Élj szeretetben és igazságban
A harc a bolygón az energia különböző formáinak, megnyilvánulásainak (pénz, hatalom, anyagi javak, földterület, idő, figyelem, elismerés, szexuális kielégülés, szeretet stb.) megszerzéséért folyik. A legkisebb csatamező a család, a legnagyobbak a II. világháború harcterei voltak.
Megalázó játszmákon keresztül próbáljuk több-kevesebb sikerrel elvenni a másik ember energiáját. Választhatnánk pedig az egyszerűbb és hatékonyabb megoldást is, amely nem jár ráadásul karmikus következményekkel sem: nyitott szívvel, alázattal lehívni, kérni, csatornázni az Univerzumban végtelen mennyiségben rendelkezésre álló Energiát. Az emberek legnagyobb része azonban a tudatosság hiánya miatt nem ismeri ezt a lehetőséget. Ennek egyik oka az, hogy már gyermekkorunktól kezdve azt próbálják elhitetni velünk, hogy a fizikai sík, az anyag az egyetlen létező valóság. Szorítsd ökölbe a kezed és tartsd így egy ideig: így éljük le az életünket, ilyen görcsben, bezárkózva. Félünk a "gonosz és kegyetlen külvilágtól", és nem akarjuk tudomásul venni, hogy mi is részei és okozói vagyunk ennek, és hogy a minket körülvevő sok rossz csak saját belső félelmeink, gonoszságunk, irigységünk, kapzsiságunk stb. visszatükröződése.
Minél jobban bezárkózunk, annál energiahiányosabb állapotba kerülünk. Minél vastagabb betonfallal vesszük körül a szívünket, minél több álarccal takarjuk el Igazi Önvalónkat, annál több energiát veszünk el a környezetünkben élő emberektől. Ezek az "energiaszerző akciók" szinte az élet minden területén megtalálhatók. Elvehetik az energiádat a szüleid, a házastársad, a gyermeked, a vitapartnered, a moziban melletted ülő idős úr, az ABC-ben a pénztárosnő, vagy a mögötted álló vásárló, a telefonon neked panaszkodó barátnő, a tőled több ezer km távolságra élő haragosod, vagy beteg rokonod.
Szomorú kimondani, de mi juttattuk magunkat idáig. Nemzedékek óta, sérült szülők sérült gyerekei vagyunk. Az egészséges családmodell - a férfi mint családfő, aki mutatta az abszolút utat, képes volt a család szellemi irányítására és keresett annyi pénzt, hogy a nő minden energiáját a családi tűzhely melegen tartására (ti. a család összetartása), a férjről és gyermekeiről való gondoskodásra fordíthatta - régen felborult már, és kevés valóban egyensúlyban élő családot találunk napjainkban.
Ha körülnézel, 99 %-ban a nő az erősebb ránézésre is a párkapcsolatokban. A nők nem elégszenek meg azzal, hogy az "otthon úrnői" legyenek, ami a dolguk lenne. Az egész család manipulálására, irányítására törnek. Azt a hatalmas energiát, erőt, amivel rendelkeznek, és amit a Teremtéstől a szülésre, a gyermek kihordására, az anyaságra és a családi tűzhely melegen tartására kaptak, nem belül és a "helyén" élik meg, hanem nyíltan vagy burkoltan a "kalap és a nadrág" megszerzésére és megtartására fordítják.
Ez persze régen is előfordult, de nem ilyen hatalmas arányban. Ükanyánkat is csak akkor verte a férje, ha nem engedte őt férfiként kiteljesedni. Csak a gyenge férfi akarja veréssel, erőszakkal, agresszióval megmutatni a férfiasságát (vagy az alkoholba menekül a valóság felvállalása elől. Másik fő ok a durvaság férjen át való bevonzására, ha a nő gyermekkora érzelmileg sivár volt és/vagy az apja is gyenge férfiként durvasággal kompenzált. Ilyenkor azt hisszük, hogy mi csak ilyet érdemlünk, mert elhitették velünk kislánykorunkban, hogy rosszak és értéktelenek vagyunk, illetve tudatalatti mintakövetésként apánkhoz hasonló férjet vonzunk be. Régen sokkal kiszolgáltatottabb volt a nő és a "kötényének sok mindent el kellett takarnia", hogy lelkileg-testileg megnyomorítva ugyan, de túléljen.
Az I. világháborúban férfiak milliói pusztultak el, és amíg a következő nemzedék felnőtté vált, a nőknek kellett helytállni a férfiszerepekben is. Épphogy kezdett visszaállni az egyensúly, amikor még nagyobb világégés még több férfi halálát követelte. Újra a nők vették át kényszerűségből a családfő szerepét. A helyzet napjainkra alig változott: az egykori traktoroslányok (akik szétrázatták méhüket a nem nekik való monstrum nyergében) unokái, a kosztümös, mobiltelefonos menedzserasszonyok jelentős része szintén nőgyógyászati problémákkal küzd.
