 |
Névadónk
Kossuth Zsuzsa a magyar történelem
méltatlanul elfeledett személyiségei
közé tartozik. Kossuth László
és felesége öt gyermekével
Sátoraljaújhelyen élt az 1820-as
évek elején. Lajos érdeklődése
már korán a politika felé fordult.
Ebben követte őt a négy leánytestvér
legfiatalabbika, Zsuzsa, aki még külsőre
is nagyon hasonlított szeretet és
csodált bátyjára. A fiatal
lány részt vett egyebek között
a Törvényhatósági Tudósítások
szerkesztésében, s megismerkedett
Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal,
akik mély benyomást tettek rá.
1837 tavaszán a bécsi udvar Kossuth
bebörtönzésével akarta elnémítani
az ellenzéki mozgalmat. Az idős Kossuth László
tehetetlenül nézte házának
feldúlását. Báró
Wesselényi Miklós felhívása
nyomán gyűjtés indult a nincstelenné
vált család részére.
A létfenntartás gondjai jórészt
Kossuth Zsuzsára hárultak, aki akkorra
már kezdődő tüdőbajban szenvedett. 1840-ben
Kossuth Lajos kiszabadult a börtönből,
egy évre rá pedig húga férjhez
megy Meszlényi Rudolfhoz, Kossuth sógorához,
s az ellenzéki mozgalom lelkes és
aktív tagjává válik.
1848-ban azonban férje agyhártyagyulladásban
hirtelen meghal. Az özvegy ebben az időben
Pesten él édesanyjával és
három gyermekével. 1848 nagy áldozatokat
követelt minden magyar családtól,
de elsősorban a honvédektől. A sebesültek
ellátása a megoldatlan feladatok közé
tartozott. 1849 áprilisában azonban
Meszlényiné Kossuth Zsuzsát
kinevezik a tábori kórházak
országos főápolónőjévé.
Kossuth Lajos húga már kinevezése
előtt is eredményesen tevékenykedett
Debrecenben, ahol sógornőjével egyesületet
alapított azzal a céllal, hogy adományokat:
sebkötöző pólyát, ruhanemű
gyűjtsenek a sebesültek számára.
Az 1849 tavaszán meginduló munka óriási
vállalkozás volt a tüdőbajjal
küzdő asszony számára. Sorra
látogatta, szerelte fel vagy éppen
szervezte újjá a tábori kórházakat,
ápolta, vigasztalta a sebesülteket,
hiszen, amint írta: "Minket, nőket Isten
azért teremtett, hogy letöröljük
homlokaikról a verejték cseppjeit
azoknak, kik elfáradtak az élet útjain."
Egészségügyi szervező munkája
során rendre meg kellett vívnia harcait
a szabadságharc ellenzőivel. Tevékenységével
elismerést szerzett, mint a szabadságharc
egyik vezető személyisége. Országjáró
körútjain fáklyás zenével
köszöntik a falvak lakói. Kossuth
Zsuzsa az utolsó pillanatig végezte
felelősségteljes munkáját,
melynek során kiváló szervezőkészségről,
politikai éleslátásról
tett tanúbizonyságot. A világosi
fegyverletétel után először Nagyváradon
volt fogságban, orosz felügyelet alatt,
majd az osztrák hatóságok vonták
felügyeletük alá a Kossuth családot,
s nyitott szekérrel szállították
őket fagyos szélben Pestre. Ott szalmával
telehintett, kitört ablakú börtönbe
vetették őket. Kiszabadulását
követően a pesti Kecskeméti utcában
lánynevelő intézet nyílt vezetésével.
Emellett részt vett a Mack összeesküvésben,
melynek célja Kossuth Lajos magyarországi
visszatérésének előkészítése,
új forradalom szervezése. Az adott
társadalmi-politikai viszonyok szükségszerűen
vezettek e mozgalom bukásához. 1851-től
a Kecskeméti utcai ház állandó
megfigyelés alatt volt. Kossuth Zsuzsa újra
börtönbe került, előbb Pesten, majd
Bécsben, a rabkórházban sínylődött,
ahol már igen rossz egészségi
állapotban volt. Mégis volt annyi
ereje, hogy a vallatások során sikerült
megvédenie barátait, rabtársait.
