Amennyiben most szeretnél megismerkedni a szörffel, érdemes
pár órát egy szörfiskolában venni , hogy az alapokat elsajátítsd!
(pár iskola címét a szörfiskolák fejezetben megtalálod)
Amennyiben úgy döntesz, hogy saját felszereléssel vágsz bele ebbe
a szép, de sok kitartást és állóképességet kívánó sportba, akkor
az alábbiak szerint válassz felszerelést magadnak:
Tanuláshoz ideális a testsúlyunknál 50-60 literrel nagyobb térfogatú
deszkát választani, esetleg kihajtható sverttel. Célszerű minél
szélesebb deszkát választani. Ebben az esetben a deszka nem fog
elsülyedni alattad, amikor ráállsz. Ideális választás a 6-6,5
nm kötüli 5-6 latnis, camber nélküli vitorla. Ha papucsokkal ellátott
szörfön kezdesz tanulni, az első időszakban ajánlatos a papucsokat
leszerelni. A szörf így kevésbé sportos látványt nyújt ugyan,
de a gyenge szélben úgyis felesleges papucsok zavarnák a mozgást
a szörfön. A kezdéshez legjobb a viszonylag sima, nyugodt víz,
és 1-2-es erősségű szél. Ideális ha a víz kb. derékmagasságú,
a szél pedig a part felé, vagy azzal párhuzamosan fúj. A part
felől fújó szélben nagy az elsodródás veszélye, ilyenkor inkább
ne tanulj szörfözni!!! Ha van árbocsín, állítsuk az árbocot a
vitorlának megfelelő helyre, általában közepére (és nyissuk teljesen
ki a svertet, ha van). A szerelés összeszerelésében segít az "összeszerelés"
fejezet, részleteket olvasd el ott.
Még az indulás előtt:
Célszerű az első gyakorlatokat vitorla nélkül csak a deszkával
végezni. Ideális a szélcsend erre a gyakorlatra. Erre azért van
szükség, hogy a deszkán jól tudjunk egyensúlyozni, érezzük annak
mozgasát testünk alatt.
A deszkára térdeljünk fel a vitorla helyére, úgy hogy térdeink
közt legyen az árbóc helye. Mozgassuk a deszkát alattunk, érezzük
annak mozgását. Aztán lassan álljunk fel és óvatos, lassú mazdulatokat
tegyünk a deszkán. Figyeljük meg, érezzük, milyen mozgásra hogyan
reagál a deszka. Lassan araszolva lépkedjünk a deszka orra, majd
vége felé. Mindvégig a deszka hossztengelyében álljunk. Ezek után
a deszkára úgy állunk, hogy mindkét lábunk a deszka hossztengelyével
párhuzamos. Kb. a vitrola helyénél kezdzük a gyakorlatot és araszolva
mozogjunk párhuzamosan a deszkán. Közben kicsit limbáljuk a deszkát
alattunk, érezzük a deszka reakcióit, korrigáljuk mozgásunkkal.
Ha már ezeket a gyakorlatot úgy meg tudjuk csinálni, hogy a deszka
orrától a végéig határozott lépésekkel biztonságosan el tudunk
jutni és vissza, akkor elsajátítottuk az egyensúlyozás alapjait.
Célszerű az összeszerelt vitorlával még a parton ismerkedni. Válasszunk
egy nagyobb sík, fáktól mentes, füves területet. A gyakorlatot
nagyon kis szélben, szellőben végezzük. Állítsuk fel a vitorlát
és próbálgassuk azt forgatni, behúzni a szélbe a végét, majd kiengedni
belőle a szelet a bumkéz kinyujtásával.
Ha ezeket a gyakorlatokat jól begyakoroltuk és érezzük, akkor
nagy valószínűséggel a következők sokkal egyszerübbek lesznek,
mintha ezeket nem gyakoroltuk volna. Sajnos sok tanuló egyből
a teljes szereléssel próbálkozik a vizen, és csak esik-kel, elmegy
a kedve az egésztől pár óra szenvedés után.
