Lovászi - oktatás, mûvelõdés, sport

Lovászi Körzeti Általános Iskola
Vissza

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Az Általános Iskola modern épülettömbje

Iskolánknak jelentõs múltja van.
Levéltári adatok szerint az 1870-es években már volt iskola Lovásziban. Iskolai anyakönyvek tanúsága szerint 1903-tól 1907-ig felekezeti, 1907-tõl 1946-ig községi jellegûként mûködött.
Ebben az idõben - csak a fiatal olvasók kedvéért írom - a felnõttek egy része sem írni, sem olvasni nem tudott, az iskoláskorúak többsége megrekedt a 3., 4. osztályban, s ezen osztályok elvégzése után a gyerekek többségét kenyérkeresõ munkába fogták.
Az olajipar - a MAORT - megjelenése, ténykedése az oktatás körülményeire, lehetõségeire is hatott.
1946-ban az üzemi lakótelepen megépült a MAORT Társulati Általános Iskola.
1946/47-ben bevezették a mindenkire kötelezõ 8 osztályos oktatást, így az államosításig; 1948-ig a községi iskolában az alsósokat tanították, a jobb felszereltségû, képzettebb tanárokkal mûködõ társulati iskolában pedig a felsõ tagozatot és a környezõ községekbõl a továbbtanulni szándékozókat.
Az államosítással az iskolákból létrejött az állami általános iskola. Az intézmény ezután a település és lakói életének fejlõdéséhez igazodva változó.
1950-ben bõvíteni kellett 2 tanteremmel a volt társulati iskolát. 1959-ben a lakótelepen új, 4 tantermes iskola épült. A tanulólétszám ebben az idõszakban folyamatosan nõtt, ezért szükségmegoldásként a kultúrházban és az orvosi rendelõ alagsorában is folyt tanítás.
1976-ban befejezõdött térségünkben az iskolakörzetesítés, a közös tanácsi körzet minden tanulója iskolába járt, amely akkor Körzeti Központi Általános Iskola néven mûködött. Illetve Tornyiszentmiklóson továbbra is folyt alsótagozatos képzés, s az ottani iskola a lovászi iskola tagiskolájaként szerepelt.
1977-ben - a 300 felettire duzzadt tanulólétszámhoz igazodva - új, 10 tantermes, tornatermes iskolaépület készült el jelentõs társadalmi munkával és 12 millió Ft. ráfordítással, egybeépült az 1959-ben épített lakótelepi iskolával.
Az új iskola a maga korában korszerû felszereltségével, szaktantermeivel, könyvtárával, szertáraival, megfelelõ képzettségû 24 tanárával az oktatás - nevelés munkájának feltételeit jelentõsen javította.
Ebben - a mostanra már felújításra, tatarozásra szoruló – épület együttesben folyik azóta a tanítás folyamatos korszerûsítéssel, bõvítéssel, taneszköz pótlással.
Az épület körüli bekerítetlen zöld területen salakos futó- és röplabdapálya, aszfaltozott kézilabda pálya, füves labdarúgó pálya, valamint távolugró pálya áll tanulóink rendelkezésére.

1990-ben a tornyiszentmiklósi iskola ismét önállóvá vált. Iskolánk neve ekkor a jelenlegire módosult: Körzeti Általános Iskola Lovászi.

Az iskolánk jelenét jelentõ idõszak kezdetét 1990-ben jelölöm meg a következõk miatt:
- Ez az év a rendszerváltás kezdetének éve;
- Nagyjából erre az idõre tehetõ térségünkben a gazdasági környezet jelentõsebb változásának kezdete. Pl.: az olajipar térségbeli vezetõ szerepének gyors leépülése, az egyéni, családi vállalkozások erõsödése,…
- Ettõl az évtõl napjainkig tart a fenti változások hatása a lakóterület, a családok, s ezen keresztül az iskola életére, a tanulók lehetõségeire, s egyben intézményünk alkalmazkodása a változásokra.
Iskolánkat intézményirányító társulás mûködteti. A fenntartók: Lovászi, Kerkateskánd, Szécsisziget, Tormafölde, Tornyiszentmiklós, Dobri önkormányzata. Az intézményt fenntartók önálló gazdálkodási jogkörrel ruházták fel. A fenntartási és mûködési költségeket a naptári évekre összeállított és a fenntartók által jóváhagyott költségvetés biztosítja. Ez a fenntartókra akkor is jelentõs terheket ró, ha a költségek nagyobbik részét az állami költségvetés fedezi.

