Mi az asztrológia?
Ez a meghatározás kizárólag az enyém, nincs általános, mindenki számára elfogadható megfogalmazás.
Az élet általános, alapvető elveinek egymáshoz való viszonyával foglalkozó 4 - 6 ezer éves tapasztalati tudomány az asztrológia. Analógiás elvű, amely azt jelenti, hogy hasonló tulajdonságú, egymással helyettesíthető dolgok halmaza tartozik egy körbe. Az asztrológiában egyazon körbe tartoznak például a szépség, a rózsa, a réz, a nő, a harmónia, a pénz, az édes (vénuszi). Az egyes analógiás elvek összetevői az emberre egyforma hatással vannak, és ezért helyettesíthetők egymással. Azonos információt tartalmaznak, közvetítenek felénk, ez a vénuszi esetében a kellemes szóval közelíthető meg a legjobban.
Az ember felé jövő bármilyen behatás lehet az vagy testi, vagy lelki, vagy szellemi szintű, hamar áttevődik a másik kettőre is. Ezért lehetséges, hogy egy kémiai szer (kábítószer anyaga) hat az érzelmeinkre, a gondolkodásunkra is, hamis illúzió formájában. Egy fájdalmas sérülés okozta szenvedés rossz közérzetet teremt, és képes megváltoztatni a világról alkotott eredeti elképzelésünket is. Fordítva is igaz ez, mert egy erős hit és elképzelés, anyagi változást képes teremteni. Gondoljunk csak a hipnózisban létrejövő égési sérülésekre, Jézus be nem gyógyuló sebeinek magunkra vételére, vagy a tűzön járás károsodás nélküli lezajlására. Én is átmentem rajta, és csodálatos élmény volt számomra. Felvetik a kérdést ezek a tapasztalatok, hogy az életünkben lévő borzalmasan nehéz, fájdalmas problémáink valósak-e, és távolabbra látással, más nézőpontból szemlélve vajon nem icike-picike nehézségek csupán? Megoldhatókká válnak, ha megszerezzük azt a képességet, hogy önmagunkból kissé kiemelkedve más emberek hasonló tapasztalatait hasznosítsuk a magunk számára.
A technikai vívmányok, a természettudományok csodálatos eredményei ellenére, az ember alapvető, élettel kapcsolatos gondjai ugyanazok ma is, mint sok ezer évvel ezelőtt. Sokan csodaváróan közelednek az asztrológia felé, mert a tudományban csalódtak. Az asztrológiai és a mai modern tudomány gondolkodása egymással ellentétes polaritásúak. Nem lehet őket összehasonlítani, mert mind a kettőnek megvan a maga fontos, és fel nem cserélhető szerepe az életben.
Tudományos szempontból nézve az asztrológia szimbólumrendszere; elsősorban az emberi agy jobb féltekéjét használja, mert alapvetően minta érzékelésünket mozgósítja, képi élmények feldolgozására késztet. A jobb félteke színek, érzelmek, időtlen értékek, őselvek ( archetípusok) észlelésére szolgál. Egészben való látásunk székhelye, zenei harmóniát érzékel, térbeli tájékozódásért is felelős, életveszély esetén segítségével ösztönösen hárítjuk el a bajt.
Ezzel szemben a tudomány; az agy bal féltekéjének aktivitására épül elsősorban, amely feloszt, kategóriába, rendszerbe foglal, elemez, időben észlelő, múlt - jelen - jövő érzékelésére késztet.
Az asztrológia,- az ő "jobb féltekés" hasonlatait, bal féltekés, rendszerbe foglalt tanait-, elhelyezi az emberi élet mulandóságában, és ezzel teljes képet ad a világról. Az ember (test-lélek-szellem) minden része ilyen női (jobb féltekés), férfi (bal féltekés) pólusra oszlik. Például a nőies kilégzést ( lazulás, elengedés ), a belégzés férfias része követi ( feszültséggel teli). A szimpatikus idegrendszer a férfias pólusát, - amely egész testre hatóan izgalmi állapotban uralkodó-, a nőies, paraszimpatikus egészíti ki, amely nyugalmi állapotban a szervezet erőforrásait védi, és az emésztésben vesz részt.
Az életfolyamatok is ugyanannak az univerzális, természeti törvényeknek engedelmeskednek, mint az égitestek. Nincs külön törvény a bolygókra és az életre. Testünk, lelkünk, szellemiségünk ezekkel összhangban képes csak működni. Mivel az égitesteknek nincs lelkük, ezért alkalmasak a tiszta elvont analógiák megszemélyesítésére. (Bár némely filozófia szerint az égitestek is élőlények.) Az emberek az égitestek mozgásának, viselkedésének bizonyos természetét összhangba hozták az emberi viselkedés hasonló működésével.
Ezeket a kölcsönös megfeleléseket már sok ezer évvel ezelőtt felfedezték elődeink, és felhasználták a mindennapjaikban a róluk szerzett tudást, és tapasztalatot. Az élethez nélkülözhetetlen viselkedési formákat, tulajdonságokat megszemélyesítették, és ezeknek az isteneiknek áldoztak, rituálisan megemlékeztek róluk, az "isteneiknek tetsző" időpontban.
Ilyen megszemélyesített alapelv (isten) például a központból kisugárzó, megtermékenyítő, életben tartó energia (Nap-isten), amely az élet két alapvető fontosságú részéből, a férfi pólust jelenti meg. Fizikai megfelelője a Nap, amelynek energiáját a növény magába építi. Azt elfogyasztva élteti az állatot és az embert is. Lelkünkre, hangulatunkra is hat a Nap sugárzása. Jobban érezzük magunkat nyáron, vitalitásunk a csúcson van. A "boldogság hormon" termelődéséhez is fényre van szükség!
Karácsony körül viszont a hosszú sötétség miatt pótfényeket kell gyújtanunk, bizakodnunk kell a fény eljövetelében, áldozunk a Napnak. Ez a Nap "száműzetésének" az időszaka, amikor befelé fordulunk és életet megújító erőért imádkozunk. Ez a befelé fordulás, a lélek tisztulás, az elcsendesedés időszaka. A Hold női alapelvét jeleníti meg, amelynek az a dolga, hogy előkészítsen, képessé tegyen bennünket a férfias energia (Nap) befogadására, amikor elérkezik annak az ideje. Általában a női energia a vízhez hasonlatos, amely feloldja a tápanyagokat, hogy a szervezet számára hasznosulhasson. A női energia puhítja, lágyítja testünket, lelkünket annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjunk az élet nehézségeihez, mint a víz a parthoz. Ehhez az elvhez tartozik az ösztönéletünk, (anyai is) regenerálódó képességünk, a női havi ciklus, és minden rejtett képességünk, tehetségünk, az éjszakai álom, ami ellenpólusa a nappali tudatos életünknek, és amely segítségével oldjuk, kiéljük a nappali feszültségeket. A Hold elvének jelentősége a Napéval egyforma, és kiegészítik egymást.
Sokan ezeket az alapelveket babonásnak, gyerekesnek ítélik, pedig Jung is felhasználta őket archetípusainak kidolgozásánál, amely általánosan elfogadottá vált a modern pszichológiában.
