNC

 

Mikor a hernyóból

lepke lett,

kérkedve repkedett,

hogy fényben keringve

mind tovább

csillogtassa hímporát.

A derék kutyának

képére mégis kiült az

utálat.

- Villogj csak fent, te

szép féreg;

nem lesz nagyobb az

értéked!

Hernyó maradsz, bár

fent keringsz.

Nem a szárny szab itt

mértéket,

hanem a gerinc.

Tartalom

ÚJ STRUCCPOLITIKA

 

Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,

eltökélte tehát, hogy karriert csinál.

Hogy ezt gyorsan vigye véghez,

úgy döntött, hogy ellenzék lesz,

és mint egyszemélyes tábor

elszakad a gyáva struccpolitikától.

Szembe is fordult a többivel dohogva,

és onnét fúrta be fejét a homokba.

Tartalom

A SÉRTHETETLEN

 

Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat

a finnyás antilop a rinocérosznak:

- Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyá kába!

Tévedésből került Noé bárkájába!

Formátlan, ormótlan,

iromba, goromba!

Önmagánál rútabb, olyannyira ronda!

Ó, bár rúghatnám jól faron,

maga faragatlan barom!

Böffent, mocskol, piszkít bárhol,

s nem sül le a bőr a kérges pofájáról!

Pislogott a rinocérosz:

- Bár tudnám, hogy mire céloz!...

Tartalom

A ROZMÁR DRÁMÁJA

 

Pszichomonodrámát írt a rozmár.

Közege a sarki szőrmés osztály,

témája a tömör

fehérség-csömör.

Hőse egy zord jegesmedve,

ki bundáját befestette,

hogy ezzel elérje,

csak a bőre alatt maradjon fehérje.

Hogy legyen a műnek valóságtalaja,

színhely: a Szahara.

Ne nevess korán!

Holnap szerepelhet egy színház műsorán.

Tartalom

EGY KOS PÁRBESZÉDE A VISSZHANGGAL

 

Egy kos szerette, ha szembe magasztalják,

ezért a visszhanggal nyalatta a talpát.

- Ki az, aki mindig okos?

- Kos!

- De sohasem tudálékos?

- Kos...

- Öltözéke választékos?

- Kos...

- A gyapja százszázalékos?

- Kos...

- Kurtán felelsz. Ez szándékos?

Kuss!

Tartalom

SZARVASHIBA

 

Egy karvastag

agancsú szarvasnak

megtetszett egy feltűnő

szépségű ünő.

De mert széplélek volt, önemésztő alkat,

úgy gondolta, egyelőre hallgat,

s majd egyszer szép hosszan

elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.

Így nem a nyers erő, hanem a költészet

lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.

Itt követte el a hibát.

Írt szonettet, elégiát,

s a lánykérést elódázta.

Kínban égve, könnyben ázva

nagy költővé érett.

De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

Tartalom

A KACSA NAPILAPJA

 

Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,

vérbe mártva tollát,

epével dagasztott, könnyekkel erjesztett

rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.

Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,

fajokat tiport el.

Éhínség; mészárlás

s még száz más

kiagyalt borzalom

tobzódva tizenkét oldalon.

Tűzvész vagy szerényebb

méretű merénylet,

naponként hatvan,

már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.

Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.

Így lett napilapja a valóság tükre.

Tartalom

VIZILÓ-SZÉPSÉG

 

A fertelmes kajla, kancsal vízikancát

ostromló csődörök szinte megrohanták.

- Hogy van ez? - kérdezte a bölcs alligátor -

hisz e némber tárlat a szépséghibákból.

Az ízlésetekkel bizonyára baj van,

mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.

Szólt egy vén vizimén: - Tudd meg barátocskám,

hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány.

Tartalom

SÍRFELIRATOK

 

Zebra

Egy tévedés áldozata vagyok.

Az elefánt átkelt rajtam gyalog.