Az
indulás
Először vigyük a deszkánkat a vízbe úgy, hogy a svert ne érjen
le. Ez ne legyen mélyebb derékig érőnél. Az induláshoz állítsuk
a szörföt félszélbe (a szél iránya a szörftestre merőleges legyen),
a rigget tegyük a szél alatti, azaz a leoldalra. ( A leoldal
a továbbiakban azt az irányt jelöli amerre, a luvoldal pedig azt
az irányt, ahonnan a szél fúj ). Az árboc 90 fokot zárjon
be a szörftesttel. Tegyük mindkét kezünket a deszkára, és toljuk
fel magunkat térdelő állásba, hogy a térdünk az árboc két oldalán
legyen. Fogjuk meg a felhúzókötél végét, de még ne álljunk fel.
Próbáljunk függőlegesen maradni a térdelő állásban. Ezt a felhúzókötél
húzásával érhetjük el. A felhúzás szokta a legnagyobb gondot okozni
a kezdőknek. Amíg meg tudjuk tartani a deszka merőlegességét,
addig viszonylag stabil állapot. A felhúzó kötéllel a kezünkben
álljunk fel rajta. Álljunk egyik lábunkkal közvetlenül az árboc
előtt, a másikkal 20-30 cm-rel az árboc mögött a szörf középvonalában.
Hátunk természetesen a szél felé mutat.
Miután meggyőződtünk arról, hogy az árboc merőleges a szörftestre,
elkezdhetjük felhúzni a vitorlát. Ez az elején nehezen megy, de
ne nagyon erőlködjünk, az árboc csúcsát mintegy 0,5 m-re kiemelve
a vízből hagyjuk, hogy a víz először kifusson a vitorlából. Ha
a vitorla kinn van a vízből, lazán behajlított karokkal tartsuk,
a felhúzókötél tövénél fogva. Fontos, hogy ne dőljünk túlságosan
előre, a felsőtestünk függőlegesen álljon. Az a kezünk, amelyikkel
később az árbóchoz közelebb fogjuk a vitorlát tehát amelyik a
szörf orrához van közelebb, lesz az árbóckéz, a másik pedig a
bumkéz. Lassan húzzuk fel a vitorlát majdnem függőleges állásba.
Bumkézzel fogjuk a felhúzókötél tövét, az árbóckézzel nyúljunk
át fölötte és ragadjuk meg a bumot közvetlenül az árboc mögött,
vagy az árbócot a bum fölött. A vitorlát hagyjuk lobogni a széllel,
azaz a deszkára merőlegesen. Ezt a mozdulatsort gyakoroljuk többször
is, eresszük le, majd emeljük ki a vitorlát a vizből. Gyakoroljuk
addig, amig jól érezzük az egyensúlyt.
Húzzuk az árbóckézzel a vitorlát a szél felé és kicsit előre,
majd fogjuk meg a bumkézzel is a vitorlát kb. 40-50 cm-re az árbockéz
mögött. A szörf elindul!!! Az árboc előtt lévő lábunkkal lépjünk
az árboc mögé. Ha a vitorla első éle lobog, a bumkézzel lassan
húzzuk be a bumot magunk felé addig és csak addig, amíg a lobogás
meg nem szűnik. A vitorla húzása ugyanis ebben az "éppen csak
nem lobogó" állapotban a legkedvezőbb. Ha a vitorla húzása túl
erős és a rigg leoldalra dől, ne próbáljuk előredőlve erővel visszahúzni
a vitorlát. Ha a bumkézzel kicsit ráengedünk, a vitorlából a szél
"kiszökik" és a vitorla oldalirányú húzása kisebb lesz. Így könnyen
visszaállíthatjuk az árbocot a függőleges helyzetbe. Ellenkező
esetben, ha úgy érezzük, hogy alig húz a vitorla és mindjárt hanyatt
esünk a vízbe, húzzuk be a bumkezünkkel a vitorlát. Az optimális
helyzetén így "túlhúzott" vitorlán nagyobb oldalirányú erő ébred
és segít visszanyerni az egyensúlyunkat. Ez az egyensúlyi játék
a szörfözés megtanulásának egyik sarkalatos pontja. Ha erre egyszer
"ráérzünk", a szörfözés alapjainak elsajátítása már nem fog komoly
gondot okozni.