Az ítélet így szólt:
Kossuth Zsuzsának, családjával
együtt, távozni kell mindörökre
Magyarországról. A következő
állomás Brüsszel. A Kossuth nővérek
kevéske pénzükből csipkeverő
műhelyt nyitottak. Zsuzsa emellett nevelte három
gyermekét, ápolta idős édesanyját,
harcolt a bátyját és saját
magát ért támadások
ellen és küzdött egyre erősödő
tüdőbajával. Brüsszelből így
ír: ". nem önként jöttem
ide, hogy elmeneküljek a viharból, mely
földhöz terítette és magával
ragadta népem legjavát, és
állandóan sújtja azokat, akik
megmaradtak." Az édesanyja halála
után Zsuzsa és gyermekei, valamint
nővérei Amerikába emigráltak.
Itt is keményen dolgoztak a megélhetésért.
Kossuth Zsuzsa híre megelőzte érkezését,
s az egyszerű amerikai emberek lehetőségük
szerint támogatták, segítették
őket. Ezekben az időkben írta: "Nem azért
jöttünk ebbe az országba, mert
itt rokonszenvre számítunk, hanem
azért, mert dolgozni akarunk. És úgy
hallottuk, hogy itt, aki akar, dolgozhat." Kossuth
Zsuzsát barátai 1854. június
29-én kísérték utolsó
útjára New York egyik csöndes
utcájában. A rózsafa koporsót
- melyet gyászoló amerikaiak sokasága
kísért el - egy elhanyagolt kis temetőben
helyezték el, amelynek helyén ma egy
templom áll. Kossuth Zsuzsa emlékét
és halálát követő évtizedekben
hazájában igyekeztek elfelejteni.
Élete utolsó heteiben írta
Kossuth Zsuzsa e megszívlelendő sorokat:
"Be fogom járni a világot, sorsom
kérlelhetetlensége által ostorozva,
de ne adja istenem valaha is csak egy parányit
lehajtani fejem ott, hol csak vendég lehetek."
Iskolánk
története
Iskolánk csupán
néhány évtizedes múltra
tekint vissza. E rövid idő alatt jelentős szerepet
vállalt, megyénkben egyedül itt
képeztek egészségügyi
szakdolgozókat. Az ápolóképzés
Egerben már az 50-es években indult
munkamelletti formában. 1965-ben
a korábban az Almagyar utcában működő
előd-intézmény 1965-ben költözött
új, modern épületbe, a Megyei
Kórház mellé, az Árva
köz 1. szám alá, így iskolarendszerűvé
vált a nővérképzés.
A kezdeti időkben a beiskolázás 17.
évtől 32 éves korig terjedt. Az épület
a munkamelletti szakképzésben résztvevő
kórházi dolgozók nővérszállójaként
is funkcionált. Az épület belső
kényelme, esztétikus berendezése
vonzóvá tette az iskolát, még
a kívülállókat is megragadta,
így nem véletlen, hogy folytatásos
televíziós filmet is forgattak nálunk.
1974-ben ez Egészségügyi Minisztériumi
rendelet életre hívta a szakiskolákat
és a szakközépiskolákat.
Mindkét iskolatípusban az általános
iskola 8. osztályára épülő
alapképzés folyt. A szakiskola érettségi
nélkül 3 év alatt, a szakközépiskola
érettségivel 4 év alatt általános
ápoló, általános asszisztens
képesítést adott. A szakiskola
feladata volt a magasabb szintű képzés
is, az alapképzésre épülő,
iskolarendszerű, munkamelletti szakképzés.
E funkcióknak megfelelően működtünk
1991-ig, amikor a szakiskolai alapképzést
megszüntettük és a szakközépiskolai
képzéssel párhuzamosan a munkamelletti
szakképesítést végeztük.
Ezt megelőzően profilbővítés is történt.
1988-ban szakközépiskolai keretek között
az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pszichológiai Tanszékével együttműködve,
az országban elsőként beindítottuk
a szociális asszisztens képzést.
1990-ben, fennállásának negyedszázados
évfordulóján az iskola felvette
Kossuth Lajos húgának, Kossuth Zsuzsának
a nevét, aki 1849-ben a szabadságharc
alatt megszervezte a tábori kórházakat.
A névadás óta minden év
februárjában - Zsuzsanna napon - tartjuk
diáknapunkat. 1991-ben a Világbank
által támogatott "Emberi Erőforrások
Fejlesztése" projekt keretén belül
kiirt pályázaton sikeresen szerepeltünk.