 

Seregély

Elhunytam, mert az idén

sörét nőtt a venyigén.

Szüretkor a puskákbr> rám szórták a mustját.

 

Hangya

Kinek járandója csak egy apró morzsa,

ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

 

Nerc

Hogy lenyúztak, ó, én árva,

elvittek az operába!

Lógott ott még hód, nyest, menyét.

Ó, hogy utálom a zenét!

 

Gödény

Ha volna sírkövem, megtudnád belőle,

azért nincs, mert azt is elittam előre.

 

Egy sáska a hadból

Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?

... Várnom kell az esti névsorolvasásra.

 

Vakondok

Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák.

Most felülről szagolom az ibolyát.

 

Cerkóf

Azt hittem, hogy a kókusz még éretlem.

Tévedtem.

 

Hülye tyúk

Csábos voltam csitri jérce koromtól.

Az érckakas rám ugrott a toronyból.

 

Galamb

Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz:

Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.

 

Lajhár

Lustább voltam én, mint mások.

Pihengettem. De ez már sok!

 

Tartalom


 

EBIGRAMMÁK

 

EBIGRAMMA

 

Ebihalból nem lesz más, csak béka,

még ha

bálnává válni volna is szándéka.

TAVASZI MADÁRDAL

 

Tavaszt zengenek a madárkák.

Soha kedvesebb dalárdát!

Ám az egyik némán kushad.

Csak nem készül kritikusnak...

BÁLNABÁL

 

Az óriás bálna

maskarában ment el az álarcos bálba.

Ám nem kapott táncost az oktondi állat,

hiába öltözött szardíniának.

A PESSZIMISTA KESZEG

 

A lüke sügér egy kérdést feszeget:

miért pesszimisták az apró keszegek?

Végre választ adott rá a megkérdezett:

- Amíg be nem kaphat egy harcsát a keszeg,

borúlátó leszek.

TYÚK VAGY TOJÁS?

 

Rég gyötrődve kutatjuk,

hogy a tojás volt-e előbb vagy a tyúk.

A tyúkot ez a gond sohasem bántotta,

csak az, mi lesz előbb: pörkölt vagy rántotta?

VESZÉLYES MESE

 

Csörtetve üldözte egy nagyvad a nyulat,

míg azt elnyelte egy hosszú kanyarulat,

a némán lapulva leskellő kobra

ott várt moccanatlan, mint önmaga szobra.

Így hát vedd alapul:

A nagy veszély csörtet, a még nagyobb lapul.

 

ÁLLATI JOGOK

 

Törvényről és jogról vijjogott a héja,

és ettől égnek állt a jérce taréja.

Mert tudta, hogy ebből származnak a bajok.

Ez a törvény vérzik, és ez a jog sajog.

 

MÉHEK

Szorgalmukról döngicsélnek.

Mézesmázos öndicséret.

GÓLYA-VENDÉGSÉG

 

A szívélyes gólya mit vett a fejébe?

Meghívta a nyájas varangypárt ebédre.

Sőt továbbment - még a kicsik is jöhetnek!

De azt már nem mondta meg, hogy csak köretnek...

 

OKOZATOSAN

 

Elfutott a verés elől

a gazda kutyája.

Előle a rémült macska

felkúszott a fára.

Ettől persze felrebbent a

faágról a veréb,

s az egésznek a muslica

itta meg a levét.

ROMÁNC

 

Zománclavórt sodort partra az áradat.

Bús románcot látott, ki később ráakadt.

Lágy domborulatán kamasznyi teknős ült,

és ragyogott szegény. Azt hitte, megnősült.

 

SÜLETLEN TRÉFA

 

Az orrszarvú vastag

pótszarvat növesztett,

s úgy vélte, tőle már a bölény

is reszket.

Megduplázta erre szarvait

a bölény,

hogy ne nyomassza az

ellenséges fölény.

Most várná a poént,

ki ébren fülel.