A tanulólétszám 1990-tõl fokozatosan csökkent, 1996-tól állandósult 160-170 fõ között. A tanulóknak mintegy egyharmada bejáró. A pedagógusok állományi létszáma szintén folyamatosan csökkent, jelenleg 14 fõ. Az alkalmazotti létszám 6 fõ.

Iskolánk 8 évfolyamos képzésre épült. Négy alsós, 5 felsõs és 2 napközis csoporttal dolgozunk jelenleg. Alsóban osztálytermi, felsõben szaktantermi rendszerû az oktatás.

Oktató és nevelõ munkánk célkitûzéseit - az 1998-ban bevezetett Nemzeti Alaptanterv szerint - pedagógiai programunkban fogalmaztuk meg.

Az oktatómunka célja, hogy tanulóink igényévé váljék a mûvelõdés, legyen rangja körünkben a tudásnak, mûveltségnek. Iskolánk ehhez helyi követelményként az alapkészségek fejlesztését, a felzárkóztatást és tehetséggondozást, a képességek alapján történõ tudatosabb pályaválasztást jelölte meg.

Az iskolai nevelés bonyolult feladatokon keresztül valósul meg, nem nélkülözheti a nevelõ és tanuló tanórai és azon kívüli személyes kapcsolatát. Legfontosabb nevelési feladatunknak lakóhelyünk, szülõföldünk, környezetünk szeretetére, védelmére - azaz a hazafiságra - és a megfelelõ viselkedéskultúrára való nevelést tartjuk.
Jelenleg ezen oktatási - nevelési célok eredményes megvalósítása érdekében mûködik intézményünk, ennek érdekében szervezõdnek a tanórák, s a tanórán kívüli tevékenységek, ennek érdekében ragaszkodunk eddigi hagyományainkhoz, külsõ kapcsolatainkhoz, s igyekszünk bõvíteni azokat.
A tanórán kívüli foglalkozásokhoz tartozik a német és számítástechnika fakultatív oktatás, a korrepetálás, felzárkóztatás, tehetséggondozás, szakkörök. Hagyományosan mûködtetett szakköreink - az irodalmi színpad, énekkar, furulya, néptánc - az ünnepélyekre való felkészítés színhelyei, tanulóink szereplésvágyának kielégítõi.
Mozgásigényüket szolgálják: sportkör, turisztika, moderntánc szakkör. Kreatív képességüket, fantáziájukat az "Ügyes kezek" szakkörön mutathatják be.
Olvasási igényüket elégíti ki a több ezer kötetes iskolai könyvtár, kérésüket, véleményüket, céljaikat a Diákönkormányzaton keresztül érvényesíthetik a tanulók.

A jövõt illetõen a következõ fejlesztési irányt jelöltük meg:
- A számítástechnika - informatika oktatás terén kell elõbbre lépni új gépek beszerzése, rendszerbe állítása révén, s megteremteni mielõbb az Internetre kapcsolódás lehetõségét.

- Tervezzük a nyelvoktatás korszerûsítését, nyelvi labor felállítását, az eredményesebb nyelvoktatás biztosítékaként az emeltebb óraszámú német nyelvoktatást.

- Az egészséges életmódra nevelés megalapozásaként a turisztika fellendítését a Kerkamenti Települések Szövetsége által vázolt turisztikai program ötleteire, és a Bányász Sportkör nyújtotta segítségre is támaszkodva.

- A helyi kulturális intézmények összefogása révén mûvészeti képzés megalapozását, különbözõ tevékenységek révén közösen gazdagítani a gyermekek kapcsolatait, közös élményekben, értékes társas szórakozásokban, mindezek nevelõ - formáló hatásában részesíteni õket.

Az iskolai oktató munka eredményesebb elõrehaladása, az iskola környékbeli iskolák közötti hírnevének megõrzése, a tanulók képzett, mûvelt emberré nevelése csak közös - szülõ, tanár, társadalmi- és lakókörnyezet - összefogása révén lehetséges.

