A Vízöntő kor tanítói, anno 2000
Barátaim, tanítványaim, olvasóim és haragosaim egyaránt tudják, hogy olykor olyan véleményeket fogalmazok meg, amelyek szöges ellentétben állnak a New Age azon felfogásával, mely szerint minden szép és jó, és egyformán igazat kell adni mindennek és mindenkinek. Nos, ezt vállalom, mert az elfogadás és egyetértés két különböző dolog, továbbá a tudás és a megkülönböztetés kettős képessége a szellemi területeken még fontosabb, mint a fizikai életben. Tudom, hogy ez az írásom sem csak barátokat fog szerezni - de vállalom. Nem akarok mindenkinek megfelelni - és ugyanezt tudom tanácsolni olvasóimnak is. Tudás és a megkülönböztetés - sajnos épp e kettő hiányzik manapság. Megdöbbent sok előadó, oktató, mester, cikk- és könyvíró felkészületlensége és műveletlensége. Az ezotéria mai könyveiből, vagy akárhány elvégzett tanfolyamon sem lehet ugyanis általános műveltséget szerezni. Az vagy van, vagy nincs valakinek. Ha nincs, meg lehet szerezni, de nem lehet közhelyekkel pótolni a hiányt. Ha valaki a mágia, misztika, ezoréria történeti vonatkozásaira utal, nem árt, ha ismeri a történelmet, földrajzot, filozófiát, vallásokat, az európai kultúrában mindenképpen, de ha a keletiekre hivatkozik, valamelyest az ő kultúráikat is. Mindezek mellé nem árt némi irodalmi műveltség, olvasottság. Ha természettudományos érveket vesz elő, nem elég hallomásból ismerni a klasszikus és modern fizikát, kémiát, biológiát, lélektant, csillagászatot stb. Őszintén kiváncsi lennék például arra, hogy az a sok-sok szakértő, aki Einsteinre hivatkozik (okkal, vagy ok nélkül) vajon elolvasta-e (meg sem merem kérdezni, megértette-e) a relativitás specális és általános elméletét? Gyanítom, siralmas lenne egy ilyen felmérés eredménye. Olyanok hivatkoznak történeti tényekre, akik lazán tévednek pár száz éveket, pár ezer kilométereket, gyógyításról beszélnek, de nincsenek tisztában a vérkörökkel, hormonokkal, okkult anatómiáról és energetikáról tanítanak, de olykor a szervek alapvető biológiai szerepét nem ismerik. Prófétálnak szíriuszi lényekről, de nem biztosak abban, merre is van az égbolton az Orion csillagkép, lélektani kérdésekben Jungra hivatkoznak (ez a divat), anélkül, hogy vették volna maguknak a fáradtságot, hogy alaposabban megismerjék. Keleti analógiáikban könnyedén összekeverik a buddhista, hindu és taoista fogalmakat - egyáltalán mindent, mindent összemosnak hivatkozván arra, hogy úgyis mind ugyanarról szól (ami valahol igaz is, de emellett azért nagyon is markánsak és nem véletlenek a különbségek). No meg Hermész Triszmegisztosz is jó adu, hiszen, mint tudjuk, mindegy, fent, vagy alant.... Szegény
Hermész, épp most olvastam (evidenciaként említve), hogy a Tabula Smaragdina tartalmazza, hogy minden precessziós év adott szakaszában a földönkívüliek megkísérlik elfoglalni bolygónkat (Drunvalo Melchizedek) A tudatlanságot persze néhány kellően fölényes gesztussal leplezni lehet, amiből a nála is felkészületlenebb hallgató biztosan érzi, az előadó csak azért nem megy bele a részletekbe, mert azok nyilván a kisujjában vannak - aki meg nem így gondolja, legfeljebb a fejét csóválja, szünetben diszkréten távozik, mert azért mégiscsak csúnya dolog lenne nyilvánosan leégetni az előadót. Némely könyvben ilyenkor