Reméljük, nem sül el...

 

Tartalom

APRÓHIRDETÉS-ROVATOT

INDÍTOTTAK FÉRGEK ÉS ROVAROK

 

Házasság

Undoknak mondott

szárnyvasúti poloska

férjhez menne

disznótorosra.

 

Feleséget keres komoly

szándékú moly.

Szekrény van.

 

Kis testi fogyatékos,

önhibáján kívül -

középen elvált giliszta,

hozzáillő házasfelet

keres.

 

Fábaszorult féreg

társaság hiányában

ezúton keres férjet.

Harkályok kíméljenek!

 

Éjjeli pillangó

megismerkedne.

...Mindegy!...

 

Állás

Péknél szabadult

csótány

elhelyezkedne

babapiskótán.

 

Felveszkifutónak

bábokatés gubókat

Álca-szövetkezet.

 

Iszappakolást vállalok.

Balatonaliga.

 

Kaszkadőrnek menne

bátormozibolha.

Lyukas alsókba is

beugorna.

 

Lakás

Korai cseresznyémet

elcserélném ropogósra.

Pondró. Utolsó posta.

Esetleg ráfizetek...

 

Vakolatban falbérleti

lakást keres kisigényű

nyű.

 

Ingatlan

Eladó kápé -

szép fás karalábé.

Férgespuszta.

 

Bútor

Kombinált háló-ebédlő

Póknál.

Életfogytig jótáll.

 

Jármű

Új traktort cserélne

ökrös szekérre

bögöly.

 

Kullancs terepjárót

venne,

bőrülésbe is

belemenne.

 

Kultúra

Iskolába járna

hátrányos helyzetű

fejtetű.

 

Angolórákat ad

Rockfortba végzett

sajtkukac.

Jelentkezhet egyén

vagy kupac.

 

Tánccsoportnak is

alkalmas százlábú

irtó siker ellenére fellép.

 

Vegyes

Férjhez menne

kimondottan csapnivaló

szúnyog.

Csípőben telt... volt.

Gyászolják lárvái.

 

Tartalom


 

HAT BETŰ ETŰD SZÍNIISKOLÁSOKNAK

 

KECSKÉRE KÁPOSZTÁT

 

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.

Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.

Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,

elmondom kecskéül!

 

- Mekk!

Egyelek meg,

de remek

kerek!

Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!

Egyenes jellemek

benneteket elkergetnek!

- Mekk!

De szerfelett kellenek

keblemnek

e levelek.

Egyet lenyelek!

Nem! Rendesen legelek...

- Mekk!

De eme repedezett fedeles levelek,

melyeket emberek nem esznek meg,

nekem teljesen megfelelnek,

ezeket nyelem le.

Belembe lemehetnek.

- Mekk!

Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek

lettek fedelek.

Ezek e melegben egyre epedeznek,

meg-megrepedeznek.

Nem tehetek egyebet,

egy rend levelet lenyelek.

- Mekk!

De erre eme bentebb szerkesztett levelek

egyre feljebb keverednek,

rendre fedelek lesznek,

melyeket szemetesvederbe tesznek.

Erre teremtettek benneteket?

- Mekk!

Elengedhetetlen meg kell ennem

e fejben lelt leveleket.

Le veletek!

Nyekk!

Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,

de meg mentettelek!

Mekk!

 

Tartalom

NYÚLISKOLA

 

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,

iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.

A tanító ott középen az a nyúl,

kinek füle leghosszabbnak bizonyúl.

Kezdi az oktatást egy fej káposztával,

hallgatják is tátott szájjal.

- Az egymást tapasztó

táposztó

levelek képezte káposzta

letépett

levelein belül tapasztalt beteétet,

mely a kopasztott káposzta törzse,

úgy hívják, hogy torzsa.