A Körzeti Általános Iskola címe:
8878.Lovászi, Lakótelep 96.
Telefonszáma: 06-92/ 376-005

Szabó Istvánné
iskolaigazgató
Vissza

Olajbányász Mûvelõdési Ház
Vissza45 évvel ezelõtt, 1953. december 21-én avatták a Lovászi Kõolajtermelõ Vállalat új létesítményét, az Olajbányász Mûvelõdési Házat. 1954. január 1-én kezdte meg mûködését, a megye akkori legnagyobb és legkorszerûbb mûvelõdési intézménye. Hamar népszerûvé vált az üzem dolgozói és a község lakói körében. Sorra alakultak az amatõr mûvészeti csoportok, illetve itt találtak új otthonra a már mûködõk, mint a fúvószenekar, színjátszó csoport.
Megalakult a néptánc csoport, az énekkar.
Helyet kapott az épületben a modellezõ szakkör, az újítók klubja. Rendszeressé váltak a Déryné Színház vendégjátékai, a "Gördülõ Opera" elõadásai.
A mûvelõdés felfelé ívelõ korszaka egészen addig tartott, amíg az olajipar meghatározó szerepet játszott a község életében.
Az olajipar lassú kivonulásával megszûnt a mûvelõdési ház "aranykora", egyre kevesebb jutott felújításra, korszerûsítésre, és a tartalmi munkára.
Az itt élõk a nehézségek ellenére is, magukénak vallják az intézményt, és az adott kor lehetõségeit kihasználva éltek is vele. Változó világunkban a mûvelõdési ház sajátos eszközeivel, lehetõségeivel, alkalmazkodott azokhoz az igényekhez, melyek a fenntartók és a házat látogatók részérõl felmerültek.
A 70-es években erõteljesebben mutatkoztak tevékenységünkben az üzemi és ifjúsági rendezvények. A 80-as évek végétõl egyre inkább a községben élõk igényeinek kiszolgálása került elõtérbe, az üzem leépítésével megszûnt a korábbi kötõdés.
A mûvelõdési ház fenntartója továbbra is a MOL RT, de a fenntartáshoz, mûködéshez 1994 óta jelentõs segítséget nyújt a Községi Önkormányzat is.
Ma lényegesen kevesebb kisközösség mûködik intézményünkben, mint az "aranykorban".
Az 1977-ben megszûnt néptánc csoport után, több mint 19 év elteltével van ismét néptánc a mûvelõdési házban. Igaz, ez most két korosztályos gyermekcsoport, 34- és 18 fõvel, Cserti Anikó pedagógus vezetésével.
A ház 45 éves történetében többször is mûködött a népi díszítõmûvész, vagy kézimunka szakkör, 1982 óta a legrégebbi mûködõ kiscsoportunk, melynek foglalkozásain az ügyes kezû asszonyok, lányok megismerkedhetnek a népi hímzéssel, kézi szövéssel és a gyöngyfûzéssel.
Évente kiállításon mutatják be elkészült munkáikat, de több alkalommal eljutottak munkáik megyei és országos kiállításra is. A szakkört 1982 óta Molnár Jánosné vezeti.
Míg a kezdetekkor a fiatalság jellemezte községünket, a 80-as évek elejére egyre több lett a nyugdíjas korú lakosság száma a településen, a fiatalok nagy része elvándorolt. Már a 70-es évek közepén voltak kísérletek a nyugdíjas-klub létrehozására, folyamatos mûködésük 1982-ben kezdõdött meg.
A nyugdíjas-klub közel 40 fõvel kezdte mûködését Jordanics Antal vezetésével. Az elmúlt 16 évben számtalan közös kirándulás, színházlátogatás, nyugdíjas klubtalálkozó, és sok-sok elõadás emlékét õrzik. Természeténél fogva a klub tagsága változik, új nyugdíjasok jönnek, a régiek közül sokan itt hagynak bennünket, és már csak a temetõben látogathatjuk õket. A klub tagjainak száma jelenleg 30 fõ, a klubot Nagy Ferencné vezeti.
1971 óta a mûvelõdési ház ad otthont a mozielõadásoknak, ekkor költözött fel a filmszínház a "Kantinból". Noha a mozi népszerûsége ma már korántsem akkora, mint az 50-es, 60-as években volt, a látogatók száma is csökken, hetente két alkalommal még vetítünk filmeket.
Összehasonlításul álljon itt egy-egy statisztikai adat az elmúlt közel 30 évrõl.
1971-ben az elõadások átlagos nézõszáma 106 fõ volt, 1975-ben 112 fõ, 1980-ban 86 fõ, 1985-ben 70 fõ, 1990-ben 73 fõ, 1995-ben 53 fõ, a jelenlegi, 1998-as adatunk 52 fõ (I. félév).
A jelentõsen lecsökkent nézõszám biztosan nem csak a falu egyre fogyó népességét tükrözi.
A mûvelõdési ház igazi profilja, a kisközösségek mûködtetésén kívül mégiscsak a rendezvények szervezése, rendezése.
Míg a 80-as évek közepéig elsõsorban a politikai jellegû rendezvények domináltak, állami és társadalmi ünnepek formájában, addig ez a fajta rendezvény szinte teljesen megszûnt. Pedig ma is vannak állami ünnepeink!
Ma már anyagi lehetõségeink nem engedik meg, no meg az érdeklõdés sem akkora, hogy neves elõadómûvészeket lássunk vendégül. A teljesség igénye nélkül álljon itt azok névsora, akikkel személyesen találkozhattak a falu lakói: Szirtes Ádám, Szemes Mari, Pécsi Ildikó, Sztankay István, Schütz Ila, Psota Irén, Mikó István, Juhász Jácint, a könnyûzene hazai képviselõi közül Koós János, Aradszky László, Korda György, Komár László, Soltész Rezsõ, az Apostol, a Neoton együttes. A kabaré két kiválósága Hofi Géza és Sas József, és sorolhatnánk a sort.
Ma már jóval kisebb az igény azokra az ismeretterjesztõ elõadásokra, melyek nélkül elképzelhetetlen volt egy mûvelõdési ház programja. Ezen programok keretében olyan országosan ismert személyiségeket ismerhettünk meg személyesen, mint Dr Czeizel Endre, Gárdos Miklós, Bernáth György, Oltványi Tamás, vagy a filmrendezõk közül Kovács András, Bacsó Péter.
A rendezvények sajátos részét alkotják az általános iskolával közösen megvalósított gyermek programok.
Ezek mind a mai napig fennmaradt hagyományos rendezvények. Rendhagyó tanítási órák, gyermekszínházi és bábelõadások. Gyermekfarsang, Mikulás-est, Fenyõünnep és természetesen a Gyermeknap.
Évente a mûvelõdési házban kerül megrendezésre az üzemi nyugdíjasok találkozója, és a Vöröskereszt által szervezett Idõsek napja.