A szörföt a rigg előre-hátra döntögetésével irányítjuk. Ha a vitorlát
előredöntjük, a szörf a széltől el, azaz lefelé fordul, ezt leejtésnek
nevezzük. Ha hátradöntjük a vitorlát, a szörf a szél felé fordul,
ezt felmenetelnek, felélesedésnek nevezzük.
A indulásnál gyakori hiba, hogy a vitorlát túlságosan hátradöntve
tartjuk. Ilyenkor a szörf azonnal szélbe fordul, a vitorla belobog
és mi a vízbe esünk. Ilyenkor figyeljünk arra, hogy a bumkezünk
a startkötéllel tényleg húzza előre a vitorlát mielőtt az árbockézzel
a bumot megfogjuk és a már két kézzel tartott vitorlát kellőképpen
előredöntve tartsuk. A szörf haladási irányát általában a szélhez viszonyítjuk.
Ha a szél elölről, a szörf tengelyével kb. 30°-45°-os szöget bezáró
fúj, negyedszélről beszélünk. A szörfre nagyjából merőlegesen
fújó szelet félszélnek nevezzük. Ferdén hátulról fújó szélnél
háromnegyedszélben - raumban - szörfözünk, ha pedig a szél iránya
megegyezik a szörf haladási irányával, akkor hátszelezünk. Azt
gondolnánk, hogy a szörf hátszélben halad a legnagyobb sebességgel,
mivel a szél energiája ekkor teljesen a szörf előrehajtására fordítódik.
A vitorla profiljának sajátos működése következtében azonban a
legnagyobb erő akkor keletkezik, amikor a vitorla a széllel szöget
zár be, tehát szörfünk a raum szakaszban a leggyorsabb.
A vitorla előre-hátra döntésével bizonyos határok között irányítani
tudjuk a szörfünket. Ahhoz azonban, hogy a kiindulási pontunkhoz
visszajussunk, már egy manővert kell végrehajtanunk. Kétféle ilyen
manőver van:
-fordulás, ha a szörf orrát, és
-hauzolás vagy perdülés, ha szörf végét fordítjuk a szél felé.
A hauzolás az elegánsabb, gördülékenyebb manőver, erős szélben
kisebb szörfökkel csaknem kizárólag így fordulunk. A kezdő számára
azonban sokkal egyszerűbb és praktikusabb a fordulás megtanulása.
Egyrészt könnyebb a megtanulása is, másrészt mivel a szél felé
indulunk el, a manőver közben magasságot nyerünk, az elsodródás
veszélye kisebb lesz.
nézd meg a képen
A forduláshoz először "szélbe" kell állítanunk a szörföt.
A szörf akkor áll szélben, ha a hossztengelye a széllel
párhuzamos, orra a szél felé mutat és a vitorla lobog. Ehhez,
mint már tudjuk, hátra kell dönteni a vitorlát. Minél hátrébb
terheljük a szörföt, azaz minél hátrébb állunk rajta, annál
kisebb lesz a kanyar íve. A vitorlát természetesen nem engedjük
lobogni, tehát minél inkább a szél felé mutat a szörf orra,
annál közelebb húzzuk a bum végét a szörftest középvonalához,
esetleg túl is húzzuk rajta.
Amikor a szörf orra már majdnem a szél felé mutat,
előre lépünk a szörfön, első lábunkat a vitorla elé téve. Árbóckezünkkel
megfogjuk a felhúzókötelet vagy az árbócot rögtön a bum alatt,
és ennél fogva tartjuk a már lobogó vitorlát, miközben apró lépésekkel
az árboc előtt a vitorla túloldalára lépkedünk. A szörf közben
elfordul alattunk, az orra először a szél felé, azután azon túl
fordul. A felhúzókötél tövét tartó árbóckezünk lesz a fordulás
után az új bumkéz, az induláshoz hasonlóan az új árbockézzel átnyúlunk
felette, megfogjuk a bumot vele, majd a bumkézzel is ráfogunk
a bumra ( a képek jól láthatóvá teszika mozdulatsort)
A fordulás után különösen ügyelni kell arra, hogy a vitorlát előredöntve,
a szörf orrát a szél felől elfordítsuk. Fontos még: csak akkor
hajtjuk jól végre a fordulást, ha a szélfelé forduláskor annyira
hátradöntjük a vitorlát, hogy a bum vége szinte a vizet érinti.