Ha most a torzsára

sorjába

visszatapasztjuk

a letépett táposztó káposztaleveleket,

a tapasztalt rendben,

akkor szakasztott, helyesen

fejesen

szerkesztett káposztát képeztünk.

Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár.

Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.

- Akkor rögtön feleltetek! - Lapult a sok tapsifül,

füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!

- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s vázold hát,

mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?

- Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten

a kis káposzta-kopasztó ebugatta,

de a tanár megbuktatta.

Tartalom

SZAMÁRMESE

 

Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt

egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.

De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt

Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri

csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,

kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő

dőre öreg.

Így hát csurig csorgatta a csöbörbe könnyeit

és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-

lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős

pörgeszőrű göndör csődöre.

Szomszédságban élt a fösvény Szemere,

annak volt egy nőstény szamara.

A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett

hamarabb szamárfi szamamrat szomorú szamara

számára, ezért sok szemérmes szamárkönny

szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú

szamara szemére.

Ámde mit csinált egy szép nap az örökkön

ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri

csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál

szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet

szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált?

Öszvért!

 

Tartalom

A MOSZKITÓ-OPERA

 

Ott, hol a kásás

nád, sás

lepte lápra lépve

süpped alább

a láb,

körös-körül

borús kör ül,

s éjszakára

nyirkos pára

száll a sárra,

sárga gázba

hüledezve ül a hüllő,

borzong a borz és vipera,

ott hallható a Moszkitó-opera.

- Züm - zendít rá a kóros

dalára a kórus.

Aztán tovább érleli

a vérbeli

sikert egy tenor. Hangja a kórussal egybeforr.

Először egy dúr-áriát,

majd egy finom moll-áriát

és végül egy maláriát

ad elő.

Mily szenvedély, vad erő!

Hogy lázba hoz ez a mester,

kísért, bárhogy hessegesd el.

Utána a tenyér csattan,

és az izzó hangulatban,

a vad, fülledt éjszakákon

felcsendül a Kinin-kánon.

 

Tartalom

A PÉK PÓKJA

 

Az apróka

pók-apóka,

s a porhanyó

potrohú

pókanyó,

a pékségben

a szennyezett

mennyezetre

nyálból való

máló

hálót

font...

Pont.

A kópé

póknép

pótlék-

hálókat eresztve

keresztbe

a pókasztal fölött,

hálóból ebédlőt kötött.

Félt a péppel pepecselő pék,

hogy odapök

a pók,

illetve a liszttet

hintett púpos pépre tisztel.

Ezért leseperte az apróka

pókpárt a padlóra.

Csattant a fapapucs -

Fuccs!

Így járt pórul a két pupák

pék

pók.

Pukk.

 

 

Tartalom

A TEVE FOHÁSZA

 

Monoton

üget a süppedő homokon

a sivatag lova,

a tétova teve

tova.

Hátán rezegve

mozog a

rozoga

kúp

alakú púp.

A helyzete nem szerencsés.

Apró szemcsés

homokkal telve

a füle, a nyelve.

Sóvár szeme kutat

kutat.

Még öt - hat nap

kullog, baktat.

Az itató tava távol,

s oly rettentő messze még az oázis.

Erre utal az alábbi fohász is:

- Tevék ura!

Te tevél tevévé engem eleve,

Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.

Te terved veté a tevevedelő tavat tavaly távol,

de tévednél, vélvén,

vén híved neved feledve

elvetemedve

vádol.

Nem! Vidd te tevelelkem hovatovább tova,

mivel levelet - vert vederbe

feltekerve - nem vedelve

lett betelve

a te tevéd szenvedelme.

Te nevedbe

legyen eme

neveletlen tevetetem

eltemetve!

S evezzevel ava teve

levelkévét kivilevehevelteve.

Tartalom

~~~~~

http://www.szepi.hu/irodalom/vers/romhanyi.html

http://www.hangoskonyvek.hu/rimhanyo-audio-cd-1.html