Gondol@tok a boldogságról.... (2).
"........A falak mögött anyák és lányok, apák és fiúk, férjek és feleségek, - mind tele a maga problémáival, veszekedéseivel és kibéküléseivel. Akárcsak én, gondolta Ann, s hirtelen elöntötte a szeretet és megértés az egész emberi nem iránt. Nincs és sosem lesz egyedül, hiszen csupa hozzá hasonló lénnyel benépesült világban él....."
Idézet Agatha Christie: Mary Westmacott A lányom mindig a lányom
című regényéből.
Minden ember örömre született. Mindenki életében szükségszerűen előforduló szenvedések és kínok hozzátartoznak a mindennapokhoz, melynek alapvető oka az elérhetetlen vágyak kergetése. Az állandó hiányérzet okozta feszültség az alapja a boldogtalanságunknak. Miért van ez a hiányérzet örökösen az életünkben? A születés pillanatában különválunk a biztonságos anyai testtől, ami védett és táplált, ezzel átéljük életünk első halálfélelmét, amelyet egy nagyobb egységtől (anya) való elszakadás okoz. Gondoljunk vissza életünk fontosabb eseményeire, és emlékezni fogunk arra, hogy mindig az elválás, az egyedüllét félelme az, ami igazán borzalommal, rettegéssel töltött el minket a legnehezebb pillanatokban. A boldogság rövid időszakaira is érdemes visszatekinteni, mikor egy, vagy több emberrel való meghitt, lelki közösség boldogító élményét élhettük át. Mindig a lelki egyesülés az, ami boldogít, és mindig a lelki magány, az elszigetelődés az, ami boldogtalanná tesz minket. A valahová tartozás, a fontosságunk, a többi ember felé történő hasznosságunk tudata az, amely örömet okoz és biztonság-érzettel tölt el minket. Minden emberben kitörölhetetlenül, "bekódolva", tudat alatt létezik az összes élőlénnyel, a világmindenséggel való egység érzete, tudatossága. Ez az alapja a vallásos hitnek, (amely azonos az ősbizalommal,) és a sors iránti alázatnak.
A boldogság állapotához nem szükséges az anyagiak bősége. Elég hozzá az élet folytatásához nélkülözhetetlen minimális ennivaló, innivaló, tiszta levegő, az optimális testi hőmérsékletet segítő, a szélsőséges meleg-hideg kizárásához fontos hajlék megléte. A feleslegesen sok anyagi bőség a minden emberben meglévő irigységet, birtoklási vágyat gerjeszt a környezetben, mely miatt kénytelen a luxus javait őrizni, félteni ezután, ezzel többlet félelmet teremt magának.
A minden emberben meglévő rossz hajlamok azok, melyek az életünket megnehezítik, az asztrológiában az életalapelvek között feszülő nehéz fényszögek, a zodiákus urainak kedvezőtlen állásai stb. mutatják elsősorban a problémás területeket. E hajlamok miatt már születésünk után rosszul reagálunk a külvilág ingereire, eseményeire, és a viszont reakció sem marad el ezután a sors részéről, melynek hatására nem tartjuk már jó és biztonságos helynek a külvilágot ezután. Az egész világ iránti tudattalan félelem az, ami emlékezetünkben elraktározódik, és reflexeinkbe beépül. A kicsi gyermek már kiépíti én-védő, önvédő tudati és energetikai védelmi rendszerét, mellyel (úgy gondolja) hatékonyan védekezik a külvilágból fenyegető, életére törő dolgok ellen. Így válik külön minden ember nemcsak testben, hanem lélekben, és gondolkodásában is a többitől. Az egészen kicsi újszülöttnél még nincs így, a gyerekek átveszik egymás érzéseit -együtt, egyszerre sírnak, örülnek-, egymás gondolatait is tudják. Kizárólag az emberre jellemző szellemi, tudati erejét minden ember az egymás elleni védekezés szolgálatba állítja ezután. Tudat alatt mindenki tudja, hogy az emberiség a föld összes élőlényével és elemével (tűz, víz, levegő, föld) együtt alkot egy egységes egészet, vagyis nem élhetünk egymás nélkül, mégis harcolunk egymással, környezetünkkel az élet energiáiért (hatalmi harcok), mert tudatunkban, hiedelmeinkben a véges energiamennyiség rémképe él. A félelemnek tudatszűkítő hatása van, mikor már nem látjuk az életenergia végtelen létét a földön, mert csak a másik emberben meglévő kész energiát akarjuk ellopni, csak szén, olaj, gáz energiákban stb. akarunk gondolkozni. Lásd a sok egyéb alternatív erőforrásokat. Nem részletezem.