Ha a helyünkön vagyunk, tehát a kijelölt utunkon haladunk, megkapjuk hozzá a kozmikus üzemanyagot, és a testünk sem állít le betegséggel. Való igaz, hogy napjainkban a nőnek a külvilágban is meg kell felelni, és ehhez még több erőt kapott. De fontos, hogy ez ne menjen a család, a feleség- és anyaszerep rovására. És hidd el, hogy csak a kibillent családok (szerepeltolódás vagy -csere a férfi és a nő között) teremtik olyanná a körülményeiket, hogy szükség van mindkét keresetre, horribile dictu a férj marad otthon GYES-en. A fizikai sík csak tükrözi következményként, ami a valóságban (lélek) már eldőlt, megvalósult.
Többnyire csak az a férfi bizonyít görcsösen a külvilágban, akinek otthon nem engedik meg, hogy férfi legyen. Többnyire csak az a férfi tör hatalomra a politikai és/vagy a gazdasági életben, akinek nincs hatalma az otthon falain belül. Ezt a családon belüli harcot terjesztik ki a nők manapság és kimennek a férfiak után a kinti csataterekre is. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak azt a férfit lehet elnyomni, aki engedélyt ad rá. Az a férfi vonz be tudat alatt amazon/pótmama/őrmesterfeleséget, aki nem akarja felvállalni a férfi/családfő/felnőttszerepet. Életeken át a női energiákat, feladatokat erősítette, és most, amikor itt lenne az idő a másik oldal megélésére, fél még az újtól és ilyenkor kényelmesebb megmaradni a régi energiákban. Ő mosogat és ő viszi le a szemetet (anyag = anya! Női feladat!). Lehet, hogy több leszületésnek kell eltelnie, míg "átáll" a férfioldalra. A férfitáncosok, -zenészek, -szakácsok csodálatos művészeti és gasztronómiai élménnyel ajándékoznak meg bennünket, míg magánéleti szempontból karmikus zsákutcában vannak.
Aki ezoterikus, transzcendens dolgokkal foglalkozik, biztos érzékeli, hogy napjainkban óriási változások zajlanak a bolygón. Nekünk, akik szellemi tanítók vagyunk, óriási a felelősségünk, hogy hogyan segítjük ezt az átalakulást, a bolygó magasabb rezgésszintre emelését, ami csak akkor következhet be, ha az emberek tudatában pozitív változások történnek.
Kívülről, akarata ellenére senkit nem lehet megmenteni (ezt főleg saját családtagjainkkal kapcsolatban nehéz megélni és elfogadni). A legerősebb tanítást saját életünkkel adhatjuk! Ahogy a vizet prédikáló és a misebort sűrűn kortyolgató paptól elfordul a nyája, nekünk is a szellemi út hiteles képviselőivé kell válnunk. "Magadon kezdd a világ jobbítását," mondja az indiai bölcs. A magunk portáján kell elkezdeni a takarítást. Rendbe hozni emberi kapcsolatainkat a munkahelyen, a baráti körben és elsősorban a családban: feldolgozni a problémákat, nyíltan megbeszélni mindent és nem restellni külső segítséget kérni (pl. terapeuta), ha nem megy. Őszinte önvizsgálatot tartani, hogy olyan párkapcsolatban élek-e, ami ágyékból fakadó szenvedély vagy hatalmi játszma (ami két önzés titkos párbaja), vagy valóban két egyenrangú, szabad lélek testi-lelki-szellemi szeretetszövetsége. Hogy állok a szüleimmel? Folyamatosan bosszút állok rajtuk, megalázom és büntetem őket, netán teljesen ki is iktattam őket az életemből, mert elrontották a gyerekkoromat? Vagy látszólag megbocsátottam nekik, mert én ezoterikus vagyok és az megbocsát, meg aztán ez volt a karmánk? Ez a harmad-negyedosztályú cukrász "sarokháztorta-bravúrja": a száraz süteményt gyönyörű fehér tejszínhabbal vonja be. A külső vonzó, de a mélyben ott lapul a hazugság.
Mennyire élem tudatosan a hétköznapjaimat? Ébredéstől elalvásig a középpontomban, tehát aktív meditációban vagyok, vagy az ezotériát bástyának használom és mögé menekülök a valóság elől: kipipálom a napi meditáció-penzumomat azzal, hogy 10 percet szemezek lótuszülésben a Buddha-szoborral? Sok olyan kozmikus útitársammal találkozom előadásokon, akik 10 éve ugyanolyan bőszen jegyzeteltek, mint most, de a beépítés elmaradt, csak a jegyzeteikkel teli fiókok és dobozok száma és a dioptriáik szaporodtak. Épp a lényeget hárítják: az igazságot, az életet. Fájdalmas és ijesztő szembesülni az árnyékrészeinkkel (félelmek, gyűlölet, kapzsiság, féltékenység...).
Lehet választani a menekülést belső démonjaink elől, és futni életeken át, de lehet választani a megállást és a bátor szembenézést is. Sok energiát felemésztő munka a belső takarítás, de ha egyszer nekikezdünk, minden segítséget megkapunk hozzá szellemi vezetőinktől, barátainktól, választott szakemberektől, angyaloktól.
Szívemből kívánom, hogy Neked is sikerüljön.
Hamikus Zsuzsanna
tradicionális reikimester
Kelt: 2001. március. 06.-án.