SZAVAK, avagy új magyar értelmező szótár
RENDŐR –
Az igazi: eredetileg a rendet
őrző, azt vigyázó személy, szervezet; feladata a rendbontók rendreutasítása,
tekintélyével, a rend fenntartása.
A valóság: hanyag eleganciájú,
löttyedt tartású egyenruhaszerű viseletűek intézkednek. Nem rendet tartanak
fenn, mert ilyen fogalom már a múlté, hanem INTÉZKEDNEK, úgy, hogy
igazoltatás –diktatórikus háborús csökevény-- címén megakadályozzák a békés
polgárt tevékenységének végzésében és felszólítják iratok tömkelegének
felmutatására, amelyet az illető személy köteles magával hurcolni mindenhová
--lásd törvény. A lényeg, hogy az illető kellemetlenül érezze magát, hogy
észrevegye, ő egy senki és csak az a kötelessége, hogy eltartsa ezeket a
felfegyverzett egyenruhásokat, akik a rájuk aggatott felszerelés tömegétől
nyomorékan kenyéradójukra törjön, azt idegbajossá és meghunyászkodó nyuszivá
tegye.
Figyelem!!! Nem védi és őrzi az őt eltartó állampolgárt, hanem
megismerhetetlen és megtanulhatatlan és megjegyezhetetlen jogi
csűrcsavarokkal a frászt viszi rá és megmutatja, hogy az igazoltatott
elmulasztott, lejárt, érvénytelen, hiányos, szabálysértő és még sorolhatnám…
Tehát azt bántja aki eltartja, mert erre parancsot kapott a láthatatlan
hatalmi méltóságtól, akivel persze nem lehet találkozni, mert azt védik a
törvények.
DEMOKRÁCIA –
Az igazi:
néphatalom, amelyet a nép saját maga, vagy képviselet útján gyakorol.
A valóság: a többség szándékának
kifejezése törvények, szabályok útján, amelyek diktátumokká válnak
kimondásuk pillanatától –lásd jogállam. A legfontosabb törvények közé
tartozik az ilyen többségi szavazás révén lett képviselők csalhatatlansága,
visszahívhatatlanok sőt nem is választás, hanem számítási trükkök révén
elnyert címet viselők törvényalkotó gyülekezete, akik megállapíthatják saját
jövedelmüket, erőszakkal elképzelésük szerinti pénzt vonhatnak el az
állampolgároktól és az általuk hozott törvények szerint adnak számot annak
elköltéséről. Hát ez a demokrácia, sőt még ennél sokkal rosszabb, mert
vannak az országban olyan emberek is nem kevesen, akiknek nincsen egyáltalán
még ilyen képviselőjük sem. Hiszen minden képviselő azt állítja, hogy
ő a választói képviseletében és nevében jár el, akkor azokat ki képviseli,
akiknek nem jutott képviselő, vagyis a kisebbség. Ne értsük félre, nem a
háromszeműek kis létszámáról van szó
TÖBBSÉG --közismert nevén: BOLSEVIK?! KISEBBSÉG--közismert
néven: CIGÁNYSÁG !?
ÖNKORMÁNYZAT –
Az igazi: a
népképviselet legközvetlenebb formája, amelynek útján az együtt élő emberek
csoportja a közös dolgaikat intézik és közvetítik a közösségen kívülre.
A valóság: az egyik legalávalóbb csalása a
jelenlegi demokráciánknak:
--felülről jövő
hatalomérvényesítő szerv, vagyis az állam területi végrehajtója,
--állami
törvényérvényesítési hivatal,
--állami adóbehajtó,
--állami feladatok
végrehajtója,
--abból él, amit
fentről juttatnak neki,
--semmilyen beleszólása
nincs az ország életébe,
--már helye sincs,
mert térség van helyette, meg az új jó a régió.
NYOMOZÓ. DETEKTÍV –
Az igazi: Bűnt,
törvényellenes cselekedetet, vagy ezek esélyét feltáró, felderítő
megfigyelő, kikérdező, logikusan gondolkodó személy, akit ezért tart el az
állam.
A valóság: ma bűnüldöző, aki
parancsnokai parancsainak engedelmeskedve üldözi a bűnözőket, a bűnözést(!)
–csak nehogy utolérje-- . Az üldözés mindig a kiadott parancs korlátai
között lehetséges, ellenkező esetben ő a bűnöző.
