Gondol@tok a nőiségről...
Hibás és ártalmas jelenségre lettem figyelmes mostanában, ez pedig a nőiség, a női értékek rohamos leértékelődése. Kimondottan mindig - (pár ezer éve) - csökkent értéke volt a nőiségnek, de elődeink ösztönösen érezték annak pótolhatatlanságát.
A nőiségnek megőrző, regeneráló jelentősége van. Gondoljunk csak a háborúban a frontvonal és a hátország viszonyára, milyen fontos, döntő jelentőségű a hátország tápláló ereje (nőiség). Milyen sok katona menekült meg, és tartotta életben az a tudat, hogy otthon haza várják. Sok katona vesztette el életkedvét, attól a hírtől, hogy megszűnt az otthon, vagy a hazaváró kedves már nem az övé. Ilyen kiélezett helyzetben mutatkozik meg a legjobban a női és a férfi oldal egyforma fontossága. Egy új kapcsolat kialakulásában a férfi védelmező erejével akar elsősorban hatni a nőre, vagy el akarja érni mindenáron, hogy a nő felnézzen rá, valamilyen értékéért tisztelje őt. Ez teljesen természetes és helyes viselkedés, - ez a férfi feladata az életben! Elöl kell járnia, hogy megvédelmezze a veszélyektől a nőt, és majd a gyermekeit is. A nő feladata, hogy külső (és) vagy belső szépségével, otthon és harmóniateremtő képességével elbűvölje, és kiválassza a tetterős, jó képességű férfit, és segítse a kimerítő karrierépítésben ötleteivel, okosságával is. Õ a hátország, ahol regenerálódhat, felüdülhet a férfi a napi munka után. A férfivel teljesen egyenértékű munkát lát el a mindennapokban, amelyhez felkészültség, ügyesség, gyors felfogóképesség, jó intelligencia szükséges.
A reklám mindig a mi rejtett, nem tudatos elvárásainkat, vágyainkat használja fel termékei eladásánál. Az egyik elvárás így szól, hogy: "Válassz;- karriert akarsz csinálni, vagy vacsorát?!" Ez a szlogen a nemi szerepek torzulását mutatja, mely szerint mindenkinek, a nőnek és a férfinak is a karrierépítés a legfontosabb dolog. A természeti népeknél és az állatoknál is, az a hím feladata, hogy védje a territóriumot, a családot, utódokat nemzzen. A nő feladata az utódok szülése, gondozása, tanítása. Az ember esetében a női utódokat a
nők tanítják, a fiúkat a férfiak, ez így természetes.
Ha a mai XXI. századi ember dolga is az, hogy életrevaló, testileg érzelmileg egészséges utódaink legyenek, akkor meg kell becsülni a művelt, okos, tudatos, érzelemgazdag asszonyok gondoskodó munkáját is. Egy ember egész életére kiható az a légkör, érzelemvilág, gondoskodó szeretet, amelyet csak az anya képes adni gyerekének. A feltétel nélküli anyai szeretet, amely nem nézi a gyerek szépségét, okosságát, teljesítményét, csodákat tehet a gyengébb képességű, fejletlenebbnek tűnő emberke kiteljesedésében. A fészekmeleg biztonságában fejlődhet a gyerek a legjobban, amikor a lappangó képességek is kimerészkednek. Az erôsen teljesítménycentrikus, rideg családban a félelem uralkodik, az állandó megmérettetés Damoklész kardja lóg a levegőben, a szeretetet a teljesítménytől teszik függővé. Ezek a gyerekek kényszeresen jól teljesítenek, szófogadóak, fegyelmezettek és egész életükben majd a kiváló teljesítményt hajszolják, mert úgy gondolják csak így fogadják el őket. Az életben vannak felszálló és leszálló ágak, nem képes senki sem egyenletesen jó, vagy javuló teljesítményre. Ilyenkor az elfogadás elvesztésétől való félelem miatt, állandó feszültségben élnek. Teljesítmény vesztés esetén csökkentértékűnek tartják majd magukat, és mivel úgy érzik így senkinek sem kellenek, pótszeretetet, pótdédelgetést keresnek maguknak. Itt van az alkoholizmus és a kábítószerezés bölcsője, melynek problémája is a bölcsőtől indult el.
A melegséget, valódi szeretetet kapott ember képes jól vezetni az életét akkor is, amikor leszálló ágba került. Képes odafordulni egy másik megértő, melegszívű ember felé és segítséget kérni tőle, mert tudja, hogy létezik érdek nélküli szeretet is.
A férfiakat jobban veszélyezteti ez a romboló belső mechanizmus, mert szerepük szerint is elöl kell járniuk, kiválónak kell lenniük. A gyengeség, az önbizalom megrendülése nem férfias dolog és a szégyen örvényként húzza le őket.
A gyermekkor élményeit nem lehet meg nem történtté tenni, nagy az anyák felelőssége gyermekei nevelésénél. A gyermekkori teljesítménynek nincs akkora jelentősége, mint azt hisszük sokan. A szülő feladata "csupán!?" annyi, hogy a gyerekét ellássa alapvető anyagi szükségletekkel, bíztassa, bízzon benne kifogyhatatlanul, segítse abban, hogy önmaga lehessen, és saját képességeit kiteljesíthesse, és ha eljön az ideje, engedje a saját útját járni. A szülő ne magát akarja a gyerekén keresztül megvalósítani, elvetélt álmait a gyerekére ráerőltetni.