A fordulás lehetőséget ad a széllel szemben haladásra is. Ilyenkor
negyedszeles szakaszokat teszünk meg egymás után, irányunkat közben
fordulással változtatjuk.
Ezt a cikk-cakk irányú előrehaladást kreutzolásnak - cirkálásnak
- nevezzük.
A fordulással ellentétben
a hauzolásnál vagy perdülésnél nem a szörf orra, hanem a
hátulja fordul a szél irányába. A hauzolást tehát leejtéssel
kezdjük, azaz a vitorlát kissé előre döntjük. A szörf kezd
elfordulni a széltől, a vitorlát egyre kijjebb engedjük.
Végül teljesen hátszélben szörfözünk, a vitorla síkja merőleges
a szörf hossztengelyére, a szörfön a svert mögött kis terpeszben
állunk, lábfejeink egymással és a szörf tengelyével párhuzamosak.
Ilyenkor tulajdonképpen már nem lenne szükség a svertre, mivel
az a fordulást akadályozza. A hátszelezés azonban a szörfözés
leglabilisabb szakasza, ezért a hauzolás tanulásakor a lehető
legnagyobb svertfelülettel szörfözünk. A hauzolásnál is érvényes
az a szabály, hogy minél hátrébb terheljük a szörföt, annál kisebb
sugarú körben kanyarodik. Hauzoláshoz egy kissé az árbóckéz oldalára
döntjük a vitorlát, erre a szörf orra továbbfordul. Ekkor előrehajolunk,
az árbockéz elengedi a bumot, a vitorla átperdül a másik oldalra.
A perdülést gyorsíthatjuk, ha a felhúzókötél végét tartó régi
árbóckezünkkel az árbocot magunk előtt keresztbe (luv felé) húzzuk.
Miután a bum vége átperdült a szörf orra felett, az ismert keresztbefogásos
technikával indulunk és a vitorlát hátradöntve a szörföt raumból
félszélbe fordítjuk.
A hauzolás során
szörfünk megőrzi sebességét, nem áll meg mint a fordulásnál,
mi pedig végig az árboc mögött maradhatunk. Kis szörfökön,
funboardokon ezért szinte kizárólag hauzolással fordulunk.
A továbbfejlődés érdekében tehát ajánlatos a kezdőknek a hauzolást
jól begyakorolni. Ha már a fordulást és a hauzolást is megtanultuk,
sűrítve gyakorolhatunk manőverkörökben. Ennél félszélből indulunk,
felélesedve megfordulunk, a szörföt leejtjük, hauzolunk, felélesedünk
és kezdjük az egészet előröl.
A wasserstart (vízből indulásnak
lehetne fordítani) az az alapmanöver, amelyet a további
fejlődéshez mindenféleképpen el kell sajátítanunk. Elméletileg
szörfözhetnénk úgy is, hogy minden esés után a felhúzókötéllel
indulunk. így azonban erős szélben izmaink pár indulás után
úgy kifáradnak, hogy gondolataink egy célra összpontosulnak,
arra, hogy mindenáron a szörfön maradjunk. Ez nem csak a
manöverek elsajátítását akadályozza, hanem nagymértékben
csökkenti a szörfözés örömét is. Ezzel szemben a vízből
indulás viszonylag könnyű módja a szörfre kerülésnek. Ebben
az esetben a nehéz munkát az izmaink helyett a szél végzi.
Nézzük a dolog technikai részét!Célszerű a wasserstart elsajátítása
előtt jól begyakorolni a beachstart mozdulatait.A
beach start
a wasserstart könnyített változata, sekély vizekben ezt alkalmazzuk.
3-4 Bft-os szélben gyakoroljuk. Célszerű sekély, combig-derékig
érő vízben elkezdeni a tanulást. Állítsuk deszkánkat merőlegesen
a szélre, vitorlánk a szél oldalon legyen. Emeljük ki az árbócnál
fogva a vitorlát a vízből, úgy, hogy először az árbóc végét kiemelve,
majd mindig közelebb és közelebb fogva a bumhoz. Az árbóckézzel
fogjuk meg a bumot az árbóc mellet, bumkézzel pedig attól kb 60
cm-re fogjunk. Lebegtessük a vitorlát, érezzük, mikor kap bele
erősebben, és mikor gyengébben a szél. Bumkézzel lazán tartsuk
a vitorlát a szélben. Ilyenkor a vitrola kb. vállmagasságban van.
