Beavatás
Nagyon gyakran hallható manapság "ezoterikus körökben" a beavatás kifejezés. Talán túl gyakran hangzik el, ami felhígítja, annak mély értelmét. Előfordul, hogy lelkileg sérült, önmagát istenként tisztelni kívánó, úgynevezett "határeset" emberek, "mesterek" végzik a beavatásokat.
Régen egy ember végigjárta az élet iskoláját, mielőtt mesternek mondhatta magát. Előbb tanonc volt, majd segéd, és hosszú fáradtságos gyakorlás, tanulás után egy komoly vizsgamunka után válhatott szakmai mesterré. Legalább ilyen fáradtságos munka az ezoterikus mesterré válás is.
Kedves Olvasóim!
Kénytelen vagyok Önöket, de legalábbis néhányukat elszomorítani, mert
nem létezik pénzért vásárolt beavatás.
Valamilyen szintű tisztítás létezik, de ha a tisztulás után önök visszatérnek ugyanarra az életmódra, ugyanarra a gondolkodásmódra, lelki hozzáállásra, ami a problémát okozta önök számára, akkor csak átmeneti időre érzik jobban magukat. Ez olyan hatású lesz, mint a fájdalomcsillapító, melynek rabjává válhatnak. A következő alkalommal a tisztítás kevésbé lesz hatásos, aztán még kevésbé, és így tovább....
Az ezotériában lévő mesterek életben megmutatott konkrét földi élettapasztalata és sikere még inkább nélkülözhetetlen a valódisághoz, a hitelességhez, mint a szakmai mestereknek. Eredményes földi lét, a normális élet kríziseiből való sikeres kijutás szükséges feltétele a mesterré válásnak.
Miért mondom ezt?
Az ember része a természetnek, ezért annak összes törvénye érvényes az emberre is. A sikeres ember olyan, mint az erős fa, melyet a legnagyobb szélvihar sem dönt ki, ha mélyen bele gyökerezik a földbe. A Föld a megfogható földi élet szimbóluma.
A földben való mély meggyökerezés nélkül lehetetlen magas szellemi szintre eljutni!
Kedves Olvasóim!
Minimum kételkedjenek azokban a mesterekben, akiknek nincsenek a földi életben valamilyen sikereik! Ez nem feltétlenül a pénzbeli sikert jelenti. A sikeres ember külszíni megnyilvánulása a sugárzó, belső nyugalom, játékra és humorra való képesség, amely azt a bizonyosságot rejti magában, hogy képes megbirkózni az élet minden nehézségével.
A túl komoly és méltóságot árasztó ember is gyanús. A Dalai Láma meghógolyózta az őt fogadó embereket, mert ilyen energiákat tapasztalt. A derű mindig alapvető része a valódi mesternek.
A beavatás számomra az élet rejtelmeibe való fokozatos betekintést, átélést jelenti, amely része a mindennapoknak. A beavatási út a születéstől a halálig tart.
Forró vízzel való beavatás
Az emberi beavatás hasonlatos textil felhasználása előtti "beavatásához". Talán még emlékszik valaki korosztályomból (szabó és textillel foglalkozó más szakember) arra a módszerre, mikor egy természetes anyagból készült (pamut, len, kender) textilanyagot forró vízben beavattunk. Az így előkészített textil már készen állt a további felhasználásra, amely többé már nem zsugorodott össze.
Az ember is ilyen "természetes" élő anyag, a beavatási úton lévő ember is. Ha nem kerülheti el a nehéz helyzeteket, akkor vállalja azokat, vállalja a forró vízben való elmerülést, amiből megerősödve kerül ki. Ő sem "megy többé össze", embersége, tartása nemcsak nem csökken, hanem megnő. A beavatás útján csak az a tulajdonságunk zsugorodik össze, ami ártalmunkra válna. Ilyen tulajdonság a fiatalokra gyakran jellemző lenéző magatartás, a "mindent jobban tudok" hozzáállás szerénytelensége. A valóban tudó és látó emberek mind szerények, mert sok életbeli tapasztalataik vannak, sok problémát, krízishelyzetet megoldottak, messzire és magas szintről látják az életet. Pontosan látják az élet nehézségeit, buktatóit. Ezért nem kritizálnak, hanem elnézően, megbocsátóan viszonyulnak az emberi gyengeség felé, amely bármelyikünk átmeneti életérzése lehet az élet küzdelmes óráiban.
Az élet rejtelmeibe beavatott ember minden dolgot a maga valóságában lát, mert megtanul figyelni.
A beavatás útja nem langyos "habos torta" életet jelent. Átélni az életet a maga valójában, belemerülni annak lehető legtöbb részébe, ágába, már maga a beavatási út.
A beavatási úton járó emberi lélek előbb ösztönösen, majd tudatosan vállalja az élettel járó kockázatokat.
Létezik kockázatot vállaló ember, aki az élet újdonságainak gyakorlati megismerését örömmel vállalja, mert kihívásnak tekinti őket. Szélsőséges esetben túlvállalja önmagát.
Jó kimenetel, ha a kudarcból feláll, és megerősödve kijön belőle. Rossz kimenetel, ha elveszíti önbizalmát, lefelé húzó örvénybe kerül.
Létezik kockázatot kerülő ember, aki többnyire nem vállalja az életben a kockázatokat, csak a ráerőltetett feladatokat teszi meg. Ő még nem teljesen érett ember, mert nem látja az önálló döntés felelősségének szépségét, az önépítés útján járó ember jutalmát, ami az önbizalom növekedése utáni önkiteljesedés. Valami oknál fogva nem kívánja az önkiteljesedést. Ők vannak többségben.
Jó kimenetele, ha egy krízis során összefogja erőit, és megerősödve kijön belőle.
Rossz kimenetel, ha felelősséget nem vállalva, külvilágot, mást hibáztatva, önsajnálatba merülve betegséget teremt magának, vagy környezetében élőknek.
A harmonikus ember ismeri önmaga képességeit, készségeit, és tudatosan mindig csak a saját erejét egy kissé meghaladó kockázatot vállal.
Megméri magát az élet nehézségei által, de nem vállal túl sokat. Ez akkor egészséges folyamat, ha általa az ember erősödik, teste-lelke gazdagodik. Okosan csak annyi vállalást vesz magára, amennyit éppen elbír, amennyi még nem veszélyezteti az egészségét.
A szellemi beavatás feltétele a testi és lelki beavatásokon való átégés. Első és legfontosabb része a valódi önismeret elérése, amely után semleges hozzáállással, tényként látjuk önmagunk képességeit, nehézségeit.
A szellemi beavatási úton csak az önmagát ismerő, sok életbeli nehézségből sikeresen kikerülő, önmagát kívülről nézni képes ember indulhat el!
Folytatása következik a többféle szintű beavatások részletezésével.