A 8.-as ház;
A kamaszkor és a felnőtté válás között egy meghatározhatatlan időpontban jön el a szülői ház magunkban történő végleges elhagyása, önálló emberré való átalakulásunk ideje. Új, saját értékrendet kell teremtenünk a régi szülőit is felhasználva, de mégis mást, csak ránk jellemzőt. Ez egy befelé forduló, a vajúdáshoz hasonlatos állapot, mely komoly változásokat hoz az életünkben. Stabil önkép kialakítására van szükség, amely segítségével elhelyezzük magunkat végérvényesen az emberek között.
"Meghal a szülőre támaszkodó gyerek, és megszületik a felnőtt" - átalakulása következik el. Sok ember esetében ez a szakasz hiányos, nem akar felnőni, mert fél az egyedüli döntés felelősségétől, és választ magának egy erősebb egyéniséget, egy patronálót. Ez lehet a férj vagy feleség, barát. Sokszor megmarad a szülő, mint patronáló és az ember soha nem lesz igazán felnőtt.
A ház másik jelentése az elmúlás, végleges lezárások háza. Mindennek az elmúlása legyen az emberé, állaté, növényé, - előhívja bennünk ezt az életterületet. Semmi, senki sem él örökké, és azt az időt, amelyet az életre kaptunk jól kell kihasználnunk.
A kisgyerek is már korán találkozik ezzel a területtel, de nem tud mit kezdeni az elmúlás tényével, ezért elhárítja olyan módon, hogy ez a dolog csak mással fordulhat elő, vele nem. A legtöbb felnőtt ember is hasonlóan viselkedik és manapság a fiatalság, az erő, a lendületes energia istenítésének, jelentőségének a felértékelését éljük, nem akarunk szembenézni életünk végességének tényével. Nem helyezzük el magunkat a születés és a halál közötti időszak számunkra kijelölt helyére, vagyis életkorunkat nem akarjuk elfogadni. Pedig ott teljes intenzitással élhetnénk a nekünk adatott életet, élvezhetnénk annak örömeit, és élhetnénk hosszú ideig, majd a vég közeledtekor nyugodtan felkészülhetünk rá.
Egy középkorú ember ne tinédzseri magatartással, életfelfogással éljen, mert ez visszafejlődést jelent a számára! Szomorúan nevetséges, mikor nagymamakorú hölgyek kívánnak bombázóként megjelenni, mert a maga valódi életkorát értéktelennek tartja. Vagy érett férfiak "jópofiznak", és idétlen vicceket mesélnek, izzadság szagúan könnyedséget szimulálva. Nekik már a gazdag
élettapasztalatuk átadása lenne a fő feladatuk, mellyel segíthetnek a hozzátartozóiknak vagy a tőlük segítséget kérőknek.
Szinte illetlenségnek számít az elmúlás témájáról társaságban beszélgetni, mert nem tervezzük be az életünkbe, nem fogadjuk be magunkba az élet mulandóságát, félelemmel telve, görcsösen ragaszkodunk a fiatalság eszményképéhez. Ezért sokszor az ifjonti módon, pazarlóan szórakozó (időszóró) életünkkel, gondolkodás-módunkkal, hiábavaló dolgokra fecséreljük az értékes időnket az életünkben. Fölösleges mozgások, kapcsolatok, nem valódi, szívből jövő élmények keresése és átélése történik, álkedvességek, álbarátságok, álszerelmek (pénz és érdekközpontúak) fenntartása folyik. Csak egy komoly baleset vagy betegség sokkoló hatása kényszerít bennünket arra, hogy egy időre megszakítsuk addigi életünket. Átgondoljuk életünk folyását és - különösen egy halál közeli élmény segítségével - az életünkben lévő dolgok fontossági sorrendje is megváltozzon, átalakítva ezzel addigi értékrendünket.Az értékrend a dolgok fontossági sorrendjét mutatja az életünkben, melyet ritkán fogalmazunk meg és mondunk ki, mégis életünket ez irányítja, és ez törekvéseink mozgatója. Ez az életszakasz - a szembenálló Bika jellegű 2-es ház anyagi felhalmozása helyett, - az anyag fontossági rendjét, mulandó anyagi dolgok elengedésének szükségességét hozza az életünkbe. A szellemi értékek felértékelődésének és a szellemi javak felhalmozásának az ideje kezdődik, amely lehetővé teszi egy átfogó, széles látókör kialakulását a továbbiakban. A ház a Skorpió jegyhez, a Mars és a Plútó analógiájához tartozik.