KITÜNTETÉS –
Az igazi: Annak
elismerése, hogy az illető az átlagosnál magasabb erkölcsösséggel és tudása
legjavát nyújtja az országnak, kiemelkedően hasznosan tevékenykedik, ezáltal
érdemli ki és kapja meg az elismerést, rangot. Mondhatnánk némi szójátékkal,
hogy akkor lesz az igazi, ha már nem adományozzák, hanem kapományozzák.
A valóság: a pillanatnyi politikai
érdekeknek megfelelő, vagy azt kiszolgáló személyeknek állami hatalmasságok
kitüntetést adományoznak.
SZEMÉLYAZONOSSÁG –
Az igazi: személyi
igazolvány, útlevél, belépő, és más hasonló (királyi pecsét, a herceg
gyűrűje, a sárga csillag, a pártjelvény, stb), amely az illető személyt úgy
azonosítja, hogy avval igazolhassa, hogy Ő az igazolványt kibocsátó
ország, nép, nemzet, állam, üzem, gyár, klub, csapat, stb. tagja és
megilleti, illetve kötelezi őt mindaz ami a tagsággal jár.
A valóság: ehelyett annak
bizonyítása, hogy az ember azonos-e egy állami nyilvántartás egy bizonyos
bejegyzésével. .Az állam vágyai szerint jól feltűnő helyre, például a
homlokába kellene égetni a „rendszámát”, azaz a nyilvántartási azonosítóját.
Vagy a tudomány jelenlegi állása szerint már nem is vagyunk túl messze a
születéskori „csip”- beültetéstől, amely csalhatatlanul és
megváltoztathatatlanul hozzárendel egy adatbázis bejegyzéshez. Persze ez
egyáltalán nem „újdonság”!!! Az emberiség történetében éppen nem is
olyan régen a haláltáborokban –például Auschwitzban tetováltak
lajstromkódot. A dolgok ott gyerekcipőben jártak, mert csak a
megbélyegzetteket lajstromozták. Ma már össz-emberiségi vágyai vannak a
hatalomnak. Vegyük észre, milyen jó "buli" ez az operátoroknak, akik képesek
eltávolítani ezt, és a nyomozóknak, akik az eltávolítás nyomát nyomozzák, és
még sorolhatnám! Hiába "új világ" épül, ahol nem az értékteremtők a jók,
hanem az operátorok, a nyomozók és társaik.
LAJSTROMOZÁS, ADATBÁZIS
A lajstromozás hihetetlen mértéket öltött korunkban. A már említett
személyazonosítás mellett alkalmazzák széles körben mindenféle objektumok,
tárgyak esetében is. Például egy közlekedési járművet nem a típusa, mérete,
gyártmánya, teljesítménye, stb. határozza meg, hanem a hatalom által számos
pecséttel nyomtatvánnyal, tablóval címkével, lenyomattal és még az isten se
tudja mivel ellátott „rendszám”(!) azonosítja. Normális esetekben olyat
akarunk megtudni, hogy milyen az a jármű: gyors, kényelmes, télen meleg
van-e benne, esetleg vízen is tud járni, vagy repül is. Mindezt tartalmazza
a rendszám? Akkor mit?
Másik példa: tervezői névjegyzék, vagy szakértői névjegyzék. Miért nem
elegendő a tudást adó, a tudás megszerzését elismerő iskola nyilatkozata,
valamint az illető addigi alkotásai, a referenciák? Miért jobb ennél egy, a
hatalom által kezelt lajstromból kivonatolt azonosító kód?
Az ok nyilvánvaló: a működtetéshez adót lehet kivetni (ami „részesedéssel”
jár, pl, a kedvezményezetteknek állás, vállalkozás, stb.), eldöntheti,
hogy kit vesz be a buliba, ellenőrizheti, felülbírálhatja az iskolát, és
persze magát a nyilvántartásba vett embert is függésben tarthatja, tagdíjat
kérhet, stb. Hát erre való a lajstromozás és alkalmazása.
Akár hiszik, akár nem van már csíptetős csip: beletűzik a vágóállatok fülébe
születésükkor és csak a vágóhíon "vágják le. Minap törvény javaslat készült
arról, hogy kedvenc háziállatainkat nem hagyhatjuk el többé: csipet ültetnek
az állatba a te azonosítóddal!
Érted ugye?