Talán e rövid felsorolásból is kitûnik, hogy a mûvelõdési ház sokszínû program megvalósítására hivatott.
Úgy gondolom, bõven van még tartalék a ház életének színesítésére, lehetõségeinek kihasználására. Mindezekhez várjuk a tisztelt olvasók ötleteit, javaslatait, és tevékeny részvételüket azok megvalósításában, hogy az elkövetkezõ 45 évben is legyen Olajbányász Mûvelõdési Ház, és a háznak története.

Nagy Teréz
igazgató
Vissza

Vadászat
A múlt.
A Lovászi Olajbányász Vadásztársaság 1958-ban alakult kb. 17 fõvel a Lenti Vörös Csillag Vadásztársaságból kiválva. Akkoriban 15.034 hold területen folyt a vadászat és a vadgazdálkodás. A vadásztársaság területe hatalmas volt: Lenti – Lendvadedes keleti része – országhatár – Tornyiszentmiklós – Adován csatorna a Murába torkolásig – Muraszemenye vágóhídi út – Szentmargitfalva – Maróc – Kiscsehi – Kányavár – Ortaháza – Kissziget – Csömödér – Lentiszombathely – Lenti.
1970-ig a terület apróvadas jellegûnek számított, ami azt jelentette, hogy jobbára csak nyúlra, fácánra vadásztak. Saját tag akkoriban szarvast nem is lõhetett.
1971-ben volt Budapesten a Vadászati Világkiállítás. Néhány akkori helyi vadász is részt vett azon. Ám nem estek hasra attól, amit ott láttak. Ilyen szarvasok a mi területünkön is vannak — gondolták õk. És milyen igazuk lett! Ha pedig tényleg van, az óriási érték, amit ki kell aknázni. A sikerre nem kellett sokáig várni. 1972-ben egy nyugatnémet bérvadász hatalmas agancsú gímszarvasbikát lõtt a társaság területén Lenti és Lentiszombathely között. Paul Riegel bikája akkor világrekord lett. Az agancssúlya 14,80 kg volt. Ezt néhány évig nem is tudták túlszárnyalni. Az 1973. év legszebb aranyérmes szarvasbikája is a Lovászi Olajbányász Vadásztársaság területén esett szeptember 16-án. Agancssúlya 12,10 kg volt. A NIMRÓD újság 1974. évi júniusi számában ezt írta róla: „Ideális szépségû kapitális szarvasagancs, amely magán viseli a legjobb zalai szarvastörzs minden szépségtényezõjét. Ugyanebbõl a törzsbõl került ki az a szarvasagancs is, amelyik jelenleg a világrekord büszke címét viseli.”
1972 és 1977 között a társaság területén 5 db aranyérmes agancsú bikát és 1 db bronzérmeset lõttek a külföldi bérvadászok. (Azóta vannak minden évben visszatérõ vendégek.) A siker híre gyorsan terjedt: akkoriban több, magas országos pozícióban lévõ politikai személyiség is jött hozzánk vadászni…
Az 1978. évben közel 80 db volt az elejtett vadnyulak száma. Akkoriban a társaság bevételeinek nagy részét a leadott apróvad ellenértéke képezte. Vadnyulat élve is fogtak be hálóval. Ez a ’60-as évek közepén történt. A Csörnyefölde – Kerkaszentkirály közötti területen állították fel a befogó hálókat. A háló több száz méter hosszú volt, kb. másfél méter magas és élve beterelték a vadnyulakat. Az így befogott példányokat aztán más vadászterületekre szállították állományfrissítés céljából. A lovászi társaság is hozott a ’60-as évek közepén más területrõl fácánokat vérfrissítés végett, kb. 60 darabot.
Az apróvad vadászatokon vizslákat is használtak. Inkább a magyar fajtát kedvelték, de akadt néhány német vizsla is. A vaddisznóhajtásokon pedig a foxterrierek és a jagdterrierek voltak a fõszereplõk, bár akkor még nem volt annyi vaddisznó, mint ma. 1980-ban például csak 10 db vaddisznót lõttek. (Ma ezt a mennyiséget egy átlagos vadász egymaga el tudja ejteni.)