E projekt a középfokú szakképzés
átalakítására irányult.
14 éves kortól 18 éves korig
az érettségire való felkészítést
tűzte ki célul, a szakképzést
az érettségi utáni időszakra
helyezte át. Ezért 1992-től
már nem indítottuk a szociális
asszisztensi képzést a 14 évesek
számára. A tanulók életkori
sajátosságaihoz, az egészségügyi
és szociális szakmák igényeihez
igazodva és a törvényi előírásokat
figyelembe véve intézményünkben
a 9-12-ik évfolyamon általános
műveltséget adó és szakmai
orientációs képzést
folytattunk. A 11-12. évfolyamon az általános
képzés mellett pedig szakmai alapozó
tantárgyakat is tanítunk. A szakképzés
a 13-15-ik évfolyamokon történik.
Eger
Megyei Jogú Város Közgyűlése
197/2000. (07.20.) határozatával iskolánkat
a megszüntetett Lenkey János Honvéd
Gimnázium ingatlanába költöztette,
a Bem tábornok út 3. sz. alá,
egyidejűleg módosította az intézmény
nevét, Alapító Okiratát,
és bővítette funkcióit. A költözés
2000. augusztusában történt.
Így a 2000/2001-es tanévtől, 10-12.
évfolyamon - kifutó rendszerben -
évfolyamonként két honvéd
gimnáziumi osztályban is folyt az
oktatás iskolánkban. A gimnáziumi
osztályok számának csökkenésével,
2002 szeptemberétől ismét indulhatott
iskolánkban szakiskolai osztály. Tanulói
a 9-10. évfolyam elvégzését
követően a szakmai képzés keretén
belül, ápolási asszisztens vagy
szociális gondozó, ápoló
végzettséget szerezhetnek. A nappali
szakképzésben pedig újként
beindult a fiziotherápiás asszisztens
képzés. A 2002/2003-as tanévben
befejezte tanulmányait az utolsó két
honvéd gimnáziumi osztály,
de 2003 őszétől egy általános
tantervű gimnáziumi osztályba is várjuk
diákjaink jelentkezését. Figyelembe
véve a területen dolgozók igényeit,
a felnőttoktatásban is - esti illetve levelező
tagozaton - több új képzésbe
kapcsolódhattak be a jelentkezők. A 2003/2004
a legjellegzetesebb tanévben, hogy a Lenkey
János Honvéd Gimnázium utolsó
kifutó osztályai érettségiztek
és ballagtak el, búcsúztak
el iskolánktól, a várostól.
2000 óta élt és dolgozott együtt
ez a két iskolatípus, eleinte harcos
összecsapásokkal, később idilli
megbékéléssel a lányok
és fiúk között. Így
a tanév végére minden programunk
attól nyert nemes csillogást, hogy
tudtuk, a Katkó és az Eü utoljára
találkozik így, ebben a formában.
Előre sajnáltuk, hogy nem lesznek itt a fiúk,
de szerencsére azóta is visszajárnak.
Mi pedig őrizzük a "KATKÓ szellemét",
emlékfolyosót gondozunk tablókkal
és más relikviákkal, valamint
gondozzuk a Lenkey János honvéd tábornok
sírját a Kisasszony-temetőben. Ezek
mellett szinte eltörpült a tény,
hogy iskolánk a kétszintű próbaérettségivel
bajlódott, hogy jótékonysági
bált szerveztünk, hogy sítáborban
voltunk. Csak legyen sok ilyen gazdag tanévünk!
2004/2005 iskolánk életében
kiemelkedő tanév volt ez, hiszen az iskolaelőd,
a Lenkey János Honvéd Gimnázium
alapításának 30., a Kossuth
Zsuzsa Gimnázium, Szakképző Iskola
és Kollégium fennállásának
40. évfordulóját ünnepeltük.
Minden programunk azt erősítette, hogy nagy
múltú iskolák örökösei
vagyunk, ennek szellemisége kell, hogy áthasson
bennünket. Gazdag programmal igyekeztünk
iskolánk jó hírnevét
öregbíteni, melyen osztálytalálkozók,
jubileumi ünnepség, Évkönyv,
konferenciák, jótékonysági
bál szolgálták a vendégek,
az iskola diákjai, tanárai és
azok szüleinek szórakoztatását
az évfordulóhoz illeszkedő méltó
megemlékezést.
|
|