Nincs, nem létezik különlét. A földön lévő összes élő és élettelen dologgal állandó kapcsolatban állunk. Baktériumok, gombák, vírusok milliárdjai hemzsegnek körülöttünk és élnek bennünk, segítve minket az életben maradásban. Kizárólag a külvilágunk, testünk, gondolkodásunk, tudatunk mérgezése okozhat kárt magunkban.
A hosszantartó -nem hiány okozta, kielégülésszerű- boldogság eléréséhez az egyik kulcsszó az elfogadás. Elfogadom, hogy az életjelenség anyagban megjelenő része vagyok, anyagban is megmutatkozom. Életemhez szükség van a táplálékra, és anyagi minőségemet úgy emelhetem, ha megválogatom, hogy tiszta ételt, italt fogadjak magamba, elfogyasztása alatt szeretettel gondoljak az összes résztvevő, létemet támogató élő és élettelen dologra. Legyen az étkezés szent rítus, teljes jelenlét, egyesülés! (Tv mentes) A fölösleget, a környezetet kímélve adjam le, örömmel távozzon belőlem.
Elfogadom magam, mint a teljesség részét, nem hiányzik belőlem semmi, azért születtem meg, mert szükség van rám, tele vagyok kiváló képességekkel, az én kötelességem, hogy felfedezzem azokat, fejlesszem, hasznosítsam, építésre használjam őket! Nincs fölösleges, életre alkalmatlan ember! Ez is csak téveszme, gyerekkorban rögzült ártalmas hiedelem, mellyel saját magunk mozgását, életterünket szűkítjük be. Ezzel sok fájdalmat teremtünk magunknak, életlehetőségeinket gátoljuk, boldogtalanná válunk, betegségeket idézünk.
El kell fogadnom, hogy érző lény vagyok (a férfiaknak is!). El kell fogadnom és viszonoznom a gyengédséget. Az indulatot, bűnt, gyilkosságot, mint az ember, és az érző állatok sajátját is el kell fogadnom, de mint leépítő erőt nem kell feltétlenül viszonoznom. Könnyű dolga van a világtól elvonuló, hegytetőn elmélkedő szerzetesnek, akinek nincs férje, felesége, gyereke, szomszédja, anyósa, főnöke stb.! A háború kegyetlenkedéseit, rombolásait, gyűlölködéseit, nélkülözéseit, félelmeit átélő ember, ha nem áll bosszút, nem viszonozza ugyanazt, már emelkedett lélek, és ember felettit teljesít. Még nehezebb kívül maradni a munkahelyi, közéleti élet apró piszkálódásaitól, hatalmi harcaitól, úgy, hogy ne ragadjon ránk annak valamennyi piszka, utálatossága, és ne rontsa életminőségünket. Aláásó, csendes aknamunkáját, lélekölő erejét kicsinyessége miatt nehezebben vesszük észre, mint a háborúban a jó és a rossz dolgok közötti különbségtételt. Ezeket is el kell fogadni, mint az ember sajátját, az ellene való harc reménytelen. Nem kell feltétlenül követni, még anyagi, hivatali és rangbeli előrejutás érdekében sem. Sajnos nem apróságok ezek. Morálzüllesztő erejük van! Itt szólnék egy pár szót a közönséges és intellektuális bűnözésről, és a korrupcióról. Míg a közönséges, kis stílű bűnözőt általában eléri a hivatalos bűnhődés, addig a szervezett, állami hatalomba is beépült, zseniális intellektussal rendelkező bűnözőt, és a joghézagokat kihasználó csalót nem mindig. Ezek az emberek könnyedséget színlelve beleröhögnek a becsületes, jogszabályokat betartó emberek képébe, és hülyének nézik, nevezik, lenézik őket. Volt "szerencsém" találkozni velük. Nem tudják, hogy úgy, ahogy minden állatba, az emberbe is bele van égetve, kódolva, sejtjeink minden része tartalmazza a természet együttélési alapszabályait. Nincs kivétel! A vallások tíz parancsolata is ezen a törvényen alapszik. Vagyis, ha valaki ezen egyetemes, az univerzum törvényeit sértő dolgot cselekszik, a cselekedet nagysága és idejének hossza szerinti bűnhődés s o h a nem marad el! Az embereket és az emberi törvényeket, az igazságszolgáltatást