HARTMANN JÓZSEF : ERDÉLY.

Fura ? édes közel távoli rokon,
Halmokon , hegyeken suttogó fájdalom
Völgyekben megülo ködös öröm,
Forrásokból búvó kiváncsi közöny,
Fenyõfák levelét súgató sóhaj,
Sziklákra kövülo tengernyi óhaj,
Csúcsokról szétkiabált béna magány,
Patakok fenekén sodródó honvágy,
Szivárvány havasán bújdokló ének,
Hegyeket metszõ habtajtékos fények,
Kövek éleit simítgató imák,
Egymást kioltó jámbor teóriák,
Vérükben más vért ölelõ mostohák,
Egy ágyból való marakvó ostobák,
Régi álmot vágyó önfeju hit,
Rokonlelkek között omladozó híd,
Turullal álmodó õsi hiedelmek,
Faluk határán meghaló szerelmek,
Álmos napokat tarkító örömök,
Kopjafák alá zuhogó kis rögök,
Ahol élnek, ölelnek, szülnek , ha kell,
Hol a bánat az örömmel énekel,
Ahol fogak közé szorul a panasz,
Ahol élni, halni majdnem ugyanaz,
Ahol büszke a lélek, a szem kemény,
Ahol tenni kell mindig és mindenért,
Hol az a táj szab az életnek teret,
Mit az Isten csak jókedvében teremt.

ESTE JÕ, SZÜRKÜL BÉ

1. este jo, szürkül bé, tüzhelyeket seperj bé
mert nem tudod ki jön bé, mert nem tudod ki jön bé.

2. este ki béjött vót, kilenc almát hozott vót
mind a kilenc piros vót, s a legény is egy jó vót.

3. tegnap ki béjött vót, kilenc almát hozott vót
mind a kilenc rothadt vót, s a legény is egy rossz vót.

1. bonchidai menyecskék ugrálnak mint a kecskék
szeretõjük mindig más, az uruk csak ráadás.
Ná ná ná

2. viszik, viszik a szilvát, válogatják a magját
én is ettem belõle, szerelmes lettem tõle
ná ná ná

3. a szép asszony tova lát, vizér küldi az urát
míg az ura vízér jár, a komája nála jár
ná ná ná

4. édes uram de jó kend, de jó vizet hozott kend
menjen kend még máshoz is, üljön kend még többet is
ná ná ná

5. bonchidai hegy alatt, leány a legény alatt
azért feküdt alája, viszketett a szoknyája
ná ná ná

6. úgy szerettem a papot, veszek neki kalapot
de még jobban a papnét, veszek neki kanapét
ná ná ná

REMÉNYIK SÁNDOR : HÁROM SZÍN

Keblünkrõl letiltották , leszagatták a három színt,
Keblünkrõl beljebb vándorolt, befogadták szíveink.
Hogy hitünk hol van, hogy hova, kihez tartozunk,
S kié a föld , hol elsüllyed a koporsónk, ha meghalunk.

Ameddig piros lesz a vér, ameddig fehér a hó
Ameddig zöld a fû, lesz jel eszünkbe juttató.

Keblünkrõl letilthatják, letéphetik a három színt,
Keblünkrõl beljebb vándorolt, befogadják szíveink.
E három szín után fog szívünk égni, vérezni,
Ki mindenünnen leszaggatja jöjjön és onnan tépje ki.

LEGYEN ÚGY MINT RÉGEN VOLT

1. legyen úgy mint régen volt
legyen úgy mint régen volt
adjon Isten békességet, ezer áldást,
reménységet, s minden jót.

2. legyen úgy mint régen volt
legyen úgy mint régen volt
hogy ne legyen a magyarnak
se dolmáján , se csizmáján soha folt.

INDULJ EL EGY ÚTON

Elment az én rózsám idegen országba
Írja levelibe , menjek utána.

Nem megyek utána idegen országba
Meg gyászolom itt es, fekete gúnyába.

Délig feketébe, délután fehérbe
Este felé fogva arany szín köntösbe.

Indulj el egy úton én es egy másikon
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk.

Az ki münköt meglát mit fog az gondolni
Azt fogja gondolni, idegenyek vagyunk.

Idegenyek vagyunk, szeretetet tartunk
Ahol essze gyûlünk ketten szeretkezünk

ADJON ISTEN

Adjon Isten annak jót
Kinek szüve gondol jót
Adjon Isten annak rosszat
Kinek szüve gondol rosszat.

Idegenek, idegenek
Ne egyetek meg engemet
Én es idevaló vagyok
Hol a fényes csillag ragyog.

Kicsi vagyok, nagy az eszem
Mikor adnak akkor eszem
Ha jót adnak mind megeszem
De ha ütnek nem szeretem.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én
Esztendõre vagy kettõre nagy lány leszek én!
Rongyos a ruhám sátor az én palotám
Nadrágomnak nincs feneke, ne szégyeld babám!

Irigyeim sokak s nagyok
S én közöttük kicsid vagyok
Kicsid vagyok gondolatlan
Hamis vagyok nyughatatlan.

Madár, madár, kicsi madár
Be szép aki szabadon jár
Én es járnék ha járhatnék
Hogyha urak megengednék.

Azt gondoltam amíg élek
Soha bánatot nem érek
De még igen sokat értem
Kit éltemben nem reméltem.

Én lányom pávát õriz
Hegyekön, csak egyedül
Jaj lányom jaj.
Jaj lányom jaj.

Jönnek hozzá jövevények
Három szép ifjú legények
Jaj lányom jaj
Jaj lányom jaj

Mondák néki a legények
Jövel vélünk az erdõbe
Jaj lányom jaj
Jaj lányom jaj

Ha veletek utam veszem
A pávámat hova teszem?
Jaj lányom jaj
Jaj lányom jaj

A pávádat hajtsd forrásra
Mer azt nem bízhatod másra
Jaj lányom jaj
Jaj lányom jaj

Igy elmének az erdõbe
Sötét erdõ sûrûjébe
Jaj lányom jaj
Jaj lányom jaj

Gonosz szívekkel otthagyták
S a páváját elhajtották
Jaj lányom jaj
Jajlányomjaj

Lányok én azt mondom néktek
Álnokságnak ne higgyetek
Jaj lányom jaj
Jaj lányom jaj

Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófa virág
Sokat igér, keveset ád
Amit ad is keserût ád.

Bánat, bánat de nehéz vagy
Bánat, bánat de nehéz vagy
De rég, hogy a szívemen vagy
De rég, hogy a szívemen vagy.

Eladnálak, de nincs kinek
Eladnálak, de nincs kinek
Bánatja van mindenkinek
Bánatja van mindenkinek.

Napom, napom fényes napom
Napom, napom fényes napom
Süss le reám világoson
Ne csak mindig homályoson.