Először a hátsó lábunkat teszük fel a deszkára a két papucs közé.
Amennyiben a deszka kissé szélfelé fordult ez idő alatt, ilyenkor
ezzel a lábbal kissé magunk alá húzzuk azt. Egy mozdulatsorral,
emeljük fejünk fölé a vitolát teljesen kinyújtott kézzel, végig
a szélbe egyensúlyozva, majd kicsit a szélre húzva lépjünk fel
első lábunkkal is, rögtön az árbóc tövéhez. A szörf azonnal elindul!
A vitorlát ilyenkor ajánlatos kissé előredönteni, mert a deszka
valószínű kissé szélbe fordul. Ezt a mozdulatsort nagyon sok gyakorlással
tökéletesítsük, mindig mélyebb és mélyebb vízben. A wasserstart
elsajátításához érdemes sekély vízben, a vízben ülő, vagy fekvő
helyzetekből a gyakorolni a fenti mozdulatsort. Ha ezt már rutinból
csináljuk, a wasserstart egyik felét már meg is tanultuk.Ebből
is látszik, hogy a wasserstart két részre bonható: egyik a vitorlázat
induló helyzetbe hozása, a másik a már leírt mozdulatsor kicsit
modosított változata.
A szörf a wasserstartnál a kissé a szél felé áll. A vitorlázat
a szél oldalon az árbóc a szél és a deszka vége között kb. féltávolságra
van. A vitorla hátó fele a deszka végéhez közelebb az árbóc a
szélhez közelebb pozicióban van.
Ezt a poziciót kell elérnünk ahhoz, hogy a már megtanult (beachstart)
muzdulatsorral a deszkára kerüljünk.
Törekednünk kell arra, hogy a vizbe kerülésünkkor a vitorla a
szél felöli oldalra kerüljön. Ha nem így történt, akkor át kell
forgatnunk a deszkát és a vitorlát ebbe a pozicióba. Ilyen esetben
először ki kell emelnünk a vitorlát a vízből. A vitrolát úgy állítsuk
be, hogy a szél az árbócra merőleges fújjon. A deszkával ilyenkor
igazán nem kell foglalkozni. A vitorla vizből történő kiemelésére
több módszer is van. Vagy kiúszunk az árbóc végéig és ott megemelve
araszolva állandóan kiemelve eljutunk a bumig, vagy a bum felett
fogva az árbócot, hanyadt úszva a szél felé, apró, a vízből kiemelő
rántásokkal a széllel kiemeltetjük. Itt jegyezném meg, hogy ilyenkor
nagyon jó segédeszköz a megfelelő mentőmellény, ami segít a vitorla
kiemelésében a vízből. Bármelyik megoldást is választjuk, a cél
az hogy a vitorla árbóc felöli oldala a fejünk fölött legyen.
Ekkor a vitrola aláúszva megfogjuk a bumkézzel a bumot, mindvégig
egyensúlyozva a vitrolával, hogy az se sok se kevész szelet ne
fogjon. A vitorlát ilyenkor lehet, kell átemelni a deszkán. Erre
a már megtanult szabályokat alkalmazzuk, a vitorla előredöntése
a deszkát szélbe, hátradöntése a deszkát a széltől el fordítja.Pár
sikertelen kisérlet után, sikerül a startpozicióban hoznunk a
szörföt.
A következő mozdulatsor már nagyon ismerős lesz :o)
A vitrolát a fejünk fölött egyensúlyozva tartva, a hátsó lábunkat
feltesszük a deszkára a papucsok közé. Ilyenkor lehet kissé oldalvást
is feltennünk a lábunkat, úgy hogy a lábfejünk előre mutat. Húzzuk
magunk felé a deszkát a lábunkkal, miközben a vitrolát jobban
szélbe fordítjuk. Érezzük, hogy a vitrola kezd kiemelni a vízből.