a szerző kiteszi a három pontot (mint én is az imént), esetleg titokzatoskodva hozzáteszi, hogy "de erről most még nem szabad többet elmondanom" (nektek, tudatlanoknak, csak ha majd megengedik az égiek és ti is olyan okosak, fejlettek lesztek, mint én). Ha valakit - tolerancia ide, vagy oda - nem irritálnak az ilyen fontoskodó, egoista kitételek, jelentkezzen! A "tudó" ember véletlenül sem mond efféléket és azt még jobban kerüli, hogy bárkiben is az értéktelenség érzetét keltse. "Fecseg a felszín, hallgat a mély." Meglep a naivitás, ahogyan sokan az innan-onnan összeszedett "ismereteket" elhiszik és (olykor megtoldva egy kicsit) terjesztik. Pedig néha csak utána kellene gondolni vagy számolni. Kedvenc példám az "indiai pálmalevél könyvtár" Eszerint Indiában (hol is lehetne másutt?) van egy könyvtár, ahol pálmalevelekre írva ott van valamennyi emberi lény valamennyi inkarnációjának története a múltban, jelenben és jövőben. Afféle kozmikus III/3 ügyosztály. Ezer évenként a leveleket újraírják a szerzetesek, és aki eljut hozzájuk, elolvashatja a róla írottakat (milyen nyelven?) és vannak akik állítják, jártak ott és olvasták is a sajátjukat. Viszont ha valaki kettesnél jobb volt matekból nyolcadikban, megsaccolhatja, vajon hány levélen fér el egy ember minden élete a végtelen múlttól a jövőig, és csak pár milliméteres vastagsággal számolva vajon elférne-e a világ legnagyobb könyvtárában is hatmilliárd ember "kartotékja" (csak a jelenleg épp testben lévőket számolva), és vajon hány szerzetesnek kellene másolgatnia, hogy ezer év alatt végezzen a munkával? Einstein, Jung, Triszmegisztosz mellett állandó és jól bevált blöff még például a NASA kutatásaira hivatkozni. Mindenki sejti, hogy vannak titkolt kutatási programjaik az űrkutatás mellett, így nyugodtan le lehet írni, hogy megtalálták Noé bárkáját, Lót feleségét (sóbálványként), vagy akár Bálám szamarának földi maradványait. Ha ezt egy honi lap egy külföldi magazinból veszi át, a jámbor olvasó annál inkább hajlamos hitelt adni neki, hiszen a NASA, az azért nem semmi. Hogy továbbmenjek a kötekedésben, az sem túlságosan tetszik, hogy napi gyakorlattá vált más tudását, tanításait, mások által kidolgozott gyakorlatokat sajátunkként tanítani. Mindenkinek vannak mesterei, mindenki tanul, vagy tanult valakitől, ez nem szégyen, hiszen nem fedezhetünk fel mindent magunk - de aki valamit is ad a tisztességre, jelzi, ami nem a saját gondolata, felfedezése, megemlíti, kitől tanulta, irodalomjegyzéket mellékel, vagy jelzi az idézetek szerzőit. Sajnos ezt reikimesterektől táltos-oktatókig igen sokan mellőzik. Jogos kérdés, ha ennyire műveletlennek tartom számos pályatársamat (természetesen nem mindenkit, akinek nem inge, ne vegye magára - és tudom, nem is fogja), vajon akkora nagy tudósa vagyok-e minden humán és reál tudománynak? Természetesen nem, de azért igyekszem pár dologban "képben lenni". Legalábbis azokban, amelyeket tanítok. És -sajnos?