A jelen
Az 1997-es új vadászati törvény változást hozott a vadásztársaság életében. Területünk egyik részét másik vadásztársasághoz csatolták, egy másik részen pedig egy új vadásztársaság alakult. Így a lecsökkent összterületünk most mintegy 6500 hektár. Taglétszámunk 43 fõ. A társaság munkáját két vadõr segíti. Vadászházunkat a régi koromgyárból alakítottuk ki.
Az új vadászati törvény a vadászati jogot a földtulajdonhoz köti. A vadászterületek minimális nagyságának el kell érni a 3000 hektárt. Társaságunk éves bérleti díjat fizet a magángazdáknak és egyéb gazdálkodó szervezeteknek földterületeik vadászati célból történõ használatáért. A jelenleg érvényben lévõ bérleti szerzõdések 10 évre szólnak. A vadásztársaságnak három forrásból származnak a bevételei. Elõször: a tagok éves tagdíjat fizetnek. Második: a tagok által lõtt vad húsának leadásából származó bevétel. A harmadik: a vendég (általában külföldi) bérvadászok által kifizetett összeg. Ez utóbbi a jelentõsebb tétel. Pl. egy 10 kg-os agancsú gímszarvasbika elejtéséért több mint 10 ezer német márkát fizet a külföldi bérvadász.
A magyar gímszarvasbikák agancsa világhírû és jó minõségû. Az országban különösen a zalai és a somogyi szarvasállomány a kiemelkedõ. A legnagyobb bikákat általában e két megyében lövik. Ezért jönnek hozzánk szívesen a külföldi bérvadászok. Bár manapság a magyarországi árak már kezdenek nekik is magasak lenni.
Õzeink minõsége viszont közepes. Ennek egyszerû földrajzi okai vannak. A dombvidéken élõ õzek testsúlya és agancstömege mindig kisebb, mint a síkvidéken élõ alföldi társaiké. Ennek ellenére azért minden évben jönnek hozzánk külföldi bérvadászok és elejtenek néhány õzbakot is. Az õz kevésbé óvatos állat, nappal is gyakrabban látható. A vaddisznó állomány létszáma folyamatosan szaporodik. Szinte minden területen megtalálja magának az életfeltételeket, nagymértékben tud alkalmazkodni az állandóan változó természetes élõhelyéhez. Míg korábban dúvadnak (kártékony) minõsült és egész évben korlátozás nélkül lehetett rá vadászni, jelenleg a tavaszi hónapokban a kocákat a törvény lelövési tilalommal védi. Néhány nagy agyarú érmes vadkant lõttek már a mi területünkön is.
Télen, amikor a tavak, vizesárkok, kiöntések befagynak, a vadkacsák az élõ vizeken, fõleg a Kerkán találnak életfeltételeket. Vadászatuk élvezetes szórakozást jelent a kacsázást kedvelõknek. Éber madarak, nem könnyû õket észrevétlenül lõtávolságon belülre becserkészni.