Figyeljünk nagyon a vitorla egyensúlyozására, miközben egyre jobban
ráhúzzuk a vitorlát a szélre, lábunkkal egyre közelebb húzva a
deszkát, ezáltal teljesen kiemel bennünket a vitorla a vízből.
Mindvégig nyújtott kézzel tartsuk a vitorlát, a bumkézzel csak
lazán, mindig annyi szelet fogva a vitrolával, ami a kiemeleshez
szükséges. Ellenkező esetben a folyamat túl gyors lesz és azt
vesszük észre, hogy vitorlástól a szél átdobott a túloldalra bennünket.
Miközben fellépünk az első lábunkkal is a deszkára az árbóc tövéhez,
kissé döntsük előre a vitorlát, a szélbefordulás elkerülése miatt.
Az induló poziciót kezdhetjük úgy is, hogy a deszka végére ráhelyezzük
a bumot, miután a vitrolát kiemeltük a vízből. Nagyobb vitorláknál
az alkarunkkal meghosszabíthatjuk a deszkát, és arra helyezzük
a bumot, miközben az árbóckézzel a bum elejét fogva egyensúlyozzuk
a vitorlát.Gyakorlatilag bármilyen szörffel lehet vízből indulni,
azonban a leeresztett svert megnehezíti a szörf megfelelő forgatását,
start helyzetbe állítását. Kisebb szélben is el lehet indulni
a vízből, amíg a szél olyan erős, hogy a víz fölé emelt vitorlát
" megtartja ", addig az elöbb leírt módszerrel minden további
nélkül felállhatunk a szörfre. A manövert érdemes addig ismételgetni,
amíg már teljesen begyakorolt mozdulattá nem válik, mivel a jól
megtanult wasserstart és beachstrat minden indulásnál sikerélményt
ad és hozzásegít ahhoz, hogy erőnket csak akkor használjuk, ha
tényleg szükséges.
A trapézt azért találták ki, hogy a szörfös keze
ne fáradjon el a vitorla tartásában szörfözés közben. A trapézzal
a testünk súlyával tartjuk a vitorlát a trapézkötélen keresztűl.
Ebből is látszik, hogy a trapéz igazán két részből áll. A kötél
amit a bumra kell felfogatni és a trapéz amit fel kell vennünk.
Először nézzük magát a trapézt. Számos típusa létezik, most ne
menjünk bele melyik kinek előnyösebb. Ellenben vásárláskol a méretére
oda kell figyelni. Talán az ülő és a deréktrapéz a legelterjedtebb.
A kettő abban különbözik leginkább egymástól, hogy az ülőtrapézba
mintegy beleülünk, a deréktrapéz hasonló egy derékvédőhöz. Abban
megegyeznek, hogy mindkettő elülső részén található egy fém kampó,
amibe a kötelet tudjuk be illetve kiakasztani. A trapézt még mielőtt
bemennénk a vízbe vegyük fel és állítsuk, be szorosra minden állítható
pontján. A trapéznak szorosnak kell lenni, hogy ne tudjon mozogni
a testünkön. Léteznek deréktámasztós
trapézok, viselésük kiméli a derekat a rá nehezedő hatásoktól.A
trapézkötélben is több variáció létezik. Kezdetben érdemesebb
un. vario (állítható) trapézkötelet felszerelnünk. Ebből következik,
hogy léteznek fix méretű kötelek, amiket a méretük szerint számmal
jelölnek. A trapézkötelet a bum szétszerelésével tudjuk felhelyezni.
Beállítása nagyban függ milyen vitorlára szereljük fel. Általaban
az első rögzítési pontot a bumtól 3-4 ökölnyi távolságra kell
felrakni, a másodikat pedig ettől 2 ökölnyire. A beállítás helyességét
még a parton ellenőrízzük, mégpedig úgy, hogy a vitorlát állítsuk
fel szélbe és akasszuk be a trapézt. Addig módosítsuk a kötél
helyzetét, amíg mindkét kéz elengedésével, csak a trapéz, úgy
megtartja a vitorlát, hogy az sem előre, sem hátra nem akar nagyon
kimozdulni. Természetesen a vizben, a használat során további
finom módosításokra lesz szükség. A lényeg, hogy a használatkor
a vitorla ne húzzon sem előre sem hátra, akár minkét kéz elengedésével
is tudnánk menni.A trapézolást tanulni, célszerű hosszabb kötélmérettel.