- messziről kiszúrom a blöfföt, "szagról" megismerem a könyvesbolt polcán azokat, amelyeket inkább abszolút profán célra kellene használni, akármilyen bestsellernek számítanak is. Ha valamit nem tudok, úgy gondolom, kisebb szégyen bevallani, mint úgy tenni, mintha ismerném. Tévedés ne essék, érdeklődve hallgatom, olvasom, ha valaki bármilyen fantasztikus elméletekkel áll elő, amíg a saját rendszerén belül következetes, nem ferdít és nem hallgat el tényeket és amit állít, nem áll szöges ellentétben mindazzal, amit (alkalmasint nála nagyobb) tudósok, mesterek tanítottak évezredek óta - bár ők is tévedhettek és lehet, hogy egyszer evidencia lesz, ami ma fantasztikum. De az ilyesmi azért nem a tudatlanság és hiszékenység nászából szokott foganni. Egy japán mester nyilatkozta a közelmúltban, hogy az európai mesterekkel (nem határozta meg, milyen irányzatra gondol) két baj van: túl fiatalok, és/vagy neurotikusak. Sajnos tökéletesen igaza van. Alig huszonéves "mesterek" képződnek tucatszámra, csak mert elvégeztek valami tanfolyamot és oklevelük van róla. Valójában aligha lettek mesterek. Lehetnek ugyan akármilyen magasztos előző életei valakinek (hacsak nem tudatosan újraszülető tulku, mint a Dalai Láma), bizony mindent újra kell tanulni a szobatisztaságtól Heisenbergig vagy az ezoterikus tanokig. Legfeljebb bizonyos dolgok már ismerősebbek és könnyebben rájuk érzünk. Meg aztán a földi fejlődés csakránkénti 7x7 éves ciklusát sem véletlenül találták ki. Még a reikimestereknél ismert (és legtöbbször be nem tartott) 35 éves korhatár is kevés. Inkább a 49 mellett lennék, (annak ellenére, hogy engem 40 éves koromban avattak reikimesterré) - nem gondolva persze, hogy az adott életkor önmagában bármit is jelentene. Csak bámulni tudom emellett némelyek bátorságát (életkoruktól függetlenül), ahogyan az ezotéria, vagy saját szakterületük alig pár éves ismerete és művelése után tanítanak vagy könyvet írnak róla. A neurózissal még több a baj. Mivel a nyugati (keresztény) kultúra úgy ahogy van, neurotikus, az egyéni és a társadalmi tudat szintjén egyaránt, legfeljebb arról lehet szó, hogy kevésbé neurotikus, gyógyítható, és neurózisaiból gyógyulni akaró delikvenseket kellene találni. Gyakori viszont, hogy épp a gyógyításra szorulók lesznek mesterekké. Frusztráltak, szorongóak, kudarcaik kompenzálását keresik abban, hogy valahol beavattatják magukat. Innentől a neurózisuk és összes megoldatlan életproblémájuk nem kezelendő probléma többé, hanem követendő minta. Mintegy szentesítve látják a beavatásuk okán, annak tartják a tanítványok is (hiszen a mester a minta), és az utánpótlásban, a következő mesterek kiválasztásánál az ilyen mester nyilván magához hasonlókat fog kiválasztani. Így biztosítva van a neurózisok átörökítése is - nehogy a dolog véletlenül úgy tudjon működni, ahogy kell. Tapasztalom viszont azt is, hogy a neurotikusok mellett egyre nagyobb számban vannak pszichotikusok (magyarul elmebetegek). Tudom, hogy ez nagyon durván hangzik, de igaz. Tanú rá sok pszichiáter és a "Lipót" (közelmúltban sajnos bezárt) valláspatológiai osztálya. Leginkább paranoid, azaz téveszmés zavarok fordulnak elő. Onnan lehet őket felismerni, hogy ők azok, akik térítenek, prófétálnak, meg vannak róla győződve, hogy "fentiek" kiválasztottjai, Isten, Jézus, az arkangyalok, Hermész Triszmegisztosz, Saint Germain vagy az ufonauták a tanítóik, nekik és csak nekik nyilatkoztatták ki a végső és teljes igazságot a világról, teremtésről, földön kívüli civilizációkról, gyógyításról vagy a Nagy Piramis titkáról. Nem tudják elviselni, ha valaki nem hisz nekik. Valóban megdöbbentő, hogy napról napra többen vannak. Ne is kísérletezzünk azzal, hogy bármiben is megváltoztassuk őket, józan érvek meghallgatására ugyanis teljesen képtelenek. Arról sem tudjuk soha meggyőzni oket, hogy nem az általuk hitt személy tanítja őket. Paradox módon minél zavarosabb tanokat terjesztenek, annál több a hívük - akik előbb-utóbb ugyanúgy megzavarodnak. Ez a fajta elmebaj ugyanis ragályos. Ugyanez a tünetcsoport más megközelítésben megszállottságnak nevezhető. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy tanaikat nem maguk agyalják ki, hanem mások, nem testi lények sugallják őket. Csakhogy nem az említett magasztos intelligenciák, hanem többnyire közönséges elhalt lények az asztrálvilágból, és nem is mindíg tisztességes szándékkal. Ugyanis aki egyenes úton jár, nem adja ki magát másnak, még az asztrálsíkon sem. Spiritisztáktól tudjuk, hogy ezt alacsony szintű elhaltak nemegyszer megteszik, és gyakran nincs is más mód az ellenőrzésre, mint kritikusan figyelni, amit mondanak. Mert azt ugyebár egyikünk sem gondolja, hogy Jézus lenne olyan hazudozó, aki minden kiválasztott szószólójának gyökeresen mást mond. Ha végignézünk a mai könyvpiacon, tucatjával jelennek meg égi lények diktálta könyvek. Az egyik szerint ma ibolyaszínű gyermekek születnek 10-12 csakrával, a másik szerint húsz éven belül valamennyien fénytestben élő megváltottak leszünk, a harmadik egy körszimmetrikus mintában (amilyenek a magyar szuszékokon is vannak) megtalálta az élet titkát és jobb meditációt tud, mint maga Hermész Triszmegisztosz, továbbá megtanítja, hogy kell megépíteni a Merkabát - miközben írásaik hemzsegnek a filozófiai, fizikai, élettani, szellemtani, történelmi és még ki tudja miféle, durvábbnál durvább hibáktól, ferdítésektol, hazugságoktól. Úgy tűnik, az alsóbb asztrális világok kezdenek elszemtelenedni. De miért is ne tennék, ha van rá vevő és minden blöffjüket beszedjük. Mindenképpen van viszont e könyvekben valami karizmatikus, csábító, elhitető erő, ami nem a földi írótól származik - innen a hallatlan népszerűségük. Akinek van valamiféle belső érzékelése, gyakran eleve taszítást érezz, ha csak rájuk néz is. Akinek nincs, legalább legyen kellő műveltsége, hogy mérlegelje, mi igaz és mi nem - ne legyünk elfogultak, érdekes és jó gondolatok azért a legvadabb szerzeményekben is vannak. Akinek meg egyik sincs, jobban teszi, ha meg se veszi azokat, ahol már a borító azzal hivalkodik, hogy égi mesterek, mennyei tanítók üzenetét hozza. Nos, kevés kivétellel ilyennek látom a jelenkor ezoterikus tanítóit és tanításait. Cseppet sem remélem, hogy ez hamarosan változni fog, legalábbis a pozitív irányba. Egyre több zavar, hamis prófécia és elmebaj lesz. Ez ugyanolyan tisztulási folyamat az asztrális és mentális szinten, mint a rák a fizikain. Akkor is át kell menni rajta, ha ez fájdalmas, és sok áldozattal jár. Legfeljebb azon igyekezhetünk, hogy mi (és azon kevesek, akikre hatni tudunk, akik jobban figyelnek ránk, mint a szenzációvadászokra) ne legyünk az áldozatok között, ha más út is van. A tradíciók, tanítások ismerete reál és humán, fizikai és szellemi szinteken, a tudás és a megkülönböztetés (vidya és vivéká) ezért a legfontosabb képességek a Vízöntő-kor hajnalán.
2000-09-04.
Kövesi Péter