OPERÁTOR, OPERATŐR
Az operátor, vagy operatőr nem feltétlenül világhírű sebész, vagy
kamera vezér (film, tv, stb.), csak az eszköz kezelője, vagy ismétlődő
tevékenység végzője, mint például a sebész, a ministráns, a csillés, a
hangmérnök, a pizzasütő, stb. Figyelem, az elnevezés nem minősít, csak
csoportosít!
HATALOM
1. Miniszter (lat.):
Eredeti értelemben szolga. Jelenti azt a legmagasabb állami tisztviselőt,
aki annak az államigazgatási szervnek áll élén, melynek útján az
államfő a végrehajtó hatalmat gyakorolja (idézet a Révai Lexikonból, 1936-os
kiadás).
2. Miniszterelnök:
A minisztertanács elnöke, a kormány politikájának irányítója (idézet a Révai
Lexikonból, 1936-os kiadás).
3. Miniszteri felelősség:
Alkotmányos államforma mellett az országgyűléssel szemben a legfontosabb
alkotmánybiztosítékok egyike. A Miniszteri felelősség kétféle, úgy mint:
politikai, minek folytán a miniszter lemondani köteles, ha a parlament
többségének bizalmát elveszíti és jogi, azaz az országgyűlés által törvény-
és alkotmánysértésért felelősségre vonható. A Miniszteri felelősség kiterjed
az államfő intézkedéseire is, amelyekért az azokat ellenjegyző szakminiszter
felelős A jogi felelősségre vonás külön, a parlament tagjaiból alakuló
közjogi bíróság feladata. A miniszter hivatalos minőségén kívül elkövetett
büntető cselekményeire nézve a köztörvény az irányadó (idézet a Révai
Lexikonból, 1936-os kiadás).
4. Képviselő:
Az Alkotmány leszögezi: "A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé,
amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül
gyakorolja." [2. § (2) bek.].
"Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. .(Alk.
20. § (2) bek.)
Képviselői tevékenységükre nézve nem utasíthatók." [HSZ 13. § (1) bek.].
(a Magyar Köztársaság Alkotmányából).
5. Képviselői felelősség:
A képviselők jogállásának alapja Magyarországon is a szabad mandátum.
Megválasztása után a képviselő jogilag függetlenné
válik választóitól.
Állásfoglalásait lelkiismerete és meggyőződése szerint alakítja ki, és ennek
megfelelően szavaz. Képviselői tevékenysége és szavazata miatt nem hívható
vissza. A képviselőt munkája során tett nyilatkozatáért, felszólalásáért,
szavazatáért nem lehet felelősségre vonni (a
Magyar Köztársaság Alkotmányából). Megjegyzés: tehát ilyen felelősség
NEM LÉTEZIK!!! Hát így élünk mi, ma Magyarországon!!!
TÖRVÉNY
KATONÁSKODÁS
Katona vagy honvéd: az, aki védi a hont fegyverrel, katonásan, tehát nem
„sorkatonai szolgálatot teljesít”. Vajjon így van ez nálunk? Kétségtelen a
sorkatonaság megszünt, de miért? QUID PRODEST (kinek jó)? Hol védik a hont,
hol? Na és akkor ki védi és ki ellen?
MAGYARORSZÁG
1. Határon:
Négy keréken csikorgó rozsdáslábú asztal van az úton keresztbe állítva.
2. Reklámban:
Lehetetlen, mert amit magyarországból látni érdemes, az Pepsi-országban és
annak szomszédságában van.
3. Úton:
Nincs útpadka, illetve van és időjárástól függően sártengerből, vagy
portengerből áll. Így aztán Petőfi Sándor sem veszi észre, hogy már eltelt
150 esztendő (Na igen Ő még mindig él, csak egy „kicsit” malenkij roboton
volt „keleten”?!?).
4. Városi utcán:
A járda mentén por és szemét van, valamint minden szemetes edény a járdán
áll és nincs rajta fedél. Mikor lesznek olyan politikusok, vagy párt.
akiknek a jelszava az lesz hogy "tegyük vissza mindig a szemetesedény
fedelét!"
4. Kertvárosban, faluban:
Minden ingatlan bejáratában rozsdás vasdoboz található, ezt leveles ládának
nevezik, de a nyílása akkora, hogy a levél nem fér bele, csak az eső, a hó,
a por és minden másféle szemét. A postás ezt tudja és a levelet nem is viszi
a házhoz, hanem értesítőt dobál be a házakba, amely szerint, ha levelet
kíván fáradjon a postahivatalba felszerelkezve hatósági igazolások
tömkelegével, amellyel bizonyítani tudja, hogy a levelet neki küldték.
5. Kertvárosi, falusi utca:
Abban különbözik a várositól, hogy itt a járda mindkét szélén (a kerítés és
a járda, illeve a járda és az úttest között) van por-- és szemét
tároló szegély. A kommunista takarékosság jegyében a legtöbb helyen csak az
utca egyik oldalán van járda, mert oda "harcoltuk ki" (et volt a
"baloldaliság" eszméje: mindig a baloldalon járunk). Ha az ott lakóknak, a
„lakosság”-nak nem tetszik válasszanak másik polgármestert, (de nehogy
járdát építsenek).
BUDAPEST
1. Hídon:
A Lánchídon és másutt a magyar zászló helyett valami szörnyű
piros-sárga-kék színű zászlók vannak kihelyezve.
2. Amerikai filmen:
Lehetetlen, mert a világörökségnek tartott budapesti dunaparti látkép, a
Lánchíd, a királyi vár, a Dunakorzó, stb. mind Kievben, vagy a világ másik
végén, Dél-amerikában látható.
3. Még mindig a városi utcán:
A járda szélén Demszki atya bácsi jóvoltából karók vannak leverve a lehető
legdrágább anyagból. Ez azért van, mert a csúnya autósok –ezek valami modern
vandálok, akik-- cselesen beosontak az országba és fittyet hányva a magyar
hatóságoknak nem vágják zsebre hatalmas fémládáikat, hanem tüntetőleg az
utcára kiteszik. Ugyanezen hatóságok korábban ezen ládák alkalmasabb
tárolását nem engedélyezték, sőt még a létezését sem engedélyezték.
4. Más változat:
A karókat kitaláló városatyák vaskosan beszedték és beszedik az autósóktól a
parkolási-, vagy tilosban parkolási díjat, amelyet ki tudja mire költenek.
Ezen változat szerint a karók ezért vannak a járdán, mert ezáltal teljesen
megoldódott a városban az autók tárolása: tudniillik, minden karóra rá lehet
egyet-egyet tűzni, miként annakidején a betyárokat. Ezzel igen, ez "magyar
szellem"! A betyárját neki!
IDEGEN SZAVAK
mottó: Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. (Idegennyalók).
Különleges és egyben érdekes az idegenből átvett szavak félreértése és
az eredetitől eltérő használata. Az átvétel csak akkor helyes, ha ez
nem zavaró és visszafordítása sem okozhat gondot, de legfőképpen nem lehet
félreérthető. Továbbá csak akkor van értelme, ha nincs magyar megfelelő,
esetleg annál egyszerűbb. Vagyis, jobban kifejezi a kívánt jelentést.
Káros, ha ezeknek nem felel meg, sőt kérkedésül, kivagyiságból, kimondani
sem merem, tudatlanságból fakad a használata. Addig is elmehet egy ilyen
alkalmazás, hogy az eredeti idegen kifejezést is rosszul(sic!) alkalmazzák.
Legyen itt egy jó példa az ártatlan félreértésre: a lőfegyvert elsütő
kalapács a KAKAS szava, amely az angol cock szó különböző jelentéseinek
összekeverése --to cock back the hammer of a gun.
De sajnos sokkal több a rossz, félreérthető, nagyképű használat, úgymint:
fájl, emil, sop, polpozició, tesztvizsga, tesztelés,
CD-lemez, erobikolás, fitneszelés, mobilozás, komputerezés, diszkózás,
és még sorolhatnám. Nem lenne olyan nagy probléma, ha csak néhányszor, kevés
szóval és esetben hallanánk, de mára tömegével, lépten-nyomon ezeket
halljuk. Olyan gyakori, hogy már olybá tünik, mintha alkalmatlan lenne az
aranyjánosi nyelv az újdonság befogadására, haldoklik!
TESSÉK TUDOMÁSUL VENNI, NEM ÍGY VAN !!!
Legelőször is számos olyan idegen szót használunk, amelynek van magyar
megfelelője, esetleg előbb is született, mint az idegen, vagy sokkal
egyszerűbb, rövidebb, kifejezőbb, mindenekelőtt közérthető. Például a
polpozició helyett az
él! Lehetséges ezt a világ bármely
másik nyelvén ennél rövidebben és érthetőbben kifejezni? Akkor meg? Vagy sop
és bolt!
Számos más hiba is sorolható, a szó kettőzéstől a rossz rövidítés
használaton át az értelmetlen cselekvésképzőig.
Miért tesztvizsgázunk, ha
vizsgázni is elég, miért tesztelünk, ha próbálni is lehet, miért
erobikozunk, ha tornázni
tudunk, miért
cédézünk, ha zenét is
hallgathatunk, miért esemesezünk, ha táviratozni
is tudunk, miért
kommunikálunk, ha
beszélni, odafigyelni,
hallgatni, hozzászólni,
megbeszélni, levelezni,
üzenni --és még
sorolhatnám-- is tudunk. Halandzsa beszéd az, hogy nem ugyanazt
jelenti! Illetve dehogynem, ez a módi rendkivül alkalmas a félrebeszélésre,
érthetetlenségek értelmesnek tűnő beállítására.
Mikor vesszük észre például, hogy a rossz, alkalmatlan
mobilokat (hordozható --portable-- csak, nem mobil, nem
mozog, legfeljebb zizeg, ha hívják!!! ) úgy tukmálják ránk, mintha
valami csodás, új tulajdonságú eszköz lenne? Már távíratot is lehet feladni
vele, mütyürke gombok sokszori összevisszanyomkodásával (!! jó száz-féle
jelet kilenc billentyűvel !!) bele lehet pötyögni rövid üzeneteket, amelyek
persze a rossz megoldás miatt több hibát fognak tartalmazni, mint közlendőt.
Hát ezt hívjuk új, tudományos kifejezéssel ESEMESEZÉSNEK. Világos, hogy ezt
magyarul csak így lehet kifejezni: rossz, használhatatlan, dobd el, hogy a
vulgáris kifejezéseket ne is idézzem. Majd, ha egyszer --már nem üzleti
szempontból-- kitalálják a hordozható telefon igaziját, akkor talán már nem
is lesz szükség az álszolgáltatások mindenáron való kínos sorolgatására és
azoknak csak műszaki-tudományos elnevezései lesznek, amelyeket nyugodtan
rábízhatunk a mérnökökre, tudósokra, mert csak nekik kell érteniük. Tehát,
ha egyszer lesz egy personal-communicator-om, személyes kapcsolattartóm,
akkor bárkivel beszélhetek, levelezhetek, táviratozhatok, cseveghetek,
jelezhetek, beszélhetek és így tovább, a magyar szókincs teljes kapcsolati
szó állományát használhatom, --és akkor sem lesz szükség idegen szóra. Nem
tudom elég világosan fejeztem- e ki azt a dolgot, hogy nincs szükség
a kommunikáció szóra, mert ilyent soha senki sem tesz! Legfeljebb
arra jó, hogy eltitkoljuk, mit is csináltunk valójában!!! Tehát csak az
szorul ilyen összefoglaló kifejezés használatára, aki tudományosan műveli a
kérdést és a dolog átfogó rendszerét tanulmányozza, vagy félre akar vezetni
és nem akarja megmondani, hogy például elhangzott, vagy irott dologról van-e
szó.
LELEMÉNYES MAGYAR SZAVAK
A magyar teljesítmény non-plus-ultráiból.
KETTŐ: Kettő ember beszél, vagy ketten beszélnek. Kettő emeletes házban
lakom, vagy így kettő, emeletes házban lakom. Melyiket hallottad? Miért nem
jó szó a KÉT, mert közel áll a HÉT-hez? Hát a róma és a roma?
ROMA: Azt hinném az olasz fővárost idézik, úgy, mint Warszawa, vagy Wien. De
nem, hanem cigányt jelent, mert cigányul embert jelent, és hogy van leírva?
NAGYSÁGREND: Nem rövidebb azt írni, vagy mondani, hogy nagyságú, vagy még
rövidebben nagy? A jelentéséről nem is beszélve!
LEÜLNI: Jó pofizunk (Horn politikai leleménye). Szerintem üljenek le azok,
akiket elitéltek, mert azokat amúgyis leültetik. Minket meg felültetnek,
amikor leülnek azokkal, akiket leültetnek. Tárgyaljanak inkább, főként
egyezzenek meg a javunkra.
VÉGREHAJTANI: Eredetileg a hóhér tette, mert szégyeltük kimondani a
valót. Ma minden hivatal végrehajt, végrehajtja a tervet, nem megvalósítja,
végrehajtja a büntetést, mert akkor nem kell megmondani, hogy tulajdonképpen
mit is csinálnak.
Kérem, ha hibát vett észre, vagy van kiegészítése, észrevétele,
hozzátennivalója, írjon, köszönöm:
|