Gyakoroljuk akár még kint a parton is a trapéz be illetve kiakasztását,
illetve testsúlyunk ráhelyezését. A vízben menet közben azért
kicsit más a helyzet. A trapéz be/ki akasztásához kicsit mindig
emelkedjünk lábujhegyre és húzzuk kicsit felénk a vitorlát.A trapézolással
tehermentesítjük karjainkat a fárasztó vitorla tartásától, ezáltal
sokkal tovább fogjuk élvezni a szörfözést. Siklani csak trapézolással
érdemes!pár jótanács:
- ha egyszer beállítottuk a trapézkötelet és az megfelelő, akkor
azt ne állogassuk!
- ha valami folytán beakasztott trapézkötéllel úgy esünk a vízbe,
hogy a vitorla felettünk van, akkor a kampót rögzítő csatot oldjuk,
így ki tudjuk könnyedén akasztani a kampót a hirtelen kilátástalannak
tűnő helyzetből ( semmiképp ne azon legyünk, hogy elöször a kampót
akarjuk kiaksztani általában nem jön össze)
nézzük meg képekben is:
Ez az amiről minden kezdő szörfös álmodik. Repülni
a víz felett ezerrel!
Az alapok elsajátítása után, megfelelő felszereléssel, megfelelő
szélben ez már nem is nagy dolog. Míg az alapok megtanulásakor
a deszka úszik a vízen, sikláskor már inkább repül. Ez akkor következik
be, amikor a deszka már annyira felgyorsul, hogy megváltozik a
vízzel való viszonya. A deszka kiemelkedik a vízből, sebessége
hirtelen az addigi többszörösére nő. Ilyenkor általában csak a
deszka hátsó 1/3 része van a vízben, az eleje a víz felett, a
vízből kiemelkedve suhan a víz felett. A sikláshoz alapvetően
nem kell a trapézt és a papucsokat használni, de azok használatával
a deszka sokkal nyugodtabb, irányíthatóbb lesz, a siklás csak
ezek használatával kontrolálható megfelelően. A trapéz használatával
a vitorlát tudjuk megfelelően ráterhelni a deszkára, a papucsokkal
pedig irányítani tudjuk a deszkák. Siklásban a deszka irányítása
már nem a vitorla előre/hátra döntésével történik, hanem a deszka
terhelésének módosításával. A deszkán a terhelés módosítását a
papucsokkal érhetjük el legkorrektebbűl. A deszkát magunk felé
döntve az a szél felé fordul, tőlünk el felé döntve a deszka a
széltől el felé fordul. Ezt a papucsokba dugott lábunkkal egyszerűen
meg tudjuk tenni. A papucsokba belépve a siklás nyugodtá vállik,
az addig pattogó deszkánkon. Siklani csak megfelelő méretű vitorlával
lehet, általában 3,5 Bft szél felett. Természetesen egész nagy
deszkákkal, 10 nm feletti vitorlával előbb is tudunk siklani.
A sikláshoz nem kell mást tennünk, mint hagyjuk, hogy a szörfünk
minél jobban gyorsuljon fel, esetleg kicsit 3/4 szélbe irányítva
azt, vagy kihasználva a hullámokat gyorsíthatjuk a megsiklást.
Lehet un. pumpálással is valamelyest gyorsítani a megsiklást.