ki lehet játszani, át lehet verni, de a tettek súlyának megfelelő büntetés soha nem marad el! Ez nem az előző életben volt, nem az elkövetkező életben lesz, itt és most az elkövetés beindításának pillanatában elkezdődik a bűnhődés. A bűnelkövető a tudatalattijából feljövő figyelmeztetéseket, bűntudatot akarattal elnyomja, és csak egy általános félelem, megfoghatatlan szorongás lesz úrrá rajta, mely a törvénytől való elszakadás tényére figyelmezteti. Élete zaklatott lesz, és boldogtalan. Cselekedetének megfelelő súlyú figyelmeztetések sorozata indul el. A hatás-ellenhatás törvénye szerint alakul az élete. A legjobban szeretett családtagjaitól, vagy barátaitól kapja a legnagyobb pofonokat, vagyis akikben a legjobban bízik. A közönséges bűnözőt, maffiózót egyszerűen lelövik, felrobbantják, és ő jár még a legjobban. A magas tudatossági fokon álló, magas intelligenciájú elkövető bűnhődése nem ilyen látványos, őt elsősorban a saját lelke és teste fogja megbüntetni, hosszantartó, fájdalmas kínlódásokban lesz része. Különböző immun, - autóimmun betegségekben fog hosszú ideig szenvedni egészen haláláig, ha tettét nem bánja meg és nem tesz megfelelő, engesztelő, alázatos tetteket. Ezeknek a tetteknek katartikus, teljesen áttisztító erejűeknek kell lenniük, minden gyalázatosan megszerzett anyagi és egyéb előnyöktől meg kell szabadulniuk általa. Akik ezekben a betegségekben szenvednek, és mégsem bűnözök, azok tudatában, gondolkodásában, habitusában is jelen vannak ilyen irányú késztetések, de kiélésükre, megvalósításukra nincs lehetőségük. Adottságaik, körülményeik, esetleg a szülői házból hozott neveltetésük gátjai akadályozzák őket ezen energiáik kiélésében, és az energiák betegségek formájában törnek felszínre.
A boldogság elérésének másik kulcsszava az éber figyelem, és a kizárólag az emberben meglévő tudatosság. A jelenben élő éber figyelem ahhoz szükséges, hogy ne a saját szűk, én-központú, sokszor hibás, előítéletektől hemzsegő, a múlt eseményein rágódó, a jövő délibábján álmodozó életet éljünk! Igyekezzünk a valódi realitást megtapasztalni, ha közlekedünk tömegközlekedéssel vagy autón. Mindig éberen figyeljük a jelen történéseit, figyeljük a tekinteteket, érezzük az illatokat, színeket, formákat, a mozgást a talpunk alatt! Az ún. holtidőket használjuk fel új tapasztalatszerzésre, ne reflexeinkkel éljünk! Figyeljük meg a kicsi gyerekeket, azok reagálásai valódiak, kevéssé előítéletesek! Tudatosan alakítsuk át figyelmünket gyermeki módra! Érezzünk, érzékeljünk, éberen figyeljünk a legapróbb részletekig gyermeki figyelemmel! Ha majd így felnőtt fejjel, tudatosan, előítélet-mentes gyermeki látással kezdünk el élni, meglátjuk, hogy a világ érdekes és szép, változatosan élvezetes. Bátran adjuk át magunkat az élet apró örömeinek, mert ritkák a nagyok és elfásultan azokat sem vesszük már észre! Tudatosan akarjuk élvezni az életet, mert nincsen kívülről jött csoda, amely erre rávehet minket! Álljunk ellent minden ezzel ellentétes hatásnak, és másokat is vegyünk erre rá, mert társaságban sokkal jobb élvezni az élet szépségeit! Lehetőségeink szerint sokat menjünk a természetbe, ültessünk ún. haszontalan dísznövényeket, virágokat, szépítsük környezetünket a magunk örömére (ne mutogatásra)! Szabadidőnkben minden fölösleges nyűgtől szabaduljunk meg. (asszonyoknak) Nem kell főzni, ha senkinek sem túl fontos! Inkább foglalkozzunk családtagjainkkal többet! Egyszerűsítsük az életünket amennyire csak lehetséges, ne csináljunk problémákat úgy is több van belőle a kelleténél!
Tudatosan teremtsünk testi -lelki- szellemi kapcsolatot a minket is éltető négy elemmel. Tűz (napsugár- Ne bújjunk szemüveg mögé!-, gyertyaláng, tábortűz, tűzönjárás, öröm). Víz (holdfény, eső, úszás, evezés, sírás). Levegő (szél, huzat, légző gyakorlatok a természetben, emberi kapcsolatok fejlesztése, mozgás, beszélgetések). Föld (járjunk sokat mezítláb a harmatos füvön, a havon! agyagozzunk, markoljunk a földbe, szívjuk be az avar, a sarjadó vetések illatát.)
Önfegyelemmel szabjunk korlátot a múlton való merengésnek (Az már nincs), a jövő hívogató kísértésének (Az még nincs). Csak ma van, nem tudhatjuk meddig élünk, a most adódó örömöket élvezzük, adjunk másoknak is belőle, kedvességgel, segíteni akarással forduljunk hozzájuk! Elsősorban mi gazdagodunk örömökben ez által. Ne ítélkezzünk! Soha nem tudhatjuk meg valójában, hogy mi indította erre, vagy arra a cselekedetre a másik embert. Inkább segítsünk nekik, ha megtehetjük! A durva, dölyfös, morózus, flegma emberek a legsérülékenyebbek, ezzel a viselkedéssel kompenzálják belső bizonytalanságukat, önbizalom hiányukat.
Éljünk -akár életmódunkat átalakítva is- a természet ritmusa szerint!
Ősszel, mikor lehullottak a fák levelei, és téli álomra készülnek, mi is forduljunk befelé, tudatosodjon bennünk, hogy úgy ahogy a fáknak, a négy évszakos környezetben szüksége van pihenésre, úgy nekünk is. Aludjunk többet a megszokottnál, sötétedéskor húzódjunk vissza a nappali élettől, hallgassunk és olvassunk lélekemelő műveket. Tegyünk belső, lélekmélyi utazásokat egyedül vagy meghitt, baráti társaságban, csodálatos élményben részesülünk. Adjuk át magunkat a testi élvezeteknek, gyertyafényes (tv mentes) vacsora, a szerelmeskedés örömeinek.
Készüljünk fel a karácsonyra testileg -lelkileg. Tisztítsuk testünket szaunával, kíméletes böjttel, olvassunk szent iratokat -bármilyen vallásúakat-, verseket.
Az év legsötétebb napjaiban, testi, lélekmélyi tisztulással készüljünk fel a fény, az isteni szeretet kiáradásakor, szentségének teljes befogadására!
A karácsony szent ünnep, nem eszem-iszom anyagi fölöslegek mutogatásának a parádéja! Állítsuk vissza eredeti állapotába, ne hagyjuk, hogy bárki elrontsa szépségét ideges, nyűgszerű vásárlási lázzal. Nem véletlenül böjtös halétel az ünnepi fogás a szent estén, mert a lélek és a szellem emelkedését akaró, a világot átfogó, azt bűneitől megváltó Jézus születésének az ünnepe ez!