Megsikláskor a lényeges, hogy minél jobban terheljük a riggen
keresztűl a deszkát ( itt van nagy szerepe a trapézolásnak ),
egyre jobban lezárni a vitorlát a deszka vége felé, hogy minél
több szelet tudjunk megfogni. Sikláskor általában az első lábunkat
kinyújtva - mintegy a deszkát eltolva vele - , a hátsót pedig
kissé behajlítva tartjuk, hogy megfelelően terheljuk a deszkát.Gyakran
probléma, hogy a deszkánk szélbe fordul a megsiklás előtt. Ezen
az árbóc előbbre tolásával némiképp segíthetünk, de ilyenkor általában
vagy nincs elegendő szél, vagy nagyobb vitorlát kell választanunk
a sikláshoz. De az is problémát szokott okozni, hogy túl gyorsan
akarunk megsiklani. Megsikláskor fokozatosan kell terhelni egyre
hátrébb a deszkát, ezzel egyidejüleg lehet csak a rigget dönteni.pár kép a siklásban a helyes testtartásról
A papucsokat azért szerelték fel a deszkákra,
hogy azokba lépve stabilan, kontroláltan tudjunk siklani. A papucsoknak
a megsiklás után van szerepük. Tehát kezdetben, amikor még tanulunk,
inkább csak útban vannak a deszkán. Természetesen mikor már megsiklottunk
és beakasztottuk a trapéz kötelet, akkor nagy segítség a stabil
sikláshoz, sőt használatuk nélkül kontrolálatlan lesz a deszka.
A papucsok használatának elsajátítása előtt, azokat állítsuk be
megfelelően. Be kell állítanunk a méretét (ez attól függ, hogy
mekkora a lábunk és hogy mezítláb vagy cipőben szörfözünk), és
a helyzetüket. A papucsok méretét mindig úgy állítsuk be, hogy
lábunkat se szorosan, se lazán ne tartsa, kb. a lábfejünk közepéig
tudjuk kényelmesen lábunkat betolni. A beállítást a papucsokon
lévő tépő zárakkal tudjuk megtenni. Figyelem! cipőben és mezítláb
nem ugyanaz a beállítás! A papucsok helyzete, már kicsit bonyolultabb.
Mindenképpen célszerű a deszka vásárlás helyén efelől érdeklődni.
Általában a deszkákon több lehetőséget adnak a papucsok elhelyezésére.
Talán segítségként annyi, hogy nehezebb szörfös jobb ha előbbre
teszi a papucsokat, könnyebb hátrébb. Hosszú lábú, magas szörfösöknek
célszerű kissé messzebb rakni a papucsokat. A
trimmelés fejezetben is találunk néhány tanácsot a papucsok beállításához.
Igazán a papucsok helyzete kisérletezés során tisztulhat le. Wave,
freestyle deszkákon általában csak egy hátsó papucsot szerelünk
fel a deszka közepére, más deszkákra általában 4 darabot helyezünk
el, nagyobb deszkákon esetleg többet.A papucsok használatát leginkább
a következő képsorok mutatják be, talán többet mondanak, mintha
leírnám. Talán annyit kiegészítésként, hogy amikor a hátsó papucsba
belépünk, érdemes egy kicsit a vitorlát a bumkézzel behúzni, de
ez csak a belépés idejére és minimális legyen. A papucsok használata
a lábakra veszélyesnek tűnik, de ha jól állítottad be, akkor egy
esetleges eséskor a lábak könnyedén kicsúsznak belőle.
A wasserstar és a trapézhasználat tudása után,
a powerhalse vagy más néven jibe (perdülőfordulás) megtanulása
a következő feladat egy szörfös számára. A képeken, a világbajnok
Lars Petersen bemutatja a powerhalse helyes technikáját, a mozdulatsor
begyakorlásával hamar elsajátítható a manőver. A powerhalse az
a gyakorlat, amelyet sokat kell gyakorolni, akkor tudjuk csak
tökéletesen, nagy biztonsággal végrehajtani..
A duckjibe a powerhalse kicsit módosított változata.
Sokkal látványosabb annál, ezért érdemes megtanulni. A képeken,
a világbajnok Lars Petersen bemutatja a duckjibe helyes technikáját,
a mozdulatsor begyakorlásával elsajátítható a manőver. A duckjibe-t
hasonlóan a powerhalsehoz, rengeteg gyakorlás után tudjuk csak
tökéletesen, nagy biztonsággal végrehajtani..
duckjibe
Amenniyben eddig eljutottál a szörfözés elsajátításában,
már bátran mondhatod magad haladó szörfösnek!!! Ugye megérte!!!Azt azért soha ne feledd el, hogy szörfözni megtanulni
igazán nem, mindig csak tanulni